Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 1–2. szám - FIGYELŐ - Schmidt Ádámné: A levéltárak és a közigazgatás együttműködése Franciaországban / 220–224. o.

tácíó divatja előtt létrehozta a dokumentációs hivatási É* Valamelyik igazgatási szerv habozik* egy kérdés eldöntésén: szükségé lenne a döntéshez régi iratokra, szövegekre, Tiz eset kö* zűl kilencben minden bizonnyal saját magától a kerületi levéltárvezétőhöz lordul* aki még az esetben Is rendelkezésére tudja bocsátani a kért adatokat, ha nem rendelkezik ilyen lel ad a* tok ellátására szolgáló külön apparátussala így BétgéNBrezetz gondolata, amelyet Ch„ Braíbant írányitásával megvalósított tulajdonképpen az igazgatás Javára szélesítette ki a « dokumentációs dossziéi fogalmáig a törvényhozás, rendeletkiadás, jogtudomány szempontjai szerint minden rákerült a cédulagyüjteményré, a kivágatokból összeállított dossziékba és a kutatást megköny* nyitő Indexekre, Az író azokra a nehézségekre is kitér, amelyekkel az első dokumentációs központok létrehozói megküzdöttek. Első volt a rendezési keret (tcadre de classémenU) megválasztásának problémája, A Deweyíéle decimális rendszert alapos megfontolás után elvetetlek különböző okok mtaft, melyek közül a legfontosabb túlzott mesterkéltsége és a helyi szükségletekre való nehéz alkalmazhatósága volt. Másik keret, ami első pillanatban elragadónak tűnt a levéjh tár! anyag rendszerére felépített kereti utóbb rájöttek, hogy bármilyen közei állnak is egy^ máshoz levéltár és dokumentáció, mégsem azonosak és hogy egy levéltári fond rendezésének pr obié mái nem azonosak a dokumentációs dossziék létrehozásának problémáival, Végül is majdnem mindenhol tárgyszavas betűrendes keretet vezették be,

; amely ^ legalább is eddig -* a használók teljes megelégedéséré szolgál. Lényege,* hogy elég rugalmas legyen bővítések és módosítások keresztülvitelére fc elég körülhatárolt legyen a variációk lehetőségének elkerülésere4 elég áttekinthető legyen* hogy a használó könnyén megtalálhassa, amit keres és végül bőségesen legyen ellátva mutató cédulákkal m olyan problémák ezek, amelyekkel a francia le* véltárosok mar régen megbarátkoztak., Rendszerint 4# gyakorlati és anyagi okok miatt r a kutató nem láthatja magukat a doku* mentációs dossziékat azon a helyén, ahol őrzik azokat?, ezzel azt kockáztatnánk m irja a szerző m hogy folyton össze lennének keverve, De a kutatók szabadon tanulmányozhatják a cédulagyüjtemé nyéket, kívánságukra kihozzák nekik a kért dossziét, amit a teremfelügyelő felügyelete alatt használhatnak* Ezek a dossziék, mint minden dokumentációs dosszié, sajtóké vágatokból, nem kivágott folyóiratcikkekre és könyvekre, valamint filmen megtalálható cikkekre való utalásokból tevődnek össze, Amennyire csak a személyzeti létszám engedi, a dossziékat napra kész állapotban tartják és időszakonként egyes részek tartalékba helyezésével segítenek esetleges túlzsúfoltságukon& x Hozzáfűzi a szerző azt is, hogy Franciaországban mintegy 30 megyében a levéltár míkroftjmléolvasókat és fotókópiákat bocsát az igazgatás rendelkezésére i igy kőrözvények és feljegyzések sokszorosítása éppen ugy lehetővé válik, mint a levéltári iratanyag sokszorosításai ez utóbbiak eredetiben való használatát megszorítják, Miért van mégis* hogy ennyi erőfeszítés mellett az igazgatás mégis olyan gyakran megfeledkezik a levéltárakról, vagy legalább is ugy könyveli el őket mint elavult iratcsomók rendezési helyeit? Ennek okai részben hanyagság, részben megszokás, részben ragaszkodás a régi szokásokhoz, a kezdeményezés hiánya és talán az is, hogy nem kellő a publicitás és Így sokan nem ismerik a levéltárak dokumentációs központjait, Tény az ** állapítja meg a szerző t% hogy a levéltárak még mindig nem töltik be azt a szerepet, amelyet betölthetnenek és ennek okai között nem utolsósorban á megfelelő személyzet és az anyaglak hiánya szerepeL A befejezésben az «élő levéltárak*, azaz a még gyakorlatilag az igazgatásban is használt de már levéltárnak átadott Iratanyag segédleteiről kapunk rövid beszámolót A se* gédlettipusok közül felsorolja 1* a numerikus repertóriumokat 2, ennek használatához szűk* séges betűrendes mutatókat amelyek néha elég kezdetlegesek, néha azonban a cédulagyüjíeK* meny részletességéig terjednek és 8* a különleges fontosságuk miatt megkülönböztetett iratok részletes, speciális leltárait Mindezeknek a segédleteknek, cédulagyüjteményeknek és leltári köteteknek elkészítését a szerző a levéltáros lényeges munkájának tartia, mert magasabb 22,3