Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - FIGYELŐ - Iványi Emma: Amerikai levéltári módszerek a történettudomány népszerűsítésében / 232–234. o.

Iványi Emma: AMERIKÁI LEVÉLTÁRI MÓDSZEREK/A TÖRTÉNETTUDOMÁNY NJ^SZEHÜSITJSÉRE 1954 decemberétől kezdve jelenik meg az amerikai történelem népszerűsítésével foglalkozó könyv alakú folyóirat z.z American Heriiage. Kiadója, James Parton (New York City) 1956 őszén Washingtonban, az Amerikai Levéltáros Társulat évi gyűlésén ismertette elveit é-s munkamódszerét annak érdekében hogy szorosabb együttműködés létesüljön a folyóirat és az amerikai levéltárosok köpött Mr. Parton nem történész, nem levéltáros, hanem saját vallomása szerint, történeti és levéltárosi érzékkel született újságíró. Amint alább látni fogjuk, a hazájában és szakmájában egyaránt nélkülözhetetlen Türgeséggel és realitásérzékkel nyúl a népszerű ismeretterjesztés kérdéseihez. Elöljáróban pontos meghatározást adott arról, hogy felfogása szerint mi a népszerűsítés. A népszerű formában megirt történeti ismertetés ssmmiesetre sem lehet komolytalan, mint pl. a polgárháborúról megjelent sok írás, vagy bizonyos itörténelmi* filmek, amelyekben legfeljebb egytized rész megbízható, lobbi költött. A népszerűsítő munkáknak az a feladatuk, hogy tudományosan feltárt, tényleges, hiteles adatokat közöljenek, a nem tudományos képzettségű olvasók számára hatásos formában, mindig szem előtt tartva a jó izlés követelményeit A szakmájához értő iró általában vonzó stílusban ir, azonban a népszerűsítő munka sikerének egyik feltétele a hatásosság; az olvasóban azt az érzést kell ébresztenie, hogy olvasmánya hasznos is volt, érdemes volt elolvasni. A népszerűsítés fogalmának tisztázását szükségessé teszi, hogy egész Amerikában újraéled a múlt, a történelem iránti érdeklődés. Ezekben a sayaros időkben mindenki szeretné tudni, merre visz a haladás útja. Ehhez azonban ijobban kell látni azt is. hogy milyen volt régen az ut Történeti érzék nélkül senki sem értheti meg a jelenkor problémáit Parton tapasztalata szerint az amerikai iskolákban általában unalmasan tanítják a történelmet nincs meg a kapcsolat a leckék és az élet között Ellenben a történeti problémák népszerűsítésének helyes és eredményes módszerével találkozott Angliában, ahol 1942-ben mint az amerikai légierő hadnagya teljesített szolgálatot Régi újságíró létére igen nagy érdeklődéssel tanulmányozta azokat az olcsó, szép kiállítású, eleven leírást nyújtó, sok fényképpel ellátott és milliós példányszámban fogyó füzeteket (pamfleteket), amelyeket ott egy-egy aktuális háborús feladat megvilágítása érdekében terjesztettek a tömegek között Ezek mintájára 6 maga is füzetes tormában megjelenő kiadványsorozatot indított el, mégpedig az amerikai légierő tevékenységének otthoni ismertetése és elfogadtatása céljából. (Ez a téma ugyanis nemcsak a célpontul szolgáló országokban, hanem az amerikai közvélemény előtt, is igen népszerűtlen volt) <Célpont: Németországi c. cikksorozatával nagy olvasóközönséget-szerzett Megkapott minden anyagi és erkölcsi támogatást volt ugy, hggy 100 képzett történész dolgozott irányítása alatt Ebből a háborús műfajból munka közben sok olyan következtetést vontak le, amelyeket a háború után is felhasználtak a népszerűsítő történetírás területén. Egyik legfontosabb megfigyelésük az volt, hogy a történelem elsősorban a nép története. Egy-egy témát csak akkor lehet valóban népszerűsíteni, ha a vele kapcsolatban megrajzolt jellemek élővé válnak az olvasó előtt Máskülönben csak a szakemberek szűk körét vagy a hivatásosan képzett történészeket érdekli, de nagyobb olvasóközönséget nem vonz. Ennek il usztrálására háborús újságírói működése idejéből két konkrét példát hoz íel, két riport-részletet, amelyek az amerikai és szovjet katonák találkozását egymásrautaltságát együttműködését irták le, 1944 júniusában, a két ország kapcsolatának legszívélyesebb korszakában, Mindkettőben kiemelkedik az átlagemberek rajza annak ismertetése, hogyan viselkedtek az egyszerű szovjet és amerikai katonák a nagy közös vállalkozásban, hogyan oldották meg - egy kibombázott falu siralmas viszonyai között - a mindennapi, közös létkérdéseket Az együttműködés igen jó volt, mihelyt a katonák korlátozás nélkül, szabadon érintkezhettek egymással. A két riport valóban megtörtént eseményeken és szigorú tényeken alapul, amellett előadásmódja könnyed, élénk, színes, az átlagemberek nagy tömegéhez szól. tehát rideg táblázatok, kimutatások és elvont megállapítások helyett az ő tetteiket állítja az előtérbe, __. _ _ Maeyaruls Amerikai örökség, hagyomány 1861-65 232