Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 3–4. szám - Sandri Leopoldo: Az olasz levéltárosképzés problémái / 288–292. o.

S and FÍ Leopoldo; AZ OLASZ LWEL

TÁROSKBPZ

E

S PROBLÉMÁI A Magyar Közalkalmazottak Szakszervezetének meghívására 4958. májusában hazánkban tartózkodott Leopoldo Sandri professzor, az Olasz Levéltárosok Egyesületének elnöke, az olasz állami levéltárak főfelügyelője. Sandri professzor magyarországi tartózkodása során megtekintette az Országos Levéltárat, a Központi tíazdasági Levéltárat és a Debreceni Állami Levéltárat, május -15-én pedig az Országos Levéltár kutatótermében előadást tartott az olasz levéltárosképzés problémáiról. Az előadáson megjelent gróf Franco Fabrizi, az Olasz Köztársaság budapesti rendkívüli követe és meg* hatalmazott minisztere is, nagyszámú levéltári dolgozó és érdek lődő vendég* Sandri professzor előadását az utána elhangzott kérdéseket és válaszait az alábbiakban teljes terjedelmükben közöljük. Előadásának bevezetésében Sandri professzor köszönetet mondott a Levéltári Osztály vezetőjének kedves üdvözlő szavaiért és azért a méltánylásért, amellyel ennek során működéséről megemlékezett Köszönetet mond, hogy eljöhetett Magyarországra, melyet olvasmányai alapián már megszeretett, mielőtt eljött volna ide. Bár fél, hogy előadása talán nem felel meg a várakozásnak, de bízik abban, hogy a magyar kollégák hasznosíthatják tapasztalatait Előadásom témája - folytatta Sandri professzor - meglehetősen - legalábbis látszólag - szükkörü, a valóságban azonban, ahhoz, hogy ezt a témát tárgyalni lehessen, előzőleg egy sokkal általánosabb kérdésre kell felelni: mi az a feladat melyet egy ftatal levéltárosnak be kell töltenie ah hoz, hogy megfelelően láthassa el feladatát? Mert amikor a levéltárosképzés problémája felmerül, e íeladat megoldására máris két különböző ut nyúlik. Egyik a múltra vonatkozó okiratok megőrzéséhez kapcsolódik s visszavezet egészen a papyrus és viasztáblák idejéig és ezekkel kapcsolódik össze* A másik ut a jövőbe nyúlik, a jövő történetének dokumentációjára irányul s főként iratokból áll. De nem tudjuk, mikor nyílnak további uj utak. mikor váltják fel a papírra irt okmányokat a mikrofilmek, különböző magnetofontekercs dokumentumok, mikrocédulák. A problémák e kettősségével kapcsolatban pedig máris felmerül a kérdés- nem az lenne-e esetleg a helyes megoldás, hogy a levéltárosok képzésével kapcsolatban ezt a két utat mindjárt a képzés kezdetén teljesen elválasszuk egymástóL Erre később adunk feleletet Előzőleg ui. egy még alapvetőbb kérdésre kell választ adnunk: egyáltalán szükség vai>e levéltárosképzésre? Nem elegendö-e az, arait a fiatalember az egyetemen tanul, majd később főnökétől, szaktanulmányai kiegészítéseképpen elsajátít? Ez a probléma annál is aktuálisabb, mert a levéltárosképzés kérdése nem nagyon régi ' k©-<Ietü. Összefügg a régi korok emlékeinek megőrzése iránt tanúsított egyre nagyobb érdeklődéssel.. Lassú folyamat ez. amelynek kapcsán az állam egyre inkább kiterjesztette érdeklődését és felügyeletét az állami levéltárak felett, szinte maga is levéltárossá válva. Az érdeklődés gyökerei kettősek; két jogból fakadnak. Egyik az állampolgár joga arra. hogy megismerhesse a dokumentumokon keresztül az ő saját egyéni érdekét érintő kérdéseket, a másik pedig a tudomány Joga. hogy a történelmi kutatások folyamán birtokába jusson a művelődés ezen fontos forrásainak és kincseinek. Ennek következménye lett az, hogy az állam elsősorban a saját tulajdonában lévő levéltárak lelett vette á a felügyeletet majd kiterjesztette befolyását a magánlevéltárakra is (bár üszteietbentart a a magántulajdonban lévő levéltárakat) - mindezt annál az elvnél rogva, hogy kívánatos, ha egy országon belül a levéltárak kapcsolatban vannak egymással, és tudományos segítséget nyújtanak egymásnak. - * A múlt század elejéig az olasz állam sem követhetett más utat, mint amely más országokban még a francia forradalom előtt kialakult. A levéltárak vezetését egy *vir doctusfr-ra bízta, tudós férfiúra, aki kiválogatta munkatársait, miután meggyőződött azok felkészültségéről, arról, hogy él-e bennük az iratok iránti szeretet és r Dante hasonlatával s annak az embernek büszke alázata, aki lámpát visz és mögötte Jövőknek világítja az utat Ettől az embertől azt is megkívánták, hogy ameny nyiben ismeretei nem elegendőek feladata ellátásához, forduljon olyanokhoz, akik erről többet tud288