Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 3–4. szám - FIGYELŐ - Lengyel Alfréd: A levéltári érték lényege és megállapítása / 398–404. o.

« raknak állandó érintkezésben kellene állniok a különböző egyetemi tanszékek vezetőiből álló bizottságokkal, melyek bizonyára igen értékes tapasztalatokat és elvi szempontokat adhatnának a várható kutatási irányokra és módszerekre vonatkozólag. Ezekbe a bizottságokba természetesén a történé* széken kivül feltétlenül beletartoznának azok a szakemberek is, akik a történettudománnyal határos szakterületeken mozognak, igy tehát többek közt az irodalom- és művészettörténészek, a teológusok. Jogászok, közgazdászok* szociológusok, földrajztudósok, pedagógusok, az orvostudomány és technika történetének művelői stb. E vegyes bizottságok a levéltárakkal történő megbeszélések, tapasztalatcserék keretében megállapíthatnák, hogy a jelenben és jövőben az egyes szakterületeken'm}* lyen irányú és tárgyú tematikai kutatások várhatók. A

1 vizsgálódások tehát általában azt igazolják, hogy a generális levéltári értéit, - mely alapjában véve az iratanyag belső levéltári értékét jelenti - megállapításához nem elégséges az egyes levéltári iratdarabok megismerése* hanem a különféle kutatási területeken kialakuló sajátos módszé* rek és irányvonalak ismeretére is szükségünk van, ha a kérdés igazi lényegét akarjuk kihámozni, Zimmermann szerint csak ilyen elméleti eljárások segítségével lehetne azután a tudományos célokat szolgáló bvéltári anyag értékelését és a levéltári megőrzésre való érdemesség szempontjából való osztályozását gyakorlatilag végrehajtani s idővel egy elfogadható levéltári értékrendszert kialakítani. B) A GRADUÁLÍS (FOKOZATÚ LEVÉLTÁRI ÉRTÉK Az eddigi megállapítások csupán az általános levéltári értékre vonatkoztak, vagyis arra, hogy valamely iratdarab tartalmánál fogva egyáltalában érdemes-e a levéltárban való tartós megőrzésre, Ezzel azonban még nincsen tisztázva az a kérdés, hogy az ilyen levéltári őrzésre begyűjtött iratanyagok a kutatási igények szempontjából egyformán értékesek-e. Feltétlenül létezik egy graduálís (íokozati) levéltári érték is, mely az egyes iratdarabokat, vagy levéltári állagokat forrásértékük fontossága szerint egymástól megkülönbözteti. E íokozati levéltári értéknek a léte már abban megmutatkozik, hogy az időmúlás bizonyos iratok vagy állagok íorrásértékébeu változást, úgynevezett •levéltári minöségeltolódást* idéz elő. Nagyjából azt lehet mondani, hogy az idők árulásának ilyen hatását lehet észlelni, akkor a graduálís levéltári érték esetében a proveniencia is keit, hogy k ö z* vetett szerepet Játsszon az egyes fokozatok kialakítását «ÍÍÍ. ÉS valóban pi. az alsó és kozéphatóságok által kiadott iratok rendszerint kevésbé fontosak a levéltárák számára, &t áöogo jellegű tör* ténetirás szempontjából, mint a központi szervek által kitermelt iratanyagok* Hangsúlyozni kell azonban, hogy a döntő momentumui lyen estóiekba;* & gMTfflre.fyqfóáAS sáaéJr$« értékmeghatározó tényezők alkotják, mint amilyen pl. a kérdéses irat vagy iratanyag tudományos jelentősége, az iránta megnyilvánuló szellemi érdeklődés nagysága vagy tartalmi közlésében rejlő értéke. 8 tényezők szem előtt tartásával - s csak másodsorban a preveniencia révén -*• alakulnak ki az olyan értékítéletek, hogy általában azokat az iratokat okleveleket tartjuk különösképpen fontosaknak, amelyek a történelem nagyobb eseményeivel kapcsolatosak, avagy kimagasló egyéniségek, érdekes személyek életére vonatkozólag adnak újszerű adalékot A mindennapiság oí, a magától értetődőt lerögzítő iratanyag ezekkel szemben értékelés tekintetében a hátiérbe szorul. é> De lehetne igy is összegezni az itt kifejtetteket: A történészek és a levéltárosok szemében azok a forrásanyagok képviselik a nagyobb értéket, amelyek egyes korszakok dinamikus átalakulására, állapotváltozások, vagy fejlődési folyamatok lépcsőzetes szakaszaira vonatkozólag nyújtanak biztos támpontokat a kutató munkában. A rangsorolásnak emiitett tényezői mellett azonban gyakran az iratok ismeretéből fakadó egyéb megfontolások is számottevőek lehetnek. Gondoljunk csak a H? a se cipel iá ny okra, az ugyanaz 08 tárgykörrel kapcsolatos hasonló természetű aktákra (pl. kérvényekre), a gyűjtő jellegű iraté somokra., mindezek esetében a szakembernek kell eldöntenie, hogy közülük melyik tartalmazza a legfontosabb, a leghasználhatóbb adatokat S végül az iratok tartalom szerinti ritkasági értékét is meg kell említeni, valahányszor olyan iratokkal van dolgunk, amelyek rendkívüli eseményekről, állapotváltozások felől nyújtanak tájékoztatást 4 02