Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 1–2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Ankét a levéltári rendezésről / 25–49. o.

is fog szélesebb körben sorra kerülni, legfeljebb egyes - pl. fényképezésre kijelölt - fondok anyagát van. ÜL lesz módunk ilyen tokig (teljesen) rendezni. Ha a szervvel a fond -keretekkel stb. kapcsolatos kérdéseket tisztáztuk, tehát a tondon belüli rendezésre kerüi a sor, erről az előadó szerint a következők mondhatók. Minthogy az átrendezést a íentíek szerint a kutatás lehetővé vagy lényegesei könnyebbé té- t tele indokolja, az uj rendnek olyannak kell lennie, ami e célt valóban kielégíti. A kialakítandó rendszert tehái a szerv struktúrájának, funkcióinak, hatáskörének, az anyag természetének s a kutatás szempontjainak gondos mérlegelése alapján kell kidolgozni, nem elvi. hanem gyakorlat* alapon. Ettől függ. hogy a re dezés során tagoljuk-e s hogyan az anyagot pl. ügyosztályom reíeraturák, ügycsoportok szernt s hogy ezeken az iratcsoportokon belül a rendezés hogyan: ügykörök, tárgyak, a személynevek betűrendje, földrajzi tagolódás, időrend stb. szerint történik-e. annak a szempontnak megfelelően, amiből az iratokat felhasználni akarjuk. Ez a szempont többnyire az ügykörök kibontásán alapuló (tehát nem a muii századi megbukott külsődleges- tárgyi csoportosítást fogja megkívánni, de az alfabetikus, territoriális, kronologikus és sok más egyéb rendezés; módra is sor 'kerülhet, a létrehozó szerv funkciói, az anyag természete s a kutatás igényei szerint. Befejezésül azzal a várható ellenvetéssel is foglalkozik: miért az iratokat rendezzük át miért nem kartoték-cédulákat készítünk s azokat csoportosítjuk a mondott szempontok szerint? Ez komoly ellenvetés lehet, ami csak a lentiek gyakorlati kipróbálásával küszöbölhető k*. Előadó Javasolja tehát, hogy a kétféle módszert hasonló természetű anyagon, pl. egy-egy főszolgabírói fondon s -ehetólég ugyanaz a kartárs próbálja kt. így fogjuk látni, mennyi időt, munkát kíván az egyik vagy a másik módszer, mennyire válik be az a gyakorlatban stb. Ez a felvetett kérdés megoldásának egyik oldala. A. másik viszont az irattárak fejlesztése, megfelelő iratkezelési módok kidolgozása s a hatósági ügyvitelben való általános alkalmazása, hogy a levéltárba beáramló iratanyag többé ne szoruljon átrendezésre., a probléma tehát lezáruljon, Illetőleg bizonyos időponttal gyakorlatilag kikapcsolódjék, JENEí KÁROLY: Kétségtelen, hogy az iratrendezés problémái az egyes levéltártípusoknál nem azonosak. Ilyen szempontból éppen ezért nem érdektelen, ha ankétünkön a gazdasági szervei: fondjainak a rendezési kérdéseiről is szó fog esni. M előtt a kérdésre rátérnék, mindjárt elöljáróban meg kell említenem egyrészt azt hogy megállapításaink és tapasztalataink csak a kapitalista korszak ipari, kereskedelmi, közlekedési vállalatainak, szövetkezeteinek, pénzintézeteinek, ipari és kereskedelmi érdekképviseleteinek az irataira vonatkoznak. Másrészt legalábbis nagy vonásokban rá kel' mutatnom a kapitalista gazdasági iratanyag néhány Jellegzetes vonására. .4 múlt század közepén és végén alakult vállalatok irataikat az első világháború befejezéséig általában a közigazgatásban is ismert elvek szerint kezelték. A kapitalizmus fejlődésével azonban iratkezelésük megváltozott és a gazdasági fejlődés igényeihez alkalmazkodott. Ez a törekvés az állam: váí álatok iratkezelésénél ismerhető fel talán a legélesebben, itt csak egy példára szeretnék utalni. A diósgyőri vasgyár az első világháború végéig numerikus iratkezelési rendszert használj, az ellenforradalom első éveiben azonban egyszerre áttért a tárgyi csoportosításra. Az állam a gyár fisénál ugyanis nem tudta megfelelően foglalkoztatni, kénytelen volt azt kapitalista Jellegű vállalkozássá átalakítani, ami szükségszerűen az Iratkezelési rendszer megváltozására is vezetet;. Az egyes gazdasági tondoknál igy gyakran kétféle irattári rendszerrel találkozunk, ami a kutathatóságot nagy mértékben nehezíti, ha ehhez még raégeralHjük, hogy segédletek mind a numerikusmind a tárgyüag tagolt Iratanyaghoz csak szórványosan vannak s azok használhatósága is korlátozott. Emellett a rendezési kérdést még bonyolultabbá teszi az a körülmény, hogy a gazdasági szervek iratai jó részben ömlesztett állapotban kerültek levéltári kezelésbe. Mindezen adottságok után a gazdasági Iratanyag rendezésével kapcsolatban a következő kőt kérdésre kell választ adnunk: 37