Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - KÜLFÖLDI LEVÉLTÁRI SZAKKIADVÁNYOKBÓL ÁTVETT CIKKEK - Jakó Zsigmond: Az oklevélírások fejlődése Erdélyben a XII–XV. században: Documente privind istoria Romînici Vol. I. Bucuresti, 1956. / 123–162. o.

második felében az alsóbbfoku Írásoktatásba Is bejutottak, kezdetét vette az uj könyvírás fokozatos eldurvulása. Az elemi írásoktatás kiindulási pontját alkotó lomha és vaskos idomú könyviráshoz szo* kött gyengébben képzett tanítók és tanítványaik kezén ugyanis az uj könyvírás nem ő ! ,r u? meg azt a fegyelmezett világosságát, amellyel a müveit magiszterek írták. így aztán az egykor szép. gyors és energikus irás hovatovább egyenlőtlenné, rendetlenné és Tőként nehézkesebbé vált Az oklevélírások jellege akkor változott meg, amikor a minuszkula ennek a vulgárizálódott könyvírás^ nak a hatása alól többé már nem vonhatta ki magát. A nehézkezü könyvmásolók írásaiban Jól megfigyelhető, szélesebb idomok hatására honosodott meg az oklevélírásban a toll megnyomása, a vonások egyenlőtlen vastagitgatása* fittől kezdve már a minuszkulában is a vastag betüiagokat vékony segédvonalakkal fűzték össze és ezek ellentétét díszítés coljából kezdték öntuda.osan is fokozni, bizarr ellentétet hozva létre a vaskos tagok és a vékony szálak között Ezzel az irástechníkával minden betű és minden vonal előbb-utóbb tüs* kés és száraz; azaz gótikus lett Meglepő az a szívósság, amellyel -r bizonyára a felsőbb iskolákat Is végzett műveltebb scriptorok - még hosszú évtizedeken át védeni igyekeztek az oklevélraínuszkula kerekebb formáit a közönséges betűvetésnek a fentebb emiitett durva megoldásaival szemben* Ezek az erőfeszítések azonban mitsem változtathattak a fejlődés főirányán. Az irás fokozódó társadalmi szerepe egyre inkább megkövetelte, hogy az oklevélírás is lépjen ki elefántcsont-tor* nyából és igazodjék a praktikus szükségletekhez* c) A fenü tényezők hatására a minuszkula kerekded, nyugodt, egyöntetű lágy ivei kezdtek szögletekre, hegyekre széttőrdelőzni. Ez az írás már kevésbé esztétikus, mint a fejlődés megelőző állomásáé, és a mesterirásokkal szemben kétségtelenül visszaesést jelent de általában még, mindig gondosnak mondható. A vastag és vékony vonalak gyakran éles és esetten ellentétet alkotnak benne egymással* a vonalak elvégződései éles szögben törnek meg, az egész irás mindinkább tüskésebb, szögletesebb* Az írásnak ezt a Jellegét a díszítések tovább íokózták, a felfelé nyúló betüszárak egyenlően vastagitásával, sőt olykor egészen szabályszerű tüskék, fogacskák és íülecskék felrakásával. d) Az előbbi periódus kurrens írásainál szintén kevésbé kellemes kinézésüek a végleges gótikának a folyóirásai. A nagy sietség és olykor az iró kéz kisebb fegyelmezettsége folytán is, a XIII, század végétől kezdődően már kevésbé világosak ezek a gyors Írások* Az írásnak nincs már meg a nyílt futása a sor menetirányában; tele van rövidítések hurokjaival, szeszélyes ligatiokkali minden egyes szó külön betügomolyagot alkot benne, A gyorsan szántó tollból olykor zavaros vonalösszeíonódások is folynak, amelyek nemcsak a szemnek kellemetlenek, hanem az olvashatóságot is erősen rontják,'

1 9 m A fenü megállapítások természetesen még fokozottabb mértékben állanak a XIIHXIV, századforduló regisztrumirásaira. 4. A késői gótika oklevélírásai A XIV. században a gótikus irás belépett a hanyatlás szakaszába* Ez a megállapítás azonban csak az irás alapkarakterére vonatkozóan helytálló és semmiképpen sem Jelenti azt, mintha az általánosan uralkodó hegyes formákon belül megszűnt volna az ujabb irásváltozatok kitermelése. Ellenkezőleg, Akkora bőség uralkodik az irásváltozatokat illetően egészen a XV. század elejéig, hogy a kutatásnak, a dolgok Jelenlegi állása mellett, egyik főfeladatául éppen az ezek között való eligazítást kellett választania. A XIV. századdal azonban, amelytől kezdődően pedig a Documente privind istoria Hominíei erdélyi köteteit szerkesztő kolozsvári akadémiai munkaközösségnek már bővebben állottak eredeti oklevelek a rendelkezésére, a latin paleográfia romániai müvelője olyan egészen uj munkamezőre jut melyet mindenekelőtt a részletkutatások teljes hiánya jellemez, iippen ezért a XlV#XY* századi írástörténetről még az előbbinél is vázlatosabb képet lehetett csak nyújtani. A íejlődés végső, vagyis legfontosabb kérdésére; az irásváltozatok és formák mögött rejtőző művelődés- és társadalomtörténeti vonatkozásoknak a tisztázásához ugyanis Jelenleg még hiányoznak az előfeltételek. Az eddigi pa« i d40