Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - KÜLFÖLDI LEVÉLTÁRI SZAKKIADVÁNYOKBÓL ÁTVETT CIKKEK - Jakó Zsigmond: Az oklevélírások fejlődése Erdélyben a XII–XV. században: Documente privind istoria Romînici Vol. I. Bucuresti, 1956. / 123–162. o.

tai államokban a társadalmi viszonyok már meglehetősen differenciálódtak és a kiemelkedő rétegek felismerték, hogy a népesség zömének rovására elért kedvezőbb helyzetüket- amint ezt az oklevelek arengai is gyakran emlegetik - az uras találmánya* segitségével Jogbiztositó oklevelekbe végérvényesen rögzíthetik/ Ez az a korszak a latin betű történetében, amely az írás gyakorlati használatát Európaszerte szinte teljesen elmosó többszázados reakció után a XII. század folyamán megteremtette az irás közhasználatba vételének a társadalmi, iskolázási és irástechnikai előfeltételeit Ez az írásbeliség terén jelentkező általános reliendülés nyújtotta a kedvező lehetőséget a latinbetüs oklevelezés krterebélyesedéséhez Lengyel-, Cseh- és a középkori Magyarországon. A döntő változás az irás gyakorlatibbá válása irányában a magyarországi irásíejlődésben a XlHíui. század fordulóján zajlott le. Ezt a nagy fordulatot kézzelfoghatóan és mérhetően bizonyítja a kódexek és az oklevelek korábbi számarányának a megváltozása ez utóbbiaknak a Javára. Ezzel kezdetét vette az irás bevonulása a világi társadalom életébe, hogy aztán később annak egyre racionálisabb szervezésében és fokozatos kiművelésében a legfontosabb eszközzé váljék. Ettől rogva e könnyen kezelhető, általánosan elfogadott, uj irásfajta, a minuszkula alkotta azt az egységes érrendszert, amelyben a iatin-kulturáju Európa művelődése lüktetett Ezenbelül azonos iskolázás által terjesztett közös művelődési tartalmak biztosították most már, hogy a magyarországi íráskultúra szorosan lépést tarthasson a latin irásterület általános fejlődésével. 2. A kelet* és nyugateurópai írás fejlődés kapcsolatai Régebben a kutatók ugy képzelték'el. hogy az újítások országról-országra fokozatosan haladtak Nyugatról Kelet felé és 50-100 év is beletellett, amié a végek fejlődése magáévá tette a központi területek írásbeliségének egy-egy ujabb vívmányát Ezzel szemben a Hajnal ístván által a XJi-XlII. század kelet-, nyugat- és északeurópai oklevelesanyagában végzett összehasonlító paleográfiai vizsgálatok arra a meglepő eredményre vezettek, hogy -- Britannia és a Mediterraneum (Olasz-, Spanyolország) leszámításával *i az egész latin irásterüieten. Franciaországtól Lengyeles Magyarországgá.a XII... század, végétől fogva egészen.a XJV, .század elejéig azonos formák seregében jelentkező egységes irástipus uralkodott. A legkeletibb és a legnyugatibb írások összevetése bárkit meggyőzhet arról, hogy ebben a korban a fejlődés szakaszai között nincs időbeli eltérés, az egyes formák lényegükben azonosak ugyanabban az időben Keleten és Nyugaton is.^3 Ugyanaz a magabiztonság, energikusság, szabályos formák, sőt eleganciára való határozott törekvés jellemzi nfihd Kelet, mind pedig Nyugat Xn-XIH. századi oklevélírásait Pedig az előbbi területen még akkor egészen friss palánta volt az oklevélírás. Ha telté tele zhetnők is azt hogy a belföldi tömegesebb Íráshasználat és iskolázás alakította volna ilyen gyorssá és mégis formássá okleveleinknek az irását, megmagyarázhatatlannak maradna számunkra, miként alakulhatott és fejlődhetett a magyarországi oklevélírás egyrészről a többi kelet- és északeurópai uj államéval, másrészről pedig a mélygyökerü Íráskultúrával rendelkező Francia- és Németországéval is teljesen megegyező módon és ütemben. . ' E különös egyezéseket a kutatás az egyetemek kialakulásával és a latin művelődés egész te* rületén játszott akkori vezető szerepével magyarázza meg. Az irásreakció idején (X-XI. század) a kolostori iskolákban lehetett elsajátítani az egyházi könyvek másolásához szükséges irástechnikai ismereteket. Az oklevelek szerkesztéséhez azonban már nem volt elegendő az egyszerű írástechnika ismeretet hanem alapos jogtudással kellett annak párosulnia^ Ezt pedig csak az egyetemeken,, vagy különleges felsőbb iskolákban lehetett megszerezni. Valóban e korszak oklevélirói mindenhol egyúttal magasabb képzettségű jogi szakemberek, Efelől nemcsak hosszas iskolázásra valló, fegyelmezett -folyóírásuk tanúskodik, hanem közvetlen adatok is szólnak arról, hogy a feudális világ laikus központjaiban; a királyi és főúri udvarokban feltűnően nagy szerepet játszó udvari papok az egye75 temekről hozták kiemelkedő müveüségüket. Amióta az irás kezdte meghódítani a latin műveltségű területek társadalmainak a szélesebb rétegeit, az oklevélkészitésben való Járatosság általános megbecsülést anyagi jólétet és az alacsonyabb származásúak számára egyben biztos társadalmi emelkedést jelentett. A csillogó jövendőnek a reménye adta a XIHUII. század folyamán a vándorbotot a tanulnivágyó keleteurópai diákok-nak is 131