Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Bautier, Robert-Henri–Padányi Gulyás Gyuláné: A levéltárak a történeti kutatás szolgálatában: összefoglaló jelentés az V. Nemzetközi Levéltári Kerek Asztal Konferencia számára, Lisszabon, 1959 / 63–106. o.

4958V4)am 22*re emelkedett. Franciaországban ugyanez az átlag -1855-ben 8 volt 4943-ban 22, 4948*ban 28 és 4958-ban 39. Dániában az emelkedés 4926-tól 4940-ig szabályos volt, minthogy a kutatott télelek száma 23 000-ről 34 000-re szökött; ami á kutatók számát illeti, ez maga felugrott 4926-4940 közötti évi 8400-as átlagról 4954 és 4958 között 44 600^-ra. De ha a látogatottság különbözőségeit egy szűkebb periódusban, a háború előtti és a jelenlegi korszak közöttiben szemléljük,, akkor azt látjuk, hogy némely országban (Görögország, Svájc,. Venezuela) alig figyelhetünk meg fejlődést, ugyanakkor a többi országban igen érzékeny növekedést állapíthattunk meg. Ez a helyzet a nagy történeti, tradicionális levéltáraknál, mint á Public ítecord Office, a Párizsi Archíves Nationaies (országos levéltár) vagy a bécsi Haus-, Haj- und Staatsarchiv. s még inkább azoknál az országoknál, amelyekben a történeti kutatás sokkal kevésbé volt kifejlődve a háború előtt, nini pl, az Egyesült Államok és Ausztrália. 5 nyilvánvaló, hogy több európai országnál a közérdeklődés megnövekedésének aránya igen szembetűnően mutatkozott meg; Jugoszláviában* Lengyelországban, Romániában; a lengye! válasz azonban megjegyzi, hogy a fejlődés erősen észrevehető volt már a második világháborút megelőző években is. Legfcfciyegesebb kétségkívül a tisztán tudományos cőlu kutatások fejlődése s a levéltár* ban kutató diákok számának megnövekedése. Ugyanott, ahol a statisztika egy levéltár összesített látogatottsága számának megállapodását, egészen kismértékű növekedését vagy éppen enyhe csökkenéséi jelzi (ph a nyugatnémet levéltárakban), figyelmesebb vizsgálattal megállapítható, hogy az egyetemi kutatások megsokszorozódtak és a családiörténészek száma csökkent Különösképp ez az eset azokban az országokban, ahol állami történeti intézetek létesülték; különféle formák alatt: Romániában a kutatók száma megkétszereződött, az iratok kiadásának száma nyolcszorosára emelkedett; Jugoszláviában a kutatási napok számának együtthatója 4,93 a háború előttihez viszonyítva; Lengyelországban a megfigyelt emelkedést szintén az intézetek tudományos dolgozói munkájának tulajdonítják. A Német Demokratikus Köztársaságban, a tshivatásosij kutatás 44,,6-ről 70,5 %-ra emelkedett (a kutatók között az egyetemi hallgatók arányszáma a, htóböru előttihez viszonyítva meghatszorozódott és 5-ről 30 %-ra emelkedett). Svédországban jelenleg 64 %'. a párizsi Archives Natíonalesban meghaladja az 55 %-oí. melyből 27 % egyetemi hallgató ; Lengyelországban arányosan túllépte a közigazgatási vonatkozású kutatások számát Általában az egyetemi hallgatók számának ez a megnövekedése vagy az uj egyetemi módszereknek tulajdonitható ('mint Portugáliában; licenciátusi dolgozatok Spanyolországban; rőiskolai szakdolgozatok Franciaországban), vagy a főiskolai tanárok egyéni kezdeményezésének (Baden~ Vürítemberg). Utóbbiak levéltári kutatásainak száma többnyire valamelyest emelkedett ugyanakkor a középiskolai tanárok kutatási kedve hanyatlani látszik. Az Egyesült Államok országos levéltárában az egyetemi hallgatók, a szakképzett kutatók száma a háború befejezése óta szünetlenül emelkedik, ha a kutatók összesített számát vesszük figyelembe; évi átlagban véve 4946 és 1954 között kiállított 3000 látogatási jegyből 400-at egyetemi hallgatók számára adtak ki, szemben az 4956-ban 3400 látogatási jegyből kiadott több mint 900iza5; az arányszám tehát 43,5 %-ról 27 %-ra ugrott pontosan megkétszereződött mintegy 40 év alatt. A ípost graduateso tehát már a főiskolai tanulmányaikat bevégzett kutatók száma szintén megnöveltedéit. Angliában, Rodéziában stb. Érdekes megfigyelést tettünk több országnál: a kutatók számának emelkedése nem halad kifejezetten együtt a kutatásra kiadott dokumentumok számával. Bécsben a levéltárban eltöltött kutatói munkanapok összege jelenleg majdnem harmadával alacsonyabb az 4925*4932 közötti korszákénáL Svédországban a kutatók száma csaknem állandó 4945 óta, kb. 20 % gyarapodást mutatva az 4936-4938-as évek áüagához képest, de a kutatóknak kiszolgáltatott iratok száma mégis közéi negyedével csökkent A hágai levéltárban a kutatók száma több mint háromszorosa az 4939-as adatnak, de a kutatott tételek száma messze van a kétszerestől s a kutatási napok száma csak 40 %-kai emelkedett Egyes esetekben nem lehetetlen, hogy ez a jelenség összefügg a csaíádtörténetkutatók tevékenységének alább hagyásával, hisz ezek sokkal több iratot vizsgáltak meg, mint az egyetemi hallgatók, akik egyetlen dokumentumon hosszabb ideig dolgoztak. 65