Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 3–4. szám - Sandri Leopoldo: Az olasz levéltárosképzés problémái / 288–292. o.

nak, s akik a tudás forrásából nagyobb pohárral merítettek. Nem egy levéltáros tehát saját levéltárán belül iskolákat állitott íel a továbbképzés céljaira, mivel az akkori egyetemeken a paleográfiát diplomatikát és a levéltártant még nem tanították. Ez a megoldás azonban nem volt megfelelő. Egyrészt, mert ezeknek az iskoláknak irányát az illető igazgatók egyéni szempontjai szabták meg, másrészt mert az uj történeti levéltárak ujabb problémákat vetettek fel s végül azért mert a levéltári kinevezések szociális szempontjai a levét* tarosok állandó állami alkalmazottakká válását sürgették, állandó megoldást kívántak. Azok a követelmények azonban, melyeket az egyes levéltárvezetők beosztottaik számára állítottak fel, bekerültek a későbbi levéltárosi állás elnyeréséhez szükséges pályázati vizsgák feltételei közé (latin, görög nyelv, római jog, kánonjog, lombard jog. történet, középkori történet stbJ. Ez tehát még mindig nem oldotta meg a levéltárosképzés technikáját A gyakorlatban még mindig a levéltárvezető feladata volt, aki akár mint egy paleográfiai iskola vezetője, akár saját levéltárán belül oktatta beosztottait az oklevelek olvasására. Az állami pályázatok azonban már meg* mutatták; a levéltárosi pálya nem adminisztratív hivatás, hanem tudományos munka. - a képzést, amelyre a levéltárosnak szüksége van, tehát pontosan meghatározott szabályokkal kell megállapítani. Az a kérdés tehát, hogy egyáltalán szükség van-e külön levéltárosképzésre, ezzel választ nyert Hl. tárgytalanná vált Senkinek se jutná ma már eszébe, hogy ieltételezze, hogy valaki külön felkészültség léikül egy múzeum igazgatója vagy egy képtár osztályozója lehessen. Ugyanígy, kell az iratok szeretete ahhoz, hogy a levéltáros szívesen csinálja munkáját de ez önmagában nem elegendő ahhoz, hogy munkáját jól is csinálja. Az utóbbi 30-40 év alatt ui. a levéltáros foglalkozása és szerepe megváltozott Azelőtt iratainak féltékeny - és minél régebbi dokumentumról volt szó, annál féltékenyebb - őrzője volt és, szinte szeráíi elzárkózottságban élve, a külvilágtól teljesen elzárva, életét csak munkájának szentelve, egyetlen gondja az volt hogy e régi dokumentumokat a kutatók rendelkezésére bocsássa. Ma már azonban a kutatók érdeklődése kiszélesedett nem szorítkozik csupán arra, hogy a régi korok politikai dokumentumait kutassa, hanem érdeklődéssel fordul a jelen problémái felé is- így a levéltáros feladata is kibővült A levéltárosok fő problémája ma az, hogy a jövő levéltárait alkossák meg, Így a régi történelmi archívum tulajdonképpen összetalálkozik és együttműködik az un. kurrens, élő levéltárral, vagyis a jelenkori anyagot tartalmazó levéltárral is, amelynek feladata szinte már az lesz, hogy egy bibliográfiai központtá, hivatallá válva segédkezet nyújtson azoknak az intézményeknek, melyeknek jelenkorra vonatkozó dokumentáció elkészítése a feladata. Ennek során persze felmerül a történelmi archívumok átrendezésének kérdése is és az ebből következő technikai problémák. Igényli mindezt egyrészt az időbeli takarékosság, a kutató idejének megtakarítása (ehhez pedig szükséges minél szélesebb indexek, katalóguscédulák^ rendszerek és leltárak elkészítése), másrészt a hellyel való takarékosság, a megfelelő helyiségek és az anyag megőrzésének biztonsága. (Ez az un. biztonsági levéltárak kérdése, amelyekhez már a levéltárosoknak sok technikai segédeszköz áll rendelkezésére,) ~ Világos, hogy mindezek a feladatok újszerűen képzett levéltárosokat is igényelnek. A továbbképzést először a paleográfiai és okmány olvasási iskolák kibővítésével akarták megoldani. Ha azonban egy fiatal levéltáros a levéltárba bekerül, nem eleyendö, ha ezeket az iskolákat elvégzi, s jó középkori levéltáros lesz belőle. Némely egyetemen pl. Rómában is egy későbbi szervezés eredményeképpen, működik egy un. levéltáros-könyvtáros-képző iskola. 1957-ben azonban egy állami rendelkezés kimondta, hogy minden intézmény saját személyzete számára tudományos képz5 iskolákat és tovább képző taníolymaokat köteles fenntartani. Most már konkréten felmerült egy központi levéltárosképző iskola terve is. Ezzel a levéltárosok régi vágya nyer majd beteljesülést A levéltárosokat és levéltárosjelölteket tudásuk kiegészítésén kívül persze anyagi, létfenntartási kérdések is érdeklik. Ezért még eldöntendő, helyesebb-e az a megoldás, ha a pályázat megnyerése és a felvétel után látogatja valaki ezt az iskolát és ekkor már a rendes fizetését kapja, vagy pedig még a véglegesítés előtt járna az iskolába, s ekkor még csupán ösztöndijat kapna. Jelenleg az olasz levéltárosképzésnek két fázisa van. Egyik a íelvétel. amikor a jelöltek írásbeli és szóbeli vizsgát tesznek le a következő tárgyakból; polgári és közigazgatási jog, Itália tör289