Levéltári Híradó, 8. (1958)
Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - Komoróczy György: A lenini levéltári dekrétum 40 éve / 3–4. o.
Komor óczy György A LENINI LEVÉL TÁR I DEK RÉTUM 40 ÉVE~ Fegyverropogás közben hallgatnak a múzsák - ez az általános vélemény és ez az általános tapasztalat is. A történelem azonban kivételeket is produkál. -1918, június l~én. a szovjet polgárháború kezdeti szakaszában s az osztályharc éles küzdelmei között született meg Leninnek egy látszólag kis területre Vonatkozó de lényegében a tudományos és politikai nevelömunka szempontjából felbecsülhetetlen fontosságú rendelete *A levéltárügy újjászervezéséről és központosításáról.* Á szocialista forradalomig is voltak levéltárak Oroszországban. De ezeknek iratai a különböző közhatósági intézményeknél szét voltak szórv v a. a magántulajdonban vagy egyházi birtokban levő levéltári iratok pedig megközelíthetetlenül díszelegtek a polcokon s tvédelmeztef őket a magántulajdon szentsége. Általában a kapitalista államok eljutották a levéltári iratok egy befogásáig, de ,csak az állami igazgatás területén. Kialakultak a megyei, kerületi és helyenkint az állami.központi levéltárak a kapitalista államok egész sorában, de nem íoglalták magukban a magánkézen levő akár mezőgazdasági, akár ipari üzemek gazdag, a kizsákmányolás leitárása szempontiából legtontosabb dokumentumait Az elsQ intézkedés a lenini dekrétum volt amely össznépi tulajdonná tette a levéltárakban,őrzött iratanyagokat s kimondotta az elvet hogy a történelmileg értékes iratok rölött az állam rendelkezik, azoknak megsemmisítése:társadalmibün és súlyos büntetéssel jár. Folyóiratainkban évek óta egyre több beszámolót, szakcikket olvashatunk arról, hogy milyen hatalmas lendületet vett a Szovjetunióban a kommunista párt támogatásával a levéltárügy. Itt csupán hangsúlyoznunk kell azt a tényt, mint reális eredményt hogy a kommunista párt politikája nemcsak lehetővé tette a lenini elvek érvényesülését a levéltár politika területén, hanem határozottan előre-dobta a fejlődést messze a kapitalista államok elé., s ma már a szovjet levéltárügy az iratok rendezettsége; nyilvántartása a levéltárba leendő átadás szempontjából való előkészítése tekintetében j>éidamutató. Igen" ott már az. irattárakban folyó munka határozottan előkészíti az iratanyag szigorú védelmét mert az irattárak felelős vezetői tudják hogy minden üzemben, minden hivatalban, minden kulturhelyen vannak olyan iratok, melyek egyszer levéltárba jutnak és forrásaivá válnak a történelemnek. k marxizmus klasszikusai mindenkor vallották, hogy a múlt megismertetése nélkül nem építhetjük a jövőt mert a múlt tanulságai tapasztalaíai iránytszabók a jövőformálás küzdelmeiben. Ezért állították a levéltári anyagot a népi tulajdont védő törvények oltalma alá, mert felismerték, hogy a levéltári iratokban háromszoros forrásérték rejlik Egyfelől a tudományos kutatás forrásai azáltal* hogy a történelemtudomány kutatómunkájához szolgáltatják az anyagot Levéltári iratok nélkül a történelmi feldolgozások elvesztik hitelességüket és talajtalan konstrukciók maradnak. Történelmi tanulmányt csalcis a források ezreinek átvizsgálásával lehet irnt az pedig csak akkor lehetséges, ha a levéltárakban az iratok megőrzése, kezelése és nyilvántartása biztosítva van* De nem kisebb jelentőségű a levéltári íratok politikai fontossága sem. Hiszen az iratokból derül ki az osztályharc ezernyi emléke, annak a szívós küzdelemnek visszatükrözése, melyet a jobbágyok, még korábban a rabszolgák folytattak elnyomóik ellen, majd a kapitalizmus idején a munkások a tőkésekkel szemben. A politikai dokumentációt támasztja alá a levéltár sok-sok olyan irata, mely a gazdasági helyzetre világit rá. Mindezek mellett nem elhanyagolható a levéltári iratok népgazdasági funkciója sem. Háztervek, utrajzok, térképek, föld birtokpolitikai dokumentumok, vizszabályozás gátépítés s.tb. mind-mind olyan okmányok, melyek egy-egy ma is égető népgazdasági feladatra világítanak rá, s ha valaki a levéltárakban utánanézne tervezéssel roglalfcozó feladatainak, több esetben a kérdés előzményeit találhatná meg. Hosszú szaktanulmány volna szükséges ahhoz, hogy a magyar levéltárügy fejlődésében mutatkozó változásokat éppen a Szovjetunió példája nyomán kibontakozó utón felvázolhassuk. Kétségtelen tény hogy a Szovjetunió, eredményeitől még messze vagyunk. Messze vagyunk még attól is, hogy az 3
