Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 3–4. szám - Vörös Márton: A svéd levéltárügy néhány kérdése / 293–323. o.

Az országos szervezeti szabályzat 37. §-a körvonalazza a munka- és fogadási idő részleteit. A. munkaidő téli és nyári menetét, a hetenként engedélyzett! tulóraszámot Az étkezés} Ounch) Idő nincs a munkaidőbe számítva. A félfogadási (tárgyalási) időt az országos levéltárosnál, a le* véltári tanácsosoknál és első levéltárosoknál szintén szabályozták* A tavaszi és őszi általános nagy* takarítás idejére módosul a kutatók foglalkozási ideje;. A nyilvánosság és hatóságok számára biztosított szolgálat részleteit a 39. § szabályozza. Külföldi kutatók csak. írásban benyújtott pontos tárgyi leírással bíró kérvény alapján kutathatnak* Magánszemélyek kölcsön nem vehetnek ki arkiváliákat még azok sem, kik a Riksarkivet alkalma* zottai. Az országos levéltáros bizonyos esetekben, biztonsági garanciák mellett fényképezésre kiadhat anyagot A hatóságoknak, intézményeknek szóló kikölcsönzések (szerelések) módozatai sok vonatkozásban hasonlóak a mienkéhez, A levéltári szakkönyvtár a kutatóknak csak az intézeten be* lül áll rendelkezésére, innen anyagot kikölcsönözni nem lehet. Az országos levéltárost a király kézirattal nevezi kL A levéltári tanácsosokat szintén, de az országos levéltáros javaslatára* ' Szabadságra a levéltárosok az általuk megjelölt időben mehetnek. Az országos levéltáros szabadságán kivül indokolt esetben 15 napi meghosszabbítást kaphat, \ Az 54. § megállapítja, hogy levéltár területén elkövetett hivatali vétség esetében a *Svea» udvari bíróság illetékes dönteni. A fenti szervezeti szabályzatot kiegészítőén. 1946, július lr>-én 501. sz, királyi rendelettel pótrendelkezés jelent meg az irattári (levéltári) ellenőrzések kérdésében* Ez felsorolja azokat a magasabb hatóságokat, melyeket maga a Kiksarkivet ellenőriz. Ilyenek. ^az udvari bíróságok, központi hivatalok, megyei központi hatóságok, hadi levéltár, egyetemek, lappföldi hivatal, olyan egyéb levéltárak, amelyeknek arkiváliái nem tartoznak a kerületi levéltárak gyűjtési körébe | hasonlóképpen az ily helyzetben lévő városi és egyházi levéltárak, íelső-biróságok. bányakapitánysági, nyilvános betegápolási intézetek. A vizsgálatot minden intézetnél legalább tízévi időtartamon belül egyszer meg kell tartani, A vizsgálat eredményét, annak lefolyását rövid közleményben min* den évben a Riksarkivet Évkönyve közli. Az 1946. július 6-án kiadott 427. számú királyi kéziratban kiadott törvény részletezi az irafr védelem, gondozás, a kutatást szolgáló leltárak, jegyzékek, katalógu* sok elkészítésének kérdéseit. Tulajdonképpen ez a rendelkezés valósította meg a Hildebrand húsz év előtti levéltárszervezési álmait. Ez a rendelkezés pontos körvonalazással szabályozza azt az intézeti rendtartást a Riksarkivet számára, amely Hildebrand óta az ő szellemi ősztönzésére gyakorlatilag lassan megvalósult. Ennek legkisebb részlete is az arkiválíák biztonságát szolgálja. Például; a tűzveszély, raktári terem nedvességi veszélye elhárítására átalakították a Riksarkivet raktárait légfűtésre stb. A termekben mindenütt automatikusan működő nedvesség' illetve léghőmérő van, amely az eszményi n >rmától eltérő változásnál önmagától szellőztet. Ez a rendelkezés előirja az iratrendezés minden részletét a raktározás formáit vagyis a sorozatokra kiterjedő kötés, csomózás kérdéseit Leglényegesebb intézkedés (4. §) arra terjed ki, hogy a Riksarkivet és a begyűjtést szolgáló összes hatóságok között a hatékony kapcsolat ki* épüljön. A Riksarkivet mindenüvé elküldi (természetesen itt a működő hatóságokat értjük) specifikus leltárait amelyből a hatóságok tudomást szerezhetnek a Riksarkivetben őrzött saját arkivátiálk időbeli hátteréről, s ennek birtokában a hatóságoknál künflevő irattárak együttműködést biztosító kapcsolata állandóan fentmarad. Ugyanakkor e főhatóságok megküldik a náluk levő iratanyag jegyzékét melyei a levéltár útmutatása alapján készítenek, s így viszont a Riksarkivet felmérheti az. anyag mennyiségét természetét Ez hasonló a magyar levéltárak nyilvántartási kartonrendszeré* hez, azzal a különbséggel, hogy ez csak belső használatra szól, s erről irattermelő szerveinknek nincsen tudomása. A rendelkezés közli levéltári egységeknek egyik intézetből a másikba helyezésének módoza* talt Itt vetődik fel először a selejtezés gondolata azzal, hogy azt csak a királyi kézirattal megerdr