Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 3–4. szám - Tájékoztató a magyar levéltárak tudományos tevékenységéről / 260–270. o.

tője Kársai Elek. a szerkeszt!) Nemes Dezső. A sorozatból eddig két kötet Jelent meg. a harmadik most van sajtó alatt Jelenlegi helyzetét illetőleg látható, hogy e forráskiadványsorosat a magyar történetkutatás leglényegesebb kérdéseinek dokumentálására törekszik s ugy véljük, ezt a feladatot általában sikerrel be is tölti. Forráskiadványaink egyrészt szerencsésen megválasztott témáiknál fogva, másrészt a feltárt dokumentunií.nyag sokoldalú használhatóságánál fogva alkalmasak feladata betöltésére. Az anyag vagy teljességgel kerül közlésre, vagy olyan válogatással, amely alkalmas arrs^ hogy az illető témában bentrejlö minden lehetséges, egyeflen önálló feldolgozó tanulmány ker-etében azonban egyáltalán össze sem fogható probléma megoldásához megadja a szükséges anyagok A Jegyzetelés pedig elősegíti az anyagnak minden irányú megértését. A munka legfőbb problémája azonban - mint már elöljáróban jeleztük - a szómos súlyos elvi és anyagi nehézség, amellyel találkozik. Tudományos életünk egyes vezető személyiségei indokolatlan averzióval viseltetnek a forráskiadással szemben és álláspontjuk alátámasztására a forráskiadványokban Jelentkező burzsoá objektivizmus veszélyére hivatkoznak. Ezt az álláspontot azonban több oknál fogva nehéz volna osztani. Részint azért mert vannak olyan forráskiatk^nydci •. mejyeknek témája az anyag teljes egészének kiadását is igényűi a bennerejlő számos, nem egy esetben a rokontudományokat is érdeklő kérdések egész sorára szolgáltat dokumentációt (pL £sig» mondkori Oklevéltan, Veszprémi Regesztak, Minisztertanácsi Jegyzökönyvek). Ezeknél tehát a kérdés nagyszámú tanulmányban történő feldolgozásának éppen előfeltétele a teljes anyag összegyűjtése és megfelelően Jegyzetelt kiadása stb. De támadható ez az álláspont azért is. mert nem teijes anyag kiadása esetén a helyes válogatás már eleve elhárítja az objektivizmus veszélyét, és éppen alkalmas arra. hogy a jövendő kutatást megíeielő irányban termékenyen befolyásolja. (Pl. * ír a tok az ellenforradalom történetéhez*) Nem is kívánunk beszélni a megíeielő témájú forráskiadvány politikai nevelő értékéről, hiszen ez amúgy is nyilvánvaló. - Álláspontunk jogosultságát, ugy véljük. legvilágosabban a Szovjetunió gyakorlata igazolja, ahol a legutóbbi évek levéltári lőfeladaíáui éppen a forráskiadványok számának növelését tűzték ki (ebben az időszakban száznál több terjedelmes forráskiadvány-látott napvilágot). Söt a Levéltári Igazgatóság és a Szovjet Tudományom Akar démia Történettudományi Intézete évente 90 ivén megjelenő forrásközlő folyóiratot is ad ki Etíől az elvi nehézségtől eltekintve forráskiadó munkánkat gyakorlaü nehézségek Is gátok Ják. A forráskiadványok aránylag nagy terjedelme, ugyanakkor viszont a csupán többé-kevésbé szakmai közönség részéről megnyilvánuló érdeklődés az ilyen kötetek példányszámát szükségképpen alacsonyan, árukat viszont magasan állapítja meg. Ennek következtében tehát a kiadók a forráskiadványoktól általában húzódoznak. Véleményünk szerint ezért a levéltárak XV M. századnál régebbi anyagából a Jövőben elsősorban olyan forráspublikációkat kellene készítenünk, amelyek vala* mely nemzetközi vonatkozás, vagy magyar visz myoknak a külföldiekkel való ÖS3z«hasonlHhatása folytán is érdekkel bíró témát dokumentálnak, s amelyek az anyag nyelve (latin, német stJ.) névén külföldön is könnyen terjeszthetők, igy cievízaszerzésre is alkalmasak. Ennek révén torráskiadö munkánk legalább a régebbi iratanyag p

;

.

:

;--ükálásái illetőleg is valahogy tovább folyhatna £ ugyaöakkor népgazdaságunk is devizához juthatna. 4. Az iratanyag tudományos I

í e> J d o I g o z á s a és közzététele a m agyai levéltárak tudományos munkájának kétségtelenül legnagyobb részét teszi, annak ellenére, begy - tneglehetősen szerény keretek közé szorított folyóiratainkat kivéve - a levéltárügynek intézményéé iebftősége a publikálásra éppen ezen a területe.- van legkevésbé, annak ellenére, hogy 1950 óta hasonló munkák készítésére intézményesen csak -í—í i/2 éve áll rendelkezésre hivatalos lervidő. Á tudományos feldolgozó munkának végleges profilját először -1954 folyamán Emüer Győző egyben a Levéltári Közlemények profilját is meghatározó cikkében igyekezett körvonalazni. A cikk a következő tudományterületeket jelölte meg olyanként, melyek a levéltári munka kereteibe beillesztve raüvelhetők: levéiíártan, iratanyaggal foglalkozó történeti segédtudományok, levéhárismertetés, levéltártörténet forrásközlés, történeti statisztikai feldolgozás, hivataltörténet A levéltáraknak a második ötéves tervben végzendő feladataival foglalkozó értekezlet 1956 tavaszán e területet kibővítette a vidéki levéltárak esetében a helytörténet művelésével s egyúttal általában lehetővé tette, hogy az MTA javaslata alapján egyéb történeü feldolgozó munkák, ia beáUiItassanak a levéltárosok tervébe. 264 %