Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - FIGYELŐ - Bélay Vilmos–Bognár Iván: Amerikai levéltári problémák / 213–217. o.

Ha más szempontból is., de ugyancsak &z európai levéltáros mércéjéhez viszonyítva tárgyalja az USA levéltár ügyének sajátos vonásait és problémáit i»R. Schelienberg ugyancsak a fenti folyóiratban, annak 1956 januári számában megjelent cikké: A cikk cím? «Amerikai levéltári tapasztalatok alkalmazása külföldön.* Azt. hogy az összeha'soniitásnak valóbar. reális értéke van, az látszik bizonyítani, hogy szerző alaposan ismeri az európai levéltári viszony ókat is. Jelenleg ő az USA Nemzeti Levéltára levéltári felügyeleti részlegéhek vezetője. Tanulmánya az amerikai levéltáros egyesület 4955. évi közgyűlésén tartott megbeszélés eredn-énye s a szerző által Ausztráliában, Uj~2eelandban és Európában szerzett megfigyelésein alapul. • Seheüenberg szerint két körülmény ck02.2.3 az Egyesült Államok és más államok levéltári elmélete és gyakorlata közti alapvető különbségeket/Ezek; í. áz irattári rendszer, 2. az iratok kora és terjedelme. Egy ország levéltári elmélete és gyakorlata közvetlen összefüggésben áll az irattári rendszerrel. Ezek a féltéinek országonként változnak, ezzel együtt változik az illető ország levéltári elmélete és gyakorlata. Ezért gyakran érthetetlen egy ország levéltárügye egy más ország levéltárosa számára, aki nincs teljesen tisztában az illető országban az irattári rendszerrel. A mód, ahogyan az Egyesült Államok kormánya őrzi az iratokat, alapvetően különbözik más államokétól. Az Egyesült Államokban az állami iratokat különféle uj dosszié rendszerekben őrzik, míg minden más ország az iktatási rendszert alkalmazza. , A továbbiakban a szerző részletesen foglalkozik a különféle iktatási rendszerek ismertetéséi vei. Számunkra érdekes az a megjegyzése, hogy az Egyesült Államok gyarmati korszakában az általa egyszerű iktatási rendszernek nevezett módon tárolták az iratokat azaz a beérkező és kimenő iratokat külön sorozatokban gyűjtötték össze, tekintet nélkül tárgyukra. Ez a rendszer volt használatos régebben Ausztráliában is. Az összetett irattári rendszerekben az egy ügyre vonatkozó iratok egymás mellé kerülnek. Nagyon érdekes, hogy Schellenberg állandóan a könyvszerüséget kieme've akarja az ügyirat fogalmát megmagyarázni amerikai kollégáinak. Jellemző, hogy szükségesnek tártja azt a figyelmeztetést, hogy nem szabad lenézni a külföldi dolgokat csak azért mert azok mások, mint az amerikaiak, nem szükségszerű, hogy ezek rosszabbak legyenek, mint amilyenek Amerikában vannak. Egy amerikai levéltárosnak is tanulnia kell ahhoz, hogy taníthasson, ilyen eset pl, a tárgyi alapú irattározás esetén a helytelenül iktatott iratoknak a megfelelő tárgy alá helyezése. Ezzel szemben viszont az amerikai levéltárosoknak nem egyes ügyiratokkal, hanem különböző dosszié-rendszerekben őrzött változatos iratfajták tömegével van dolguk. Ilyen iratfajták pl. levelezés, jelentések, rendeletek stb. Az ezek leltározása során szerzett tapasztalatok hasznosak lehetnek a külföld számára. Itt a legfontosabb feladat az iratokat létrehozó szervek egymáshoz való viszonyának megállapítása, azaz egyszerűbben szólva, a közigazgatás ismerete. A

5 második körülmény, amely az amerikai levéltári elméletet és gyakorlatot eltérővé teszi a többi országokétól, az íratok terjedelme és kora. Európai levéltárosok megkülönböztetett figyelmet: szentelnek a középkori okleveleknek s egész sorozatokat közölnek belőlük, melyek történeti forrásanyag értékével rendelkeznek. Nagy figyelmet szentelnek egyedi oklevelek tanulmányozásának, felhasználva a nyelvészetben, történelemben s más tudományokban való jártasságukat. A levéltárosi tanfolyamok egy részét ilyen oklevelek tanulmányozása képezi, fi pontban élesen különbözik munkájuk az újkori iratokkal foglalkozó levéltárosokétól. . Az amerikai levéltárosoknak az iratok hatalmas tömegével kell megküzdeniük. Selejtezni kell őket abból a célból, hogy egyáltalán hozzáférhetők legyenek a kutatás számára. Tisztában vannak azzal, hogy az iratok bizonyos részének megsemmisítésével ténylegesen a tudománynak tesznek szolgálatot.* Ezt a munkát leginkább a levéltárosok végezhetik el. akik ismerik a tudományos kutatás érdekeit és szükségleteit. Ez az álláspont éles ellentétben áll Jenkinson angol levéltáros véleményével, aki nem ismeri el a levéltáros jogát a selejtezésre. E téren, mondja Schellenberg, nem ismerve a Szovjetunió s a népi demokratikus országok levéltári gyakorlatát, az araerikai levéltárosok hozzájárultak a levéltárosi-gondolkodás fejlődéséhez. 246