Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - KÜLFÖLDI LEVÉLTÁRI SZAKKIADVÁNYOKBÓL ÁTVETT CIKKEK - Jakó Zsigmond: Az oklevélírások fejlődése Erdélyben a XII–XV. században: Documente privind istoria Romînici Vol. I. Bucuresti, 1956. / 123–162. o.

kW is teljes biztonsággal, egyetlen mozdulattal leirhatják. Az ilyen íerdehegyü; tollal azonban nem lehet kerek vonásokat huzní. hanem vagy csak Igen vastagokat, vagy csak igen vékonyakat. A betűk egyes részelt a íerdehegyü tollal csak élss szögletekben lehet egymás mellé Illeszteni.. A tagokban való irás. mely a könyvírásra Jellemző és a tollnak a íerdésége vitte tehát az irási a szögletes un. gót formák Jelé, amelyeket aztán később a scriptorok tudatosan stilizáltak, többszörösen is megtörve az egyes betütagokat 2, A gótikus oklevélírások fénykora Ezek az írástörténet! előzményei a gótikus fejlődés csúcspontját jelentő un. magíster-irásoknak, amelyekben szerencsésen ötvöződött egybe a régi oklevélírás eleganciája az uj könyvírás praktikus megoldásaival. 4240-4280 között ez az irásfajta szabta meg a korszak oklevélírásainak a Jellegét általában is, de különösképpen a királyi és más előkelőbb (pl. hiteleshelyi) kancelláriákban. íienyügöző nyugalom, világosság és ünnepélyesség, valamint az arányoknak a művészi összhangja jellemzi ezeket a grafikai műremekeket. Akár a nagyméretű hártyák monumentális hatású sorait, akár pedig a kicsiny pergamenszeletkék írásainak hajszálvékony duktusait szemléljük, mindegyiknek a vonásaiból ugyanaz a könnyed JendüleJ és az irokéz beiskolázott fegyelmezettsége, magabiztossága, alapos kulturáltsága sugárzik felénk. a) B fejlődési szakasz eredményei közül a Jövendő szempontjából még a mesterirások kialakulásánál is lényegesebb mozzanat volt a gótikus oklevélkurzivák megszületése. Az oklevélminuszkulát * láttuk -* az nj gyors könyvírás részéről már korábban is érték kurzív hatások. Az apróbb, gyorsabb oklevélírásokban a XIII. század folyamán állandóan szaporodtak a kurziv-elemek. A minuszkulával és a könyvirással szemben egyaránt önálló (bár ugyanakkor mindkettővel össze is függő) oklevélkurziva azonban csak a század második felében alakult ki. A kurzív irásrajták meghonosodása az oklevélezés területén talán a legnagyobb Jelentőségű lépés volt abban az irányban, hogy az irás később praktikussá válhasson és valóban meghódíthassa a laikus Ltársadalmat. Az oklevélezés ugyanis ebben a korszakban. Közép- ős Keleteurópa területén különösen fokozott mértékben, az Íráskultúrának mennyiségileg a legjelentősebb és a praktikus élettel a legszorosabb kapcsolatot tartó ága volt Ezt a nagyjelentőségű mozzanatot valószínűleg ugy kell elképzelni, hogy az egyetemeken tanult oklevélíró magisterek igyekeztek az általuk egyaránt ismert és használt speciális oklevélírásnak, valamint az egyetemi gyors könyvírás elemeinek az összeegyeztetésére. A minuszkula eleganciájának és a jegyzetírás gyorsaságának a párosítása volt a feladat s ezt valóban nem oldhatták meg mások, mint a mindkét irást tökéletesen uraló, igényes magisterek. Ahogyan az előző-fejlődési szakaszban az uj könyvírás Játszott közre a minuszkula leegyszerűsödésében és meggyorsulásában, most a minuszkula hatott vissza az őt megtermékenyítő könyvírásra. Az oklevélírás még eléggé erős volt ahhoz, hogy megkívánja az oklevelezés területére betört uj könyvírás hozzáidoraulását az ő életképes hagyományaihoz. Az oklevélirók tehát a könyvírás merev pálcatagjait megroppantották és kerekded vonalakká igyekeztek szelídíteni, hogy igy a minuszkula kerekebb, ünnepélyesebb formáihoz közelebb álló lágyabb Jelleget adjanak a gyors írásoknak is. Ezek az uj formák aztán, hihetőleg az oklevélírás mellett az írástanításban is résztvevő tanult papok révén, hamarosan a rendszeres iskolai oktatás tárgyává is lettek, az egyénieskedéseknek iskolás szabályok és begyakorlás állották útját és igy gyorsabban megszilárdulhattak, általános elterjedéshez juthattak. Ezzel a sajátos oklevélkurziva lényegében el is szakadt az őt ihlető gyors könyvirástól. Tehát az oklevélírásnak az újszerű gyors írásokra gyakorolt rendező hatása a %11L század második felében egy ujabb irásfajtát hozott létre.; a gótikus oklevélkurzivát, mely gyors, de mégis nyugodt külalaku, már nem díszes, de mégiaJeomoly, a régi hagyományokkal telitett, de ennek ellenére re ndkivül íejlődésképes rolyóirás volt b) A fenti fejlődést talán az is megkönnyítette, hogy az oklevélkurziva kialakulásával párhuzamosan az oklevelezés területén végleges polgárjogot nyert egy másik, egészen gyors íolyóirás, az un. regisztrumlrás. Ez viszont a könyvirással állott szoros kapcsolatban és minden más szem438