Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Bautier, Robert-Henri–Padányi Gulyás Gyuláné: A levéltárak a történeti kutatás szolgálatában: összefoglaló jelentés az V. Nemzetközi Levéltári Kerek Asztal Konferencia számára, Lisszabon, 1959 / 63–106. o.

Megjegyezzük, hogy Belgiumban a genealógiai kutatások arányszáma egyenesen meglepő: Brüsszelben a kutatók 4/7-e, iiegeben és Namurban 4/3-a, s Brugesben több mint fele foglalkozik családtörténettel. Hasonló, területenkénti eltérések tapasztalhatók Franciaországban, mig Párizsban a családtörténéssek arányszáma csak 42 %

f a legtöbb déli levéltárban eléri & 20— 25 Z-ot s egyes helyeken (A-mtens, Raims) 70 &-ig ugrik. A történeti kutatás némely esetben meglepő irányú fejlődést mutat; egyrészt a gazdaságtörténet felé tolódik el. másrészt a középkorból a modern kor felé irányul. Ezt nem hangsúlyozzuk ki különösebben, hiszen e kérdést előző jelentéseinkben már kiemeltük. Végül: a levéltárak külföldiek által való látogatottsága feltűnően változatos: mig Dániában megjegyezhető, hogy a kutatást szükségképpen saját nemzetbeljek látják el (csak néhány skandináv és ritkán németek keresik fel kutatás céljából a dán levéltárakat), néhány történeti levéltárnák idegen állampolgárok által való látogatottsága különösképpen Jelentős, Ezt látjuk Londonbán, Firenzében, Lisszabonban (a kutatások 5 S-a), legfőképpen pedig Simancasba,n, ahol az idegenek száma 439 kutató közül 55, Párizsban az 4958 folyamán beiratkozott 1013 kutatóból 264 külföldi (4957-ben 880-ból 236), 37 különböző nemzet fiai közül (USA, 48* Németország 54; Nagybritan* n& 36i Belgium 23i Olaszország 17 5 Hollandia 44 ; Spanyolország 40 stb....) ELSŐ ÖLÉS A KUTATÓTEREM ÉS KUTATÓSZOLGÁLAT i A LEVÉLTÁRAKBA VALÓ BEJUTÁS A* Hon fi társak belépése A saját állampolgárok - honfitársak - levéltári szabad belépésének alapelve ma már csáknem általános. Ez elvnek alkalmazása azonban országonkint változik: némely országban a belépés szabadon, minden formaság néiküi történik (Finnország, Svédország, Svájc) ; legtöbb helyen azonban belratási formaságokhoz kötött Ez leggyakrabban egy - többnyire a levéltár vezetőjéhez intézetf. •*• kérőlap kitöltését jelenti s a személyazonossági igazolvány felmutatását (BadenY/ürttemberg, Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Olaszország, Portugália). Néha korhatárt is előírnak (Bajorországban és Rajna-Pfalz-ban 48 évet). Némely állam vagy szakmai igazolást kivan meg (oktatásügyi alkalmazott, tisztviselő.,.), vagy valamely tudományos intézet, egyetemi tanárok, váüalatok ajánlását (Ausztrália, Ghána, Irán külügyminisztériumának levéltára. Német Szövetségi Köztársaság, Románia, Spanyolország), vagy ~ ezen kivüí - egyes országokban ahhoz az Ígérethez kötik a kutatási engedélyt, hogy a kutató á számára kiadott dokumentumok alapján készülendő munkájának egy példányát a levéltárnak be fogja szolgáltatni (Bajorország. Dánia, Franciaország, Görögország, Hollandia, Jugoszlávia, Lengyelország, Sevilla s bizonyára még másutt is), A kérést néha kiegészíti a kutatási szabályok tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségvállalás, (Jugoszlávia, Magyarország, Rajna-Pfalz, Rajna-Északvesztfália, Sevilla, USA.) A kérőlap a kérelmező nevén kivül néha még a következő adatokat tartalmazza: a kérelmező nevén kivül annak lakhelye, cime és foglalkozása, - ezeket az adatokat csaknem mindenütt megkívánják -*,. a kutatás tárgya (Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Franciaország, Lengyelország, német szövetségi levéltárak, különféle németországi tartományok, Rodézia, Skócia* USA«.). Mig Dániában az érdekelt félnek csak első látogatása alkalmával keü beiratkoznia, másutt a beiratkozás csak egy tárgyra érvényes és minden ujabb témájú kutatás alkalmával (Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, NSzK levéltárai, Skócia), vagy hosszabb távollét után megújítandó (Jugoszlávia). 66