Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - Szedő Antal: Az olasz állami levéltárak / 55–79. o.

Nem /tekintik az olaszok a tematikus dokumentum kiadvány okai levéltári feladatnak. Még az egyes régi és elpusztult fondokat vagy sorozatokat rekonstruálni akaró dokumentumkiadványokai sem. Az •1870-ben működött állami levéltárak megszervezése céljából felállított Bizottság jelentésében a következőket mondja. «A levéltár.os egész más dolgot csinál. Nem választ ki. nem emel ki és nem hasonlít össze. Mindent a leltárába vesz, a pecsétes okleveleket éppúgy, mint a legalázatosabb aktákat Felölel minden iratot és nem gondolja azt hogy vajon egyik irat többet év-i mint a másik, vajon az egyik irat nemzeti vagy egy más nemzet szempontjából fontos-s vagy sem.-A történettudományt szolgálja, nem lelkesedik semmiért Ha végzett az egyik regisztrumínal, -veszi a másikat* Ez természetesen a polgári levéltári szemléletnek jellemző vonása. Ugyanezekből az okokból nem tartják levéltári kiadványnak a Codex Díplomaticus-okat ós más, teljes dokumentumszövegeí közlő dokumeníumkiadványokat Szerintük a levéltár csak felvilágosítást ad a. nála levő anyagról, és semmiféle levéltári munka nem teheti feleslegessé a levéltári kutatást. A törekvés az, hogy a levéltári kiadványoknál egységes szem'pontok érvényesüljenek. Ezért 1950-óta azíÁÍIami levéltárak kiadványai* cimen egy gyűjtemény jelenik meg. Ebből eddig ^1957-ig) 20 kötet jelent meg. ezek mind bizonyos fondok leltárai vagy pedig levéltárak útmutatói. Ezeket a kiadványokat is külön cikkben óhajtom majd később ismertetni. Mindenesetre az olaszok szerint az egység egyelőre csak külsőleges* Akadály az, hogy az egyes olasz államokban egész különbözőképpen fejlődtek a levéltárak

1 és nagyon különböző a levéltári anyagnak a rendezettségi foka, A levéltárosok leltárak készítésén kivül igen sokféle tudományos tevékenységet fejtenek ki, ideszámítják ők a tudományos kutatóknak adott jfelvilágositásokat is. Voltak olyan híres levéltári lf gatók

; akik maguk is kiváló történészek voltak,-és mint levéltárosok sem fukarkodtak a másoknak adott tanácsokban. De a nem ilyen felkészültséggel rendelkező levéltárosok is mindig szívesen állanak a kutatók szolgálatára, noha ez a segítés sokszor többórai munkát igényel.. Külön fárad** feladat azoknak a kiszolgálása, akik levélben kérnek felvilágosítást mert ilyenkor sokszor a kutató munkát is e! keli végeznt Mert hiszen az illető vagy nem tud eljönni, vagy számára túlságosan költséges lenne az eljövetel. i& külső emberek, amikor alkalmuk van meglátogatni egy levéltárat és megállni az állandó kiállítás termében, hogy szemügyre vegyék a kiállított ritka dokúm-mtumokát vagy ha alkalmuk Van a raktárakat bejárni, ahol egymás mellett sorakoznak az iratok, melyek generációtól generációra örökségül szállva, megmaradtak, számunkra, a koraközépkori századoktól egész napjainkig, ezefr a külső, be nem avatott emberele el se tudják képzelni, hogy milyen munkát fejtenek ki azok, akik ezt az anyagot őrzik. Talán azt gondolják, hogy az egész munka abból áll, hogy előszedik a kevésszámú kutató által igényelt dokumentumokat de m'ekkora az előkészitőmunka, azonkivüi, ami a kutatók kiszolgálásában nyilvánvalóan megmutatkozik, mekkora az a munka, ami a nagyközönség tudtán kívül és tul a kutató termeken folyik, azt csak'nagyon kevesen tudják inkább feltenni, mint valójában megismerni Mindez akkor is sok munkát jelent, ha eltekintünk attól a rendezőm unkától, vagy attól a segédletkészitő munkától, amely egyáltalában lehetővé teszi azt hogy az anyag kutatható legyén. Ezt a munkát nem lehet években, vagy évtizedekben mérni, mivel levéltáros generációknak a munkáját követelte meg és ez a munka minden nap folytatódik,* - mondja az Olasz Levéltárakról szóló 1952 évi jelentés. .VL A levéltárakban dolgozók A levéltári pályára készülőktől igen széleskörű ismereteket követelnek Olaszországban és más pályán hasonló fáradsággal általában többre lehet menni. Hogy mégis sokan választják ezt a pályát élethivatásuknak., azt a történelem és a jogtörténet iránti érdeklődés okozza. Nem lehet eltitkolni, hogy nemcsak mostanság, hanem régebben is, sokan tekintették a levéltárakban kapott állást ösztöndíjnak az egyetemi katedrához szükséges munkák megírására, a történettudomány, a jogtörténet és a történeti segédtudományok területén. Nem 'nehéz ezt a jelenséget megértenünk ha tudjuk, hogy a levéltárosnak a hivatali munkája, hogyha azt kellő komolysággal végzi, magábanvéve tudományos munka, és gyakran követel meg mély történeti kutatásokat Emberileg érthető, ha a levél• i ' 74' . • • .