Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - Szedő Antal: Az olasz állami levéltárak / 55–79. o.

többszázra rug az ilyen intézmények száma. Ezek iratai? azonban ;sak *j$k&n tudják e éltácui< megmenteni. Ennek oka az, hogy a bankok féltékenyen őrzik BT üzlet! titkai, s épp^n ezért jyakra.i selejtezik ki olyan irataikat melyek ilyen titkot tartalmaznak. Kivétett képez a JBanca dj NápoÜ, me'tynek szép történeti levéltára van. szakemberek kezében, levéltára értékes folyó iratot ad ki. Á bankok általában, ha nem is selejtezik ki az üzleti titkokat tartalmazó irataikat akkor is nehezen engedik be a kutatókat Van persze arra is példa, hogy bankbvéltárak a kutatókat segítik ős kiadványokat készítenek. Nem kielégítő a levéltári felügyelet mai mértéke a banklevéítárak felett Aki tudja, hogy milyen nehéz ma pl. a genovai Szent György bankház irataiban kutatni, az megérti, mit jelentene a levéltárosok segítő munkája a banklevéltárak hozzáférhetővé tételére. Célravezető módszernek látszik a különféle bank ár egyes ülések utján propagandamunkát végezni, és ezáltal a bizalmatlanság légkörét felszámolni. • ,'.* 3. A szakszervezeti levéltárak Az. 4939-es törvény a levéltárosok felügyelete alá helyezte a szakszervezeti levéltárakat is, sőt a .munkaadók érdekképviseletei szerveinek a levéltárait is. De a törvénynek nem minden S£*> kasza érvényes a szakszervezeti levéltárakra, éppúgy, mint a hiteiintézetek esetében. .Ugyanis az alkotmány a szakszervezeti szervezkedést teljesen szabaddá teszi, tehát mindenféle állami éflenőrzés alól kivonja őket A jövendő levéltári törvényhozásnak azonban itt megfelelő intézkedéseket kell hoznia, tekintve a szóbanforgó levéltárak nagy fontosságát társadalom-' és gazdaságtörténeti szempontból. álz állami ellenőrzésnek csupán az iratok szétszóródását és elpusztulását kellene megakadályoznia. ;..'•'• d95-l«ben az Olasz Központi Levéltár irt az érdekképviseleti szervek központjainak és ebben felhívta figyelmüket levéltáraik fontosságára, felajánlotta a segitö együttműködést M szervek többnyire tidvariasan választoltak, de beleegyezésük elvi jelentőségű volt csak. ugyanis régebbi iratanyaguk a fasizmus ideje alatt elpusztult ujabb iratanyagukat pedig titkosnak minősítik. 4. Jótékonycélu intézmények levéltárai Ezek története visszanyúlik „a késői római birodalom idejébe. Ezeknek az intézményeknek az irattáraira vonatkozik a 6972/1890 számú törvénynek i, és 2. szakasza. Ezek szerint ide azok az intézmények tartoznak, amelyek álcár egészséges, akár beteg szegényeket segélyeznek, vagy amelyek valamely foglalkozási ág erkölcsi és anyagi felemelkedését célozzák, nevelés, oktatás utján m agánalapitványok, melyek működése csak egykét családra terjed ki, 5, Tartományi levéltárak Az 4939-es törvényben szó van az önkormányzati szervek levéltárairól is. Idetartoznak a tartományok és a városok, községek, valamint azok a szervek, jypeíyek kapcsolatban vannak a felsoroltak működésével. Sok tartományi levéltár régi anyaga ma már állami levéltárban van. A kintlévő anyag felett pedig régóta gyakorolják a felügyeletet de nem intenzíven. Általában nem lehet túlságos nagy rendről beszélni ezekben a levéltárakban. Mivel az anyag veszélyeztetve nem volt, ezért a levéltári felügyelőségek inkább a veszélyeztetett anyag felé fordultak. 6, Kommunális levéltárak, A kommunális levéltárakban vannak : i. a politikai autonómia (amennyiben ilyennel a város valaha rendelkezett) korában keletkezett iratok, 2. közigazgatási iratok, 3. bírósági iratok, 4. közjegyzői iratok, 5. megszűnt szerzetesrendek iratai. 68 'te