Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - KÜLFÖLDI LEVÉLTÁRI SZAKKIADVÁNYOKBÓL ÁTVETT CIKKEK - Jakó Zsigmond: Az oklevélírások fejlődése Erdélyben a XII–XV. században: Documente privind istoria Romînici Vol. I. Bucuresti, 1956. / 123–162. o.

pontot feláldozott azért, hogy rendkívül sebes és könnyen használható legyen. Előbb csak rövid, múló Jelentőségű Jegyzetekre használták a jogi írásbeliség területén; később azonban, Tőként a vidéki forumokon és a nem ünnepélyes aktusok esetében, okleveleket is írtak vele. Sőt a,középkori Magyarországon már a XüL század végére bejutott az előkelőbb kancelláriákba is. Mindezek ellenére az oklevélírás sajátosságai alig-alig érintették meg. Változatlanul megőrizte a könyvírásra utaló Jellegét és pontos, energikus vonalakkal sietősen sorozta egymás mellé a mintegy gyufaszálacskákká egyszerűsített, nem hangsúlyozott, vékony, egyenes betütagokat A regisztrumirásokképe Igen változatos. Azonban valamennyi igen száraz írás, olyan, mintha ugy karcolták volna rá a hártyára. Ezzel az Írással íogalmaztak a közjegyzők, ezzel írtak futó feljegyzéseket, gazdasági ősz* szeirásokat, számadásokat, birói vizsgálatról Jegyzőkönyveket, városi registrumokat Ezektől az utóbbiaktól kapta a nevét is az írás. Ennek az irásfajtának a használata, amint látni fogjuk, az oklevelezés kiterebélyesedésével szintén megnőtt Igazi Jelentősége azonban a további fejlődés szempontjából ekkor még inkább abban a hatásban rejlett, amelyet az oklevélkurzivákra gyakorolt azok gyorsaságának állandó fokozása irányában. 3. A szögletes formák elterjedése az oklevélírásokban A gótikus irásfejlődés mind az oklevélminuszkula, mind pedig a kurziva területén még a delelőjén állott, amikor már ujabb Jelentős változások voltak készülőben. A fejlődés ugyanis ezeknél a remekeknél sem merevedhetett meg, amióta az irás a gyors könyvirásokon és kurzivákon keresztül kezdett a társadalomban praktikus szerephez jutni. Amíg korábban az oklevélírás életét a formák rendkívüli állandósága, szinte azt is mondhatnók, évszázados mozdulatlanság jellemezte, most maga is sorozatos, gyors változások útjára sodródott* Az oklevélírások képe a XIJJ. század utolsó évtizedeiben látszólag váratlanul alakult át és kezdett olyan tüskés szögletes formájú lenni, mint ahogyan a későbbi köztudatba a gótikus vagy barátirás bevonult, Minthogy a sajátos oklevélírásokat korábban éppen a kerekded formákhoz való ragaszkodás, ezután pedig a hegyes idomokra való törekvés jellemezte, e fordulatot döntőnek kell minősítetnünk a gótikus irásfejlődésben. Ezeknek az újításoknak az okai közül -* szintén Hajnal kutatásai nyomán - mint legfontosabb bakát az irás további gyorsulását és a könyvirásnak a fokozódó hatását szükséges felemlítenünk. a) A változások jelentős csoportja az írások gyorsításával hozható kapcsolatba. Ez a jelenség megfigyelhető mind a különleges oklevélírás, mind pedig a kurziva és a regisztrumirás területén. Magyarázata talán az lehet, hogy amióta a gyors irás vívmányai a rendszeres iskolai oktatás tárgyává váltak, a gyorsaság fokozására mind a lehetőség, mind pedig az igény erősen megnövekedett A gyorsaságra való törekvéssel kapcsolatosan nyert egyre szélesebbkörü alkalmazást a be443 tűknek ligatio általi összetűzése. Ez adott a Xfli. század végétől kezdődően nem egy írásnak modern Jelleget A*z iró keze ugyanis sietősen haladt a sor íolyásának az irányába, aminek következtében megszürít a betűk kimért merevsége. Egyes betűk (r, e. t í, sK vízszintes alkotórészeit a kéz lendületével hosszasan elnyújtotta a menetirányba, a betű- és főként a szóvégződéseket idegesen lerántotta a sor alá. A betűk többé már nem külön egyéniségek, hanem düledezve hajolnak* egymás felé, vagy egymástól el. Az iró kéz lendületes, szabadabb mozgása folytán az előző kézvonás mintegy magával rántotta a későbbieket s a betűk kénytelen-kelletlen alakjukban is alkalmazkodni kezdtek egymáshoz. A kéz munkáját most már a mai fogalmaink szerinti írásnak érezzük és nem rajzolásnak, mint a korábbi szabályos írások esetében. A

1 sor alatti elhúzások, amelyek a gyors munkában levő kéz idegességét vezették le, a gondosabb oklevélírásokban később díszítő motívumokká alakultak át Hasonló szerephez jutottak a rövidítésekre utaló sorfeletti vonalkák is. b) A gótikus irásfejlődés egész hanyatló szakaszát legáltalánosabban jellemző hegyes betűformákat a kőnyvirások hatásának a fokozódása hozta létre. Ez az ujabb hatás azonban már nem a kifinomodott könyvírás, az egyetemi jegyzetek irása részéről, hanem a vaskos, elemi könyvirások oldalárul érte az oklevélírásokat A^öta ugyanis a íolyóirás nagy vívmányai a Xm. század / 439