Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 1–2. szám - IRATTÁRI MUNKA - Megbeszélés a legnagyobb irattárak vezetőivel az Országos Levéltárban / 94–103. o.

rosi tanfolyam programjára s az ezzel kapcsolatos észrevételekre vonatkozik. Ezután átadja a szót Bekény Istvánnak, aki vitaindító beszámolóját az alábbiakban tartja meg; <Ha egy idegen lépne most ebbe a terembe, aki csak a jelenlévők szolgálati helyét ismerné* nehezen tudna rájönni, milyen közös ügye lehet ennyi sok, egymástól rendeltetősében, feladataiban annyira különböző szerv kiküldöttjének. A legkülönbözőbb szakágazatok - oktatásügy, építésügy, stb. - irányítását ellátó minisztériumok kiküldöttein kivül, itt van néhány helyi tanács és országos jellegű, nagy ipari vállalat kiküldöttje is. Pedig az egymástól annyira különböző feladatot el" látó szervek munkájának igen sok olyan területe van, mely a szervek szakfeladataitól függetlenül, közös valamennyi szervnél. Nyilvánvaló, hogy például a személyzeti ügyek vitele, vagy például a gazdasági, pénzügyi kérdések intézése nem különbözhetik - legalább is legalapvetőbb vonásaiban aszerint, hogy valamelyik iparügyi minisztérium, vagy valamely nagy, vagy akár kisebb vállalatról van szó. Épp ezért mindenki természetesnek találja, hogy ezeket az ügyeket hangsúlyozom általában, azonos módon, azonos módszerek szerint intézzék, Azok a kérdések, melyek megbeszélésére a szaktársakat ma ide meghívtuk, ugyanebbe a minden rendű és rangú, mindenféle és fajta szervnél általános vonásaikban azonos típusú ügyek csoportjába tartoznak. Ahogy semmiféle szerv nem végezhet Jó munkát ha a dolgozóinak kiválogatása - mégpedig a szerv sajátos feladatainak megfelelő szempontok szerinti kiválogatása * nem jó, amint semmiféle szerv nem végezhet jó munkát ha a munkafeltételeket biztosítani hivatott gazdasági, pénzügyi munka döcög, ugyanúgy egy szerv sem végezhet valóban Jó munkát ha az iratkezelés és az irattározás nem üti meg a kívánt mértéket Önök előtt akik épp ennek a munkának a színvonalemelésén dolgoznak, ezt külön bizonyítanom fölösleges. Az iratkezelési és ezenbelül az irattározási munkának az azonosságát mindenfajta szervnél és ennek a munkának a jelentőségét már régen felismerték világszerte s a különböző országok már meg is próbálták levonni ebből a felismerésből a gyakorlatban megvalósítandó következtetéseket Az idősebb szaktársak még bizonyára emlékeznek rá, hogy a Felszabadulás eiött a Belügyminisztériumnak, mely akkor még az államigazgatás egészét összefogó minisztérium volt faladatai közé tartoztak bizonyos iratkezeléssel kapcsolatos tennivalók is. Az akkori viszonyok között ez azonban nem sokat jelentett A Belügy előirhatott bizonyos rendszabályokat a felügyelete aiaü működő vármegyéknek, községeknek, de a thj. város <kat a Belügy sem köteleshette iratkezelésük megváltoztatására. Ebből adódik, hogy a ma levéltárakban őrzött városi iratanyag csaknem annyiféle rendszerben van elhelyezve, ahány thj. város volt Természetesen a kapitalizmus viszonyai között a gazdasági öiet szerveire, a pénzügyi, ipari, kereskedelmi és egyéb vállalatokra ilyen vonatkozásban sem a Belügynek, sem más minisztériumnak nem volt befolyása, igy aztán ezek iratkezelése is ugy alakult ahogy az épp ezzel a munkával megbízott emberek-»Jónak gondolták. (Tá~ vol áll tőlem, hogy ezekről a rendszer ékről itt most - csak ugy mellékesen f- ítéletet még hozzá elitélő Ítéletet akarnék mondani. Ugy a városoknál, mint a vállalatoknál alkalmazott iratkezelési rendszerek között igenis voltak olyanok, melyek átgondoltságuknál, gazdaságosságuknál, egyszerűségüknél fogva igen-igen figyelemre méltóak, amelyekből sokat lehet tanulni.) A hiba inkább az volt hogy ezek megmaradtak egy-egy város, egy-egy vállalat falai között s ezek tapasztalatainak értékesítésével senki sem íoglalkózott A Belügy megelégedett azzal, hogy a Helytartótanácstól örökölt de a modern idők igényeit már alig-alig kielégítő rendszerét a minisztériumon belül lehetőleg jól kh építse. A Felszabadulás és főképpen a Belügyminisztérium ügykörének megváltozása után, sok-sok kísérlet történt már ennek a kérdésnek a rendezésére, de ezek - amint a szaktársak jó része tudja. - különböze

11 okokbói, kudarcot vallottak. Volt idő, mikor ugy látszott hogy a Minisztertan. és Titkársága a Levéltárak Országos Központja utján fogja ezt a munkát kézben tartani, de a LOKnak a Művelődésügyi Minisztériumba való átkerülésével ez is kútba esett Ilyenformán Jelenleg a 1058/1956. Min. tan. sz. rendelet értelmeben ma minden minisztérium és minden helyi tanács maga választja meg a száraára legmegfelelőbb ek itélt iratkezelési rendszert A Szovjetunióban ez a kérdés, amint ezt Frolov, Mityajev és más szakemberek munkáiból tudjuk, mintaszerűen rendezve van. Frolov könyve egyébként bizonyítéka annak is, hogy a Szovjet 95