Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - Szedő Antal: Az olasz állami levéltárak / 55–79. o.

táros gyakran törekszik arra, hogy tudományos munkásságának jutalmaképpen végsőfokon egyetemi katedrához jusson, Es a jelenség nem uj, már régi időtől íogva vitákra ad alkalmat, amelyek az un. tisztán levéltáros és az un. tudományos levéltáros alakja körül, mellettük vagy ellenük zajlottak le, Sokan kifogásolják, hogy 4876 óta jogszabály tiltja meg és ez ma is érvényben van, hogy a levéltárosok saját tanulmányaik számára, a levéltári anyagban kutatásokat végezzenek, közzététel céljából vagy nem, hacsak nincs erre-az igazgatóságtól külön engedélyük. Ma ilyen tudományos munkákra a levéltáros könnyen kaphat engedélyt de ugyanakkor bizonyos sürgős feladatok elvégzése is kötelező. Az egyesülés óta mintegy 400 levéltáros 4200 tudományos munkája jelent meg nyomtatásban. Kérdés, hogy a levéltárosok milyen tárgyú munkáit támogatja a levéltári központ? Természetesen elsősorban a levéltáréira életi és hivataltörténeti munkákat. Meg kell gondolni azt is. hogy az olasz levéltárak sohasem voltak túlságosan gazdagon személyzettel ellátva. Így fölmerült mindig a kérdés, hogy amennyiben egyéni kutatási témák megoldására íorditíák a levéltárosok idejük egy részét akkor ki fogja a minden kutató érdekében álló. szorosanvett levéltári feladatokat elvégezni? A vélemények ezen a téren eléggé eltérők. Mindenesetre, sokszor került levéltári vezető posztra történészi. Ugyanakkor ismeretes Casanovának az*a nyilatkozata, hogy nagy tévedés azt hinni, hogy az fogja le** véltári igazgatói vagy munkatársi munkáját jól végezni, aki kutatótörténész. Casanova szerint ugyanis az, aki egy témára megy kutatni a levéltárba, máris eltért az igazi levéltárosi érdeklődéstől, és ezt még csak meg se tudja sohase érteni.. Az olasz levéltárakban alkalmazottak száma 500 körül van, ezeknek mintegy 4/4-e (ennél valamivel több, de nem éri el az 4/3-ot) tudományos levéltáros, a többi középkáder és kisebb alkalmazott. Ez bizony az olasz levéltárak íélmilüó íolyóméteres anyagához képest nagyon kevés. Ugyanis bár a feladatok és az őrzött anyag állandóan növekedett ezzel a személyzet létszámának a növekedése nem állt arányban. Növeli a bajokat az

r hogy elég nagy az elvándorlás más területekre, a lassú előmenetel miatt Különösen az egyetemek felé. Ezt a magas képzettség magyarázza, amellyel a legtöbb tudományos levéltáros rendelkezik, általában 45-^20 %-a a tudományos levéltárosoknak magántanári habilitációt tett le. Így érthető, hogy a történész és jogtörténész professzorok közül sokan kerültek ki a levéltárakból. Az elvándorlás nemcsak a tudomájiyos állásokra korlátozódik, mivel a középkáderek között is sokan magasabb képesítéssel rendelkeznek, mint amennyi ebben a kategóriában elő van irva. Ha a képesítésüknek megfelelőbb állás kínálkozik, elhagyják a levéltári területet Az a jelentés, melyen a dolgozat alapszik, hangsúlyozza, hogy újból fel kellene mérni a levéltári terület szükségleteit és uj alapokon teljesen át kellene szervezni a létszámkeretet Ami a területi levéltárakat illeti, sokszor találkozunk bizonyos területi sovinizmussal, amely szerint egy tartomány levéltárában csak odavaló emberek lehetnek, s ezeknek is ott kell megöregedniük. Pedig sokkal jobb lenne, ha még mielőtt valaki évtizedekre megragad egy levéltárban, más levéltárakban is tapasztalatokat gyüjthetne. A fizetés nélküli gyakornoki szolgálat ismeretlen. Csak azok számára teszik lehetővé a volóntör.ködést aki bár egyetemet végzett de nem levéltári pályára készül. Ezek amennyiben az állásra hirdetett versenypályázatot valamikor megnyerik, nem kötelesek próbaidőt teljesíteni. Az utánpótlás szempontjából fontos az egyetemekkel való szoros kapcsolat Ezen a téren helyeselni lehet hogy pl. Genovában a hallgatók bejárnak a levéltárákba és levéltári munkát végeznek. Ez egyelőre csak a tudományos levéltárosok számára lehető, de a technikai munkát végzőknél is meg kellene a tanulási idő alatt végzett gyakorlati munkát honosítani. Nagyon jól beváltak a levéltárosi állások betöltésénél a versenyvizsgák. Kezdők esetében vizsgára bocsátanak jogot politikai tudományokat irodalomtörténetet filozófiát végzetteket, vagy tanári oklevéllel rendelkezőket A jogot nem végzetteknél később bizonyos hiányosságokat tapasztaltak. A jogi ismeretek szükségessége elsősorban a hivatalok és intézmények anyagával kapcsolat* ban jelentkezik. Ezek a tapasztalatok vittek arra, hogy ma már a római egyetemen működő Scuola Speciale többet foglalkozik jogtörténettel. Persze a történeti tudományos a legfontosabbak. Mint már emiitettük, a középkádérek közt sok van. aki magasabb végzettségű (főiskolát végzettek, sőt paleográfiai és diplomáciai, képzettséggel rendelkezők). Így érthető,- hogy némelyek közülük kisebb levéltárat vezetnek. 75