Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 3–4. szám - FIGYELŐ - Lengyel Alfréd: A lengyel falutörténet forrásanyagának tematikai feltárása / 581–588. o.

* igen általánosak, a saját tapasztalatai alapján részletezi az egyes sorozatlajták tartalmi rétegződését Fejtegetései értelmében a beírások, bevezetések könyvéi (libri inscriptionum) hitelügyleteket, egyoldalú nyilatkozatokat, birtokügyekre vonatkozó megállapításokat, birtok leiosztásokat ingatlan átruházásokat és a nemességi birtokokkal kapcsolatos egyezségeket tartalmaznak, tí-* Maciejewska ezt még azzal toldja meg, hogy a birtok-átruházások a paraszti alattvalókról is igen értékes adatokat nyújtanak, ami a leltározás szempontjából különös figyelmet érdemei. Az átengedések, lemondások könyveiben (libri resignatiónum) a nemesi löldbirtok-íorgalomban gyakori lemondásokon kivül eladások, ajándékozások, egyéb ingatlanügyek és örök érvényű viszontvételek találhatók. A kapcsolatok könyveiben (libri relationum) hivatali rendeletek, hivatalos nyilatkozatok, különféle tartalmi* esküszövegek, vagyonleltárak. peres eljárásokkal kapcsolatos tiltakozások és általában a mindennapi élettel egybekötött vitás kérdések váltácoznak. A helytartósági bíráskodás jegyzőkönyvei (libri castrenses, illetve Capitaneaüa) szintén vegyes tartalmúak, mert nemcsak a peres eljárásokat örökítik meg, hanem gyakran különléle nyüat* -kozatok és hitelügyletek is találhatók bennük. Az un. «Libri civium»'nem tévesztendő össze a nálunk ismert polgárok könyveivel, ebek ugyanis a polgárokkal kapcsolatos vitás ügyekeUfellebbezéseket tartalmaznak, mely utóbbiak annakidején a lő helytartó hoz kerültek felterjesztésre. A szoros értelemben vett Protocollumok olyan természetű bejegyzéseket foglalnak össze, amilyenek' a bevezetések és lemondások könyveiben is olvashatók. r* A leltározás munkája azonban nem kizárólag a felsorolt forrásanyagra korlátozódott A városi levéltárak igen értékes anyagait is átnézték a tematikai feldolgozás szempontjaiból, hiszen a város és íalu szoros kapcsolataira már Labuda is rámutatott az -1952-ben megtartott kielcei történész konferencián. De egyéb referátumok is kihangsúlyozták a kétfajta település múltbeli sorsközösségét, az egyre növekvő érdekellentéteket és nél* külözheteüennek tartják a falutörténet rekonstruálása során a városi levéltárakban található városkönyvek, az *Actá praediorum» jellegű állagok és a városok melletti falvakra vonatkozó adalékok (pl. adókimutatások, városokba való beszivárgások stb.) feldolgozását is. Fokozott mértékben áll ez azon városokra, melyeknek levéltáraiban történelmi okoknál fogva vár- és tartományi bíráskodási anyag nem található. A beszámolók nyomán azonban az a felismerés is "megerősödött, hogy a tematikai leltározástól függetlenül egyre inkább szorgalmazni kell az egymástól eltérő múlttal • rendelkező városok és városok mellett íalvak (városfalvak) történetének monografikus feldolgozását A Xix. és X.X. század .államigazgatási iratanyagának hatalmas mennyiségét V* Maciejewska és B. Smolenska a könnyebb áttekinthetőség kedvéért két főcsoportra osztották. Az elsőbe pl. a Főbizottság, a Telepítési Bizottság a földművesek ügyeit intéző Kormányzósági Hivatalok iratait és a főkormányzó idevágó aktáit, míg a másodikba a Varsói Hercegség Államtanácsának iratanyagát (bár annak csak egyes köteteit) sorolták. Természetesen mindkét főcsoportban csak rendezett állagok jöhettek szóba* A munkamódszerek tekintetében azonban már eltérőek a vélemények. A» Stebelski többek közt arra utalt hogy a falutörténetre vonatkozó állagok esetében felesleges a részletes leltározás, a róluk elkészített jó repertóriumok már önmagukban felérnek egy tematikus kartotékkal. Ezeket az újkori állagokat egységes egészekként kell kezelni s minden részletekbe menő aprólékosság csak növelné a nagyméretű forrásanyag feldolgozása során amugyis lépten-nyomon felbukkanó problémák számát A családi levéltárak szintén tekintélyes forrás-csoportiáról B. Smolenska referált Beszámolójában kifejtette, hogy az ilyen levéltárakban szinte minden egyes iratcsomó közvetlen, vagy közvetett falutörténeti forrásanyagnak számit s ezért javasolta az értékesebb anyagnak kiválasztását A leltározás szempontjából különbséget tett főnemesi (hűbérúri) és kis- illetve középnemesi levéltárak között de hangsúlyozta, figyelemmel kell,lenni arra, hogy a tematikai leltározás ne váljék az állag-leltározás ismétlésévé. Egy*»egy rendezett családi levéltár anyagának leltára ugyanis már magában véve általános tájékoztatást nyújt a benne foglalt falutörténeti anyag rétegződésére vonatkozólag. Dubasowa, Walawender és SuchenHGrabowska a vita során helytelenitették, hogy a falut a majortól különválasztva vegyék vizsgálat alá, tekintettel azok egymásra gyakorolt szoros kölcsönhatására és szerves kapcsolatára. A különféle családi levéltárak jelentőségének fokozódása érthetővé teszi, hogy E. Branska a már korábban P. Bankowski által kitárgyalt rendezési problémákat újból felvetette. Szerinte e levéltárak gyakran igen komplikált képződmények s tör** 584 '