Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Ila Bálint: A mikrofilm a levéltárban / 33–44. o.

nyesek eredetire és filmre* Nagy hiba azonban, hogy Hímjeink túlnyomó részéről máig sem készültek pozitív használati példányok, így a kutatók a mesterpéldányt kapják, ami a kutatói használatban állandóan rongálódik, kopik. Súlyosbítja a helyzetet, hogy bizony nem minden kutató íordit egyforma gondot a Hímek épségére, igy egyes negatív filmtekercseken már eddig is erős elhasználódás Jelei mutatkoznak. Ha a helyzeten sürgősen nem változtatnak* *sero medicina paratur** Minthogy a legrégebbi okleveles anyagot filmen igen nehéz, gyakran lehetetlen használni, ennek filmjeiről folyamatosan nagyitások készülnek és azt kapják a kutatók kézbe* Mun* kájukat azzal is megkönnyíteni igyekszünk, hogy az Országos Levéltáron kivül őrzött eredetikhez a helyszínen rendelkezésre álló segédeszközöket (mutatókat, lajstromokat, leltárakat stb*) .fényképi nagyításokból álló mikrokönyv formájában adjuk kezükbe, amit teljesen ugy lehet használni, mint az eredeti segédletet Arra természetesen ma még nincs lehetőség, hogy az összes ilyen segédkönyveket egyidejűleg, anyaguk film revételével párhuzamosan készítsük el mikrokönyvben, igy a kutatóknak - mikrokönyv hiányában ~ a segédletet filmen kell használni* Filmlajstromaink és sokszorosított leltáraink azonban több esetben nyújtanak olyan tájékozódást, ami az eredeti kutatási eszköz használatát feleslegessé teszi. A magyar levéltári mikrofilmező munka kiépítésére, szervezésére és eredményeire ma, több mint 20 éves munka után. büszkén tekintünk vissza. Az első évi» 2000 felvétel-termelés után ma már 6—7 százezer felvétellel gyarapodik évente filmtárunk, melynek állaga a hat millió felé halad. Eredményeinkre felfigyelt a külföld, az 1956-os jubileumon jelen volt sok külföldi levéltáros és a legutóbbi firenzei nemzetközi levéltáros kongresszus* Tőlünk vették át a mód* szert a lengyelek és románok. Pedig mily nehezen tudtunk utat törni a levéltári munka uj es:> közének, a mikrofilmezésnek és mennyi küzdelem, nem egyszer harc árán sikerült csak a fejlődést és fejlesztést biztosítani. Tudjuk, minden uj nehezen tör magának utat a hagyományossal szemben és ez alól nem kivétel a mikrofilm sem* Azután a filmezéshez sok személyi és anyagi erő is kell, amit a hagyományos levéltári munkától kellett elvonni. Ám ez ment éppen nehezen* hiszen az újnak a jelentősége és fontossága még korántsem látszott olyan világosan, hogv az illetékesek szívesen vezényelték volna a dolgozókat erre a munkára* Éveken át a leggyengébb munkaerőket kaptuk, volt közöttük olyan is. akit másutt seholsem tudtak használni (természetesen nálunk sem vált be). A jobb munkás, aki már gyakorlatot is szerzett, elpályázott tőlünk, mert látta, hogy a filmező munkának levés a becsülete. Még alig egy éve is nem kis küzdelemmel tudtuk megtartani egyik már nagy gyakorlatra szert tett és értelmes dolgozónkat mmderr áron át akarták tőlünk helyezni, pedig munkájára mint egy falat kenyérre volt szükségünk.. A múlt években végrehajtott nagy racionalizálás a filmező csoportot érintette elsősorban; 9 dolgozójából négyet épitettek le. Volt olyan felfogás is. amely szerint a filmező munkához ?;>dojiiányos dolgozót beosztani sem lehet, mert az csak olyan, mint pl. az asztalosmühely munkája. Nem minden irónia nélkül «film centrikus* levóltárszemléletünek neveztek bennünket, amikor a személyi és műszaki hiányosságok megszüntetéséért minden módon harcoltunk. Folytathatnók még tovább, de ehelyett térjünk vissza a jelenhez, A magyar levéltári filmezésnek nemcsak alapjait raktuk le, hanem ezekre az alapokra épített szervezettel olyan eredményeket értünk el, melyeket Braibant, a francia levéltárak főigazgatója, a mikrofilmezés nagy barátja és organizátora itt Budapesten és Firenzében < mintaszerűnek* nevezett Használt tehát «film centrikus* műnként a magyar levéltárügynek és külföld előtt is becsületet szerzett a magyar levéltári munkának. N

e

m kétséges, hogy ma már a mikrofilmezés szükségességéről és nagy fontosságáról levéltári vezető körmeinkben egészen más felfogás uralkodik, mint ez előtt akár csak öt évvel és a tfilmeentrikus* jelző - a tények és eredmények hatása alatt — lassan elveszti egykori, nem éppen hízelgő jelentését 42