Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - KÜLFÖLDI LEVÉLTÁRI SZAKKIADVÁNYOKBÓL ÁTVETT CIKKEK - Jakó Zsigmond: Az oklevélírások fejlődése Erdélyben a XII–XV. században: Documente privind istoria Romînici Vol. I. Bucuresti, 1956. / 123–162. o.

405 ban már laikus tdeákság»-kal. Rendkívül jellemző, hogy az itteni kulturális és irodalmi fejlődésnek ebben a korban, éppen mert értelmiség és klerikus-deákság egynek tekinthető, ugyanaz a kancelláriai személyzet volt az előbbrevivője, amelyik az oklevelezési is végezte. Az udvari kancelláriák légkörét, még ha tagjai között bőven akadt klerikus is, Zsigmond kora óta kétségtelenül a viláeíasság Jellemezte. így lehettek a kancelláriák és alkalmazottaik a magyarországi humanizmus legfontosabb száUáscsinálói.'

10 A deákok száma a XV. század végén Magyarországon már akkora volt, hogy sokan közülük vagabundus életet kényszerültek élni és ismét mások, írástudásuk ellenére, paraszti munkával vagy kézmüvei keresték meg a kenyerüket Ezek az elemek lettek aztán a nagy forradalmi megmozdulások idején a paraszü tömegeknek a szervezői, kívánságaiknak megfogalmazói és az antifeudális hare ideológiai vezetői.'

1

^ Egészen érthető dolog, hogy az Írástudás ilyen tömegessé válása az oklevélírás általános színvonalának bizonyosfoku átmeneti süllyedésére vezetett A XIV. század második felétől kezdve megfigyelhető, hogy sok a tollforgatók között az olyan, aki sem a latin nyelvnek, sem pedig a folyóirásnak nem mestere. A társadalomnak azonban már ez ikre a gyengébben képzett elemekre is szüksége volt A tehetségesebbek, jobban képzettek az előkelőbb kancelláriákban helyezkedtek el, a gyengébb tudásúak pedig a megyéknél, mezővárosokban, a nagybirtokok adminisztrációjában. Ennek megfelelően jelentős minőségbeli különbség állapitható meg a nagyobb központokból és a vidéki forumokról kikerült oklevelek írása között Az irásszervekben dolgozó személyek egységes alapképzettsége, a nótáriusok gyakori helyváltoztatása azonban ennek ellenére biztosította a középkori Magyarország irásfejlődésének a belső egységét Valóban a gótikus irásíejlődés korában még nem lehet az általánostól határozottan elkülönülő territoriális irásfejiődésről beszélni még olyan különben zárt közigazgatási és földrajzi egységen belül sem, mint amilyen aa erdélyi vajdaság volt Ilyenre Erdélyben még leginkább a szász városok körében nyílott volna alkalom, tekintve a Németországgal valö szoros és állandó művelődési kapcsolatukat Valóban a XIV. századi és a XV, századeleji szász oklevelek írása vaskos, húsos tagjaival, élesebb töréseivel némileg különbözik a többi egykorú erdélyi Írástól és minden más csoportnál közelebb áll a Németországban elterjedt formákhoz. Ez a különbség azonban a gótikus stilus utolsó évtizedeiben elmosódik, s talán csali az irás fokozott szálkássága marad meg belőle,'

1

'

12 Ennek persze az is lehet a magyarázata, hogy a XV. század első felében a németesebb formák az általános magyarországi irás karakteréi is a korábbinál nagyobb mértékben befolyásolták. A döntőnek azonban mégis csak az tekinthető, hogy külföldön a magyarországiak általában ugyanazokat az egyetemeket (a szászok is íőkéiít a bécsit) látogatták, itthon pedig módszerben, anyagban egységesek voltak az ország egész területén azok az Iskolák, amelyekben a deák-nemzedékek nevelődtek. Különben is a deákok jórésze. a familiáris! kapcsolatai révén, az országnak hol ebben, hol abban a részében,működött; ott ahol uruk politikai megbízatása, vagy birtokai igazgatása végett éppen tartózkodott így találunk magyarországiakat Erdélyben és erdélyieket Magyar- vagy akár Horvátországban hivatalos megbízatásokban. De ax egyháziak is aszerint változtatták helyüket, hogy hol kaptak dúsabb beneíiciumot Tekintetbe keli venni végül azt is, hogy a királyi oklevelezés az egész középkoron át legfőbb irányítója maradt az egész ország irásfejlődésének. Mindezek következményeként a territoriális szinek jelentkezése csak a XVf. században vehette kezdetét, amikor már a népi nyelven történő oklevelezés is erősebben közrejátszott az irás egységes jellegének a megbontásában. A A fentiekből következik tehát hogy az erdélyi latin oklevélírást az általános eruópai iráslejlödés által meghatározott magyarországi fejlődésnek az egészébe beállítva kell vizsgálnunk és értelmeznünk. B) A gótikus oklevélírás A Documente privind istoria Rominiei cimü kiadvány erdélyi sorozata által felölelt oklevélanyag teljes egészében az un. gótikus írással íródott'

1

'

15 Az alábbiak főfeladata tehát ennek az irassiüusnak a bemutatása. Azonban az erdélyi latin iráslejlödés e közel négy évszázadig tartó és paleográfiai problémákban talán leggazdagabb szakasza sem volna helyesen ábrázolható a fejléces eaá'435