Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - KÜLFÖLDI LEVÉLTÁRI SZAKKIADVÁNYOKBÓL ÁTVETT CIKKEK - Jakó Zsigmond: Az oklevélírások fejlődése Erdélyben a XII–XV. században: Documente privind istoria Romînici Vol. I. Bucuresti, 1956. / 123–162. o.

általában nem utalnak a papir minőségé re, hanem csak a mennyiséget (liber, buch, grezin,, resa, r y s) adják meg, Néhány adatot mégis ismerünk, amelyek azt mutatják, hogy legalább a XV. század végétől fogva egy finomabb (papirus regalis) és egy közönségesebb minőségű 50 "* (papirus com munis) papir volt forgalomban. A papir ára természetesen a minőség szerint változott, Megállapítható azonban hogy a papírgyártás fejlődésével az árak állandóan csökkentek. Eperjesen pl a~XVt század elején 6*'7 dénárért megvásárolható jolt egy tkönyv» (25 iv) pa- 51 piros, amelyért 50-60 évvel korábban 90 dénárt is elkértek. e) Az Erdélyben használt papirok tulajdonságait vizsgálva megállapítható, hogy a könnyen íoszlő, sürün bordázott, néha érdes felületű és a tintát áteresztő elszíneződő papírok a XIV, század végétől fogva egyre jobb ralnőlségü, később már egészen vászcmszerü fehér papíroknak ad ták át a helyet. Minthogy e papírok mai külalakja elsősorban a készítéshez felhasznált nyersanyagok minőségétől függ, a történettudomány szempontjából csak az ua. bordázat és a vizjegyek tanulmányozása nyújthat hasznos felvilágosításokat. A meritőformában, mely a papiros készítésének -legfontosabb eszköze, számos vízszintes ős függőleges drótból álló hálózat volt, Ez a papiroson iö-;, nyomódott és a fény felé tartva ma is tisztán felismerhető, sőt a durvább bordázat'ki is tapintható. Erre a bordázatra forrasztották rá az illető papirmalom készítményeinek a jelzésére szolgáló,, SZÍRtén drótból készült jelvényt amely a papiroson éppen ugy lenyomódott mint a meritőformának a hálózata* A magyarországi oklevélpapírok bordazata -• Ssőnyi megállapításai sz-erint ~ a XIV, század első harmadában finom és sürü, ezután kb. a század közepéig durvább és szélesebb, majd a nyolcvanas évekig mindkét mód váltakozva fordul elő., Végül a szélesebb bordázat fokozatosan eltűnik és. a XV- század elején már csak igen ritkán található meg, í) Ugyancsak Szőnyinek köszönhető a • XiV, századi magyarországi papir oklevelek vízjegyetnek az összegyűjtése. Ezek a kutatások azt is tisztázták, hogy a középkori Magyarország egyet lenegy kancellár iája sem ragaszkodott egyféle papiroshoz, tehát a véletlentől rüggött, hogy egyik alkalommal esetleg ugyanattól a kereskedőtől is ebből vagy abból a papirmalomból való árut szerez 55 tek-e be. Pl I Lajos király kancelláriája 30;, a váradi káptalan

5 28 papirmalomnak a gyártmányát / 56 használta a XIV. század folyamán A papírkereskedelem élénkségére vall, hogy egymástól távoleső oklevéíadók pt a kolozsm ónos tori konvent a vasvári, egri és veszprémi káptalan oklevelei57 nek a vízjegyei között igen sok az azonos. Az ugyanazon oklevéladó által egy helyen és egyidőben kiállított oklevelek eltérő * vízjegy ei arra is figyelmeztetnek, hogy a vizjegyek értéke az oklevéikritika terén korántsem akkora miként azt régebben vélték Pl Péter erdélyi aivajdának -1364 május 8-án kelt két papiroklevele közül az egyiknek a vizjegye lóherét, a másiké viszont körtét ábrázol Természetesen itt is számolni kell azzal, hogy az iróanyagot részben a felek hozták az oklevélhez Tagadhatatlan azonban, hogy a kéziratos (könyv) anyagnál a kormeghatározásnak és áltálában a papirtörténeti kutatásnak a vizjegyek viszgálata hasznos szolgálatokat tehet iíppen ezért kívánatos volna a középkori Magyarországon, használt papírok teljes vizjegyanyagának ösz-. szegyüjtése. rendszerezése és kiértékelése, • •< - . ÍT * ' 0. 3 írószer.ek-ós' íróeszközökx Ezek felöl elsősorban a könyv másol ássál kapcsolatos források (másolási előírások, egy • • • ; fiO . J kori miniaturák stb) tájékoztatnak. Az oklevelek írását végző nótáriusok is ugyanezekkel a munkaeszközökkel dolgoztak de felszerelésük szegényesebb lehetett. Sőt a nádorral vajdával aívajdá val együtt az országot járó íródeákok vagy a megyei nótáriusok irókészségei - minthogy állandó irómühellyel «scriptorium) nem rendelkeztek ~ a lehető legegyszerűbbek voltak. Például Porpáczi Lukács deák 1444 ben elutazásakor a felszereléséből melyet egy zsákba bepecsételve tett el csak 42 könyvét íübri scolastieales), réz gyertyatartóját és 'tintás?) üvegét tartotta érdemesnek felemlíteni. Munkaeszközeiről a nótárius még a vámosokban is általában maga gondoskodott részben sajátkezüleg állította elő azokat-(toll, tinta) Minthogy tehát ezek az ő személyes

t tulajdonát alkották ilyen vonatkozású adatokat okleveles anyagukban csak a^tegritkábban találhatni.. 12Í