Levéltári Híradó, 8. (1958)
Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - Szedő Antal: Az olasz állami levéltárak / 55–79. o.
jelent 1950-ben az 1433-47 évi számban). Meg kell azonban mondani, hogy ezek az adatok nem p ontosak. 37 levéltári épület szenvedett kárt éspedig ugy. hogy négyet (tivorno, Alexandria, Parma és Trapani-ban) végleg íel kellett adni. A milanói állami levéltár épületét felépítették, de csak az épület művészi értéke miatt, mert egyébként az építkezés nem volt kifizetődő. Legtöbb kárt a légi bombázások vagy az ezek által okozott tüzek okozták (Milano). A szétbombázott levéltárakban a lakosság és katonaság fosztogatott főleg fűtőanyagot korestek. Az iratokat sokszor a létrehozó szervezetek iránti gyűlölet folytán pusztították. - így különösön a fasiszta iratokat és a sorozási lajstromokat. A fasiszták sokszor maguk is elpusztították irattáraikat, hogy ne kerüljenek ellenséges kezekbe. Az épületek rendbehozatala időben megkezdődött Ma már csak azok az épületek nincsenek még készen, ahol az épenraaradt részek is elég raktári férőhelyet adtak. Ezért azonban a költségek még csak körülbelül ismeretesek, lehet hogy később az előre vártnál nagyobb összegeket keli még Ilyen célra fordítaniuk. Az állam eddig 575 millió íirát fordított levéitárépitkezési célokra. A rendbehozatal folyamán a milanói állami levéltár és a palermói állami levéltár egy része uj, modern fém állványzatot kapott. 41 kitelepítések sokszor csak az első bombázások hatására — így tehát későn - történtek*'. Viszont a kitelepítés maga nem volt mindig hatékony, mert a messinai. írapanii és siracusai levéltárak kitelepített anyagaMs súlyos károkat szenvedtek. A háború befejezése után az anyag visszaszállítása volt a feladat mégpedig eredeti helyére, vagy az újonnan számára kijelölt vagy felépített levéltári épületbe. A visszaszállítás költségei 1952sg 7 miilíó lírába kerültek. Nagy feladat volt az összekeveredett iratok rendezése. Még ma sincs meg minden állagnál a pontos kárfelvétel. Nehéz volt az északra szállított minisztériumi irattárak visszaszállítása is, mivel az iratok egy részére a győztes hatalmak igényt tartottak (ugyanis azok alapján áliitoíták össze a háborús bűnösök bünlistájáí). Végülis 11 vonat (mindegyik 35 vagonnal) szállította vissza a központi hatóságok iratanyagát Rómába. A magánlevéltárakat és községi levéltárakat ért károkra is folyt adatgyűjtés, a levéltári felügyelőségek uíján. A háború folytán a levéltári személyzet is megritkult. Behívások, a faji törvény, a menekülések meg apasztották a létszámot. így az 1939-ben hozott levéltári törvény végrehajtása halasztást szenvedett Elsősorban a később még említendő sezione-k felállítása késett A levéltári káderhiányokat más területeken alkalmazott tudományos dolgozókkal néha jói pótolták. A levéltári anyag elszállításával és csomagolásával járó munka is a rendelkezésre álíónái nagyobb személyzetet igényelt volna, Itt Is a levéltári dolgozók áldozatkészsége hozott rendkívüli eredményeket . 1943, szeptember 8. után a levéltári hálózat szétesett A központ és az egyes részlegek a háborús események folytán nem tudtak egymással érintkezni. Délitália felszabadulása után Saíernoban alakult meg az uj levéltári központ £z indította meg a szervezés munkáját; a régi személyzetnek csupán négyötöde állott rendelkezésére. A békekötés .rendelkezései alapján az olaszok levéltári anyagot adtak át a franciáknak és a Jugoszlávoknak. Az eddigi nemzetközi gyakorlattal ellentétben nemcsak az átadott területeken (Nizza, Savoya, Görz) keletkezett anyagot, hanem az átadott területekre vonatlcozó és a nagy állami központi levéltárakban lévő anyagot is ki kellett adni. Ez utóbbi esetekben kiszakították az iratokat eredeti összefüggésükből. Joggal hivatkoztak az olaszok arra, hogy ez nem igy történt az Osztrák-Magyar Monarchia levéltári örökségének felbomlása után, amikor is a proveniencia elvét tiszteletben tartották. Mivel az olasz levéltárak ilyen hatalmas károkat szenvedtek a háb-oru következtében ők voltak a mozgatói különböző nemzetközi szerveknél olyan irányú nemzetközi megállapodásoknak, melyek a levéltárak és más kultur lis intézmények ós javak védelmét írták elő háború esetén. 56