Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - KÜLFÖLDI LEVÉLTÁRI SZAKKIADVÁNYOKBÓL ÁTVETT CIKKEK - Jakó Zsigmond: Az oklevélírások fejlődése Erdélyben a XII–XV. században: Documente privind istoria Romînici Vol. I. Bucuresti, 1956. / 123–162. o.

megindult Éppen ezért az itteni gyakorlat mindenben átvette és szívesen követte a hártya haszná­latával kapcsolatosan ottan már századok óta megszilárdult szokásokat a) A hártyát álíaü bőrből készítették, de más eljárással Európa déli részein és ismét mással az Alpoktól északra eső területeken. A déli vagy olasz hártya esetében ugyanis, a korábban hasz­nált papyrus-íekercseket utánozva, a bőrnek csupán a belső (azaz a hus felöli) oldalát készítették ki; a külső oldalát ellenben csak nagyjából sikálták le. Ennek következtében a déli hártyának a hát­lapja durvább tapintású, sokszor szinte érezhetők rajta a felületesen lecsiszolt szőrtüszőknek a he­lyei, színe az idők folyamán egészen sárgássá válik és igy élénken elüt a krétaporral erősen te­litett fehér első oldaltól. A kódexnek készített, tehát eleve kétoldali írásra szánt hártyák esetében is megfigyelhető ez, bár '/az oklevelek pergamentjénél kisebb mértékben. Ezzel szemben az északi vagy német hártyának (pergamen.a'ieutonica) mindkét oldalát egyformán preparálták. E kétféle hártya közötti különbséget tovább fokozta az is, hogy Déleurópában általában kecske- és juh­bőrből. északabbra viszont többnyire borjubőrből készítették a pergament Ez a magyarázata an­nak, hogy az északi hártya általában vastagabb, mint a déli. A magyarországi gyakorlat ismerte ugyan mindkét hártyafajtát a déli pergamen azonban Er­délyben olyan irtkán fordul elő, hogy használatát az északival szemben egészen kivételesnek kell mondanunk. Inkább az egyházi oklevéladóktól származó, illetve a közjegyzői oklevelek között talá­lunk néhány déli hártyára .írott darabot amit ezeknek a forumoknak a római kúriával való kapcso­lata egészen érthetővé is tesz. A királyi, nádori, országbírói, vajdai kancellária, de főként a világi, társadalom irásszükségletét kielégítő egyházi forumok: a hiteles helyek feltűnő tartózkodása a déli hártya használatától azt mutatja, hogy.a középkori Magyarországon az északi hártya uralma szinte kizárólagosnak tekinthető. Ezen a helyzeten az Anjouk uralma sem változtatott; pedig az ő idejük­ben különösen élénk Volt a kapcsolat Magyarország és Itália között Ez az idegenkedés a déli hár­tyával szemben - akárcsak maga az irássülus, amiként azt majd látni fogjuk - érdekesen utal az itteni írásbeliségnek a francia hatás alatt kiformálódott európai irásterulettel való kapcsolatára. b) A magyarországi kancelláriák tehát jóidéig Németországból, illetve a szintén északi hár­tyát gyártó szomszédos országokból (Ausztria, Cseh- és Lengyelország) szerezhették be hártya­szükségletüket A XJJI. század végére azonban már akkora méretűvé duzzadt a magyarországi írás­beliség, hogy a behozatal melíett e keresett íróanyag itthoni előállítására szintén'gondolni kellett Nyugaton már a IX. század óta emlegetnek a források a nagyobb kolostorokban pergamina­rius-t, aki a könyveket másoló szerzetesek részére az iróahyagot előállította. A könyvek máso­lására és a könyvmásoiókra, valamint a XIH-XÍV. századi magyarországi könyvtárak anyagára vo­natkozó adatok kétségtelenné teszik, hogy a belföldi pergamenkészitésnek legkésőbben a XIV. szá­zad folyamán meg kelle.it indulnia. Minthogy ebben az időben Európa nyugatán a hártyagyáríás már polgári iparág volt feltehető, hogy pergamenkésziiéssel Erdélyben kezdettől fogva világi, eleinte bi­zonyára külföldről jött mesteremberek foglalkoztak. A XV. század elejétől fogva már közvetlen adatok is maradtak a magyarországi városokban d olgozó hártyakészitőkre (pergamenarius, permen isi a, permeter, parmynter). akiket - adójuk nagyságából következtetve - igen jól kereső mesterembereknek, a városok vezeté­sében játszott szerepük alapján pedig közmegbecsülésben álló tekintélyes polgároknak kell tekinte­nünk. 9 Erdély területén Brassóban. Szebenben. Besztercén és Kolozsváron élhettek hártyakészitők, akik. amint a XVI. század eleji adatok mutatják, a kárpátokoníuli fejedelemségeket is ellátták jóminő­ségü író anyaggal/* 0 Az erdélyi pergamengyártásra a román vajdaságok kereslete kétségtelenül ser­kentőleg hathatott Ezek a helyi mesterek szintén északi modr.a készítették a.hártyái és hozzá ál­talában jó minőségben. Persze kis számmal akadnak durvább kivitelű, vastagabb belföldi hártyák is, de ezek semmiképpen sem tekinthetők jellemzőeknek a helyi készítmények általános minőségére. c) Jóllehet a pergamenek minősége rendkívül sokféle és ugyanazon kancellária által kibo­csátott oklevelek között az elsőrangú hártyák mellett silányabb anyagra írottak szintén előfordul­nak, ebben a vonatkozásban is tehetünk a kritika szempontjából hasznosítható bizonyos megfigye­léseket 14 125

Next

/
Thumbnails
Contents