Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - KÜLFÖLDI LEVÉLTÁRI SZAKKIADVÁNYOKBÓL ÁTVETT CIKKEK - Jakó Zsigmond: Az oklevélírások fejlődése Erdélyben a XII–XV. században: Documente privind istoria Romînici Vol. I. Bucuresti, 1956. / 123–162. o.

sürgős íeladata. .Amíg korábban az-oklevélíráshoz ós fogalmazáshoz csak a legműveltebb, világotjárt előkelő klerikusok érteitek, most az alsóbb papság tagjai is elsajátíthatták valamelyik belföldi' iskolában a folyóirás befolyása alá került oklevélírást. A jogi írásbeliség kiszélesedése nagyszámú klerikust foglalkoztatott voltaképpen világi érteimiségi pályán. A hiteleshelyi kiküldötteknek., bevallásokat felvevő nótáriusoknak ugyanis, akárcsak az Írástudatlan nagyurak levelezését Intéző udvari papoknak, nemcsak az írást de a világi társadalom Jogszokásait, életének egész szövevényét is alaposan ismerniök kellett* Mindaz amit a magyarországi iskoláknak és az erdélyiektől különösen látogatott külföldi egyetemeknek az oktatásáról tudunk, azt mutatja, hogy az oktatás, egyházias színezete ellenére, ekkor már igyekezett eleget tenni a világi társadalom részéről a gyakorlati írással, az oklevélezéssej kapcsolatosan jelentkező igényeknek* így alakult ki az a későközépkori sajátos deákklerikus művelődés, melyet a XIV. század derekától fogva a hazai írástudó-réteg is a magáénak mondhatott. E deákságnak azonban nemcsak a műveltségében, hanem a soraiban is egyre jobban keveredtek az egyházi és laikus elemek egymással. A nagy államférfiúi, ragyogó politikusi pályákat ugyan még a XVI. század elején is általában az egyházi rendűek futották be a középkori Magyarországon, de írástudásuk révén már a világiak is iontos pozíciókra Juthattak a társadalomban.

96 A magyarországi írásbeliség életében is döntő íordulatot jelent, hogy az oklevelezés elterjedésével az írástudás megszerzése kívánatossá vált a világiak számára, fizzel ugyanis az a hatalmas erő; amelyet az irott gondolat képvisel, megszűnt a papság kizárólagos tulajdona lenni és ebből a szerény csirából később kisarjadhatott a modern laikus művelődés. A XIV. századból reánkmaradt adatok határozottan mutatják, hogy a középkori Magyarországon ekkor már megindult a világi értelmiségi réteg kialakulása, éppen az egyszerűbb írástudókból és az írás mesterségéből élőkből. Az irásfejlödés fővonalát azonban továbbra is az egyetemet végzettek rétege határozta meg • ezek zöme viszont még sokáig az egyházi pályán helyezkedett el, minthogy az mind erkölcsi, mind pedig anyagi tekintetben nagyobb lehetőségeket nyújtott az alacsonyabb származásúak számára. Valóban a középkori Magyarország egész írásbeliségét, a praktikus ágát éppenugy, mint az irodalmit (a.kodexirást) végig az egyházias színezet jellemzi. A jövő fejlődését illetően azonban mégis nagyon soltatmondónak keli minősítenünk, hogy a XV. század végére a külföldön tanuló egyetemi hallgatóság sorában majdnem ugyanannyi polgári eredetű, nevük után Ítélve kereskedő, vagy kézműves apától származó, legalább is akkor még világi jellegű diákot taíálni, mint amennyi már klerikusrendüí. Az is igen jellemző, hogy a XIV. század végétől fogva még a hiteles helyek is inkább világi nótáriusokat alkalmaztak, - bizonyára a laikus társadalomnak a nyomására." Az írástudásnak a világiak részéről való társadalmi értékelésére vonatkozóan elegendő idézni István fia: István deák mesternek, a kolozsrnonostorí hiteles hely nótáriusának, a pályafutását Nemcsak egyik legelőkelőbb erdélyi nemzetségből, a Kalota nemzetségből kapott magának feleséget, hanem 1370-ben, felesége hozományaként, üz faluban volt .részbirtoka. Közismert dolog, hogy a laikus Íráskultúra a városi lakosság körében rendelkezett a legszélesebb társadalmi alapokkal. A nagyobb városokban működő iskoláknak, amelyeket többnyire a jegyzői tisztet is betöltő vüági személy vezetett, a legtöbb tantárgya éppen a kereskedők és iparosok számára nélkülözhetetlen praktikus irás, olvasás és számolás volt. De abban a mértékben, amint ezt a gazdasági fejlődós rendjén az élet gyakorlati szükségei követelni kezdték, a mezővárosok hosszú sorában és a XV-. századtól fogva sok népesebb faluban is el lehetett sajátítani a betűvetés alapjait.* Az írás társadalmi szerepének a magnövekedésével hovatovább a megyéknél, uradalmi központokban sib. is állandó Íródeákra lett szükség." * Az írástudás azonban nemcsak* megélhetést hanem társadalmi emelkedést is biztosított. Aki ügyesen forgatta a tollat, értett az ügyvédkedéshezK^valamelyik nagyúr oldalán nemcsak a saját, hanem utódainak a szerencséjét is megalapozhatta. " Többé tehát már nem feltétlenül kellett egyházi pályára lépni annak, aki értelmiségi munkára érzett magában hivatást^

00

? A különféle udvari kancelláriák, hiteles helyek, megyék, városok notariusi állást, az iskolák tanítóságot kínáltak az írástudónak, de az ügyvédeskedésből is eltarthatta magát. Az erdélyi íráskultúra részletes vizsgálata ugyan még a jövendő feladata, az oklevelekben

1 előforduló «litteratus»-ok (deákok) nagy száma azonban igy is jól mutatja, hogy a XIV. századtól fogva a világiak szintén tömegesen működtek az oklevélirói pályán. A XV. századi magyarországi irásiudó réteg szinte teljes egészében azonosítható ezzel a részben még klerikus, részben azon134