Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - Komoróczy György: A lenini levéltári dekrétum 40 éve / 3–4. o.

ott kialakult levéltárvédelem elvi követelményeit a gyakorlatba átültessük. De a mi törvényeink, a mi pártunk kezdeményező tevékenysége összehasonlíthatatlanul nagyobb lépéseket tettek előre az utolsó tiz év roíyamán, mi«t amennyit az egész kapitalizmus magyarországi 100 esztendeje alatt. Előttünk áll még az írásos emlékek teljes állami tulajdonba vétele, az állami levéltári fond kialakítása, de már megvalósult az a követelmény, hogy az állami érdekeltségű termelő üzemek, kulturális intézmények és hivatalok iratait meghatározott időszak elmultával megtisztított állapotban átkeli adni a területileg illetékes állami levéltárnak, A magántőkések gazdag irattári anyaga gondatlanság folytán nagyrészt megsemmisült, viszont ma már a szocialista tipusu törvénykozás kötelezi az üzemeket és intézményeket arra, hogy gondosan kezeljék irattáraikat. Régen egy-*egy üzem tulajdonosa döntötte el, hogy mikor selejtezzen, ma már miniszteri rendeletek szabályozzák, hogy miket szabad selejtezni és milyen iratokat nem szabad zúzdába adni. Igaz. hogy ezen a téren még távol állunk a Szovjetunió gyakorlatában megkövetelt pontos kimutatások elkészítésétől. Az iratanyag megőrzése és selejtezése tárgyában legutóbb kelt minisztertanácsi rendelet azonban már nagy lépést jelentett előre ezen az utón. .'.••• Az irattárban levö'és íolyó ügykezelést szolgáló iratoknak értékes anyaga a" tudomány forrásainak őrző helyére, a levéltárba fog jutni, ahol politikai, népgazdasági és tudományos felhasználása biztosítva van. Ez is egyik tanulsága többek között a lenini dekrétumnak, mely rávezetett an nak felismerésére, hogy* népi vagyon az az irás is, mely életünk íejlődésének emlékét őrzi, vagy örökíti meg. akár a múltból, akár jelen küzdelmeink időszakából származik. : í