Levéltári Híradó, 7. (1957)
Levéltári Híradó, 7. (1957) 3–4. szám - FIGYELŐ - Bekény István: Francia levéltári útmutatók / 579–581. o.
( École des Chartes tanrendjének az intézménytörténetre, a magánjogra, az archeológiára vonatkozó tanításait elsősorban itt tudja felhasználni. A. kérdések toponímiai, antroponimiai. gazdasági, tár* s ad alom történeti tárgyakra egyaránt vonatkozhatnak. Nem kell elfejeltem, hogy a írancia levélta** ros sokhelyütt régiségek és műtárgyak őrzője is és sok ilyen vonatkozású kérdésre is meg kell tudjon válaszolni. Ha á történeti dokumentáció fontos, a közigazgatási dokumentáció nemkevésbé elsőrangú szerepet játszik a levéltáros életében és tevékenységének ebben a'részében a levéltári gyakorlószolgálat során szerzett ismereteket hasznosíthatja* Hogy a szerveknek megfelelő segítséget tudjon nyújtani, ismernie kell az ezek iratanyagának rendezésénél és leltározásánál követendő módszert. Ehhez viszont tökéletesen ismernie kell a szervek működésének a módját, a változásokat, amelyek ebben bekövetkezhetnek, Ezeket az ismereteket a gyakorlószolgálat alatt szerezte meg. A közigazgatási dokumentáció alapját elsősorban az újonnan beszállított iratok képezik. A levéltárak életében három korszakot lehetne megkülönböztetni; az első szakaszban az iratokat szinte napról-~napra használják* A második szakaszban időközönként használják, a harmadik sza* kaszban a használatnak már csak a lehetősége áll fenn* Gyakran tartanak levéltárban olyan iratokat, melyekre a szervnek igen gyakran van szüksége. Ilyen esetekben a levéltárosnak sürgősen segédletet kell készítenie az anyaghoz, hogy a kérdésekre haladéktalanul meg tudjon felelni. Néha ugyanannak az ügynek az intézésében két-három szerv is közreműködött, akár párhuzamosan, akár egymásután; Ha a dokumentációs segédlet naprakész állapotban van, a levéltáros abban a helyzetben lesz, hogy nem csak egyik, hanem valamennyi szerv irattárából kiemelhetik a közigazgatás aktív kisegítője, annak azt az adatanyagot rendelkezésére bocsátja* amelyre szüksége lehet. Amint fentiekből is kitűnik, a írancia levéltáros képzése nem empirikus, de nem is kizárólag elméleti. A levéltárosképzés a közigazgatás és a levéltárak átalakulásának megfelelően módosuL A levéltáros p hangsúlyozza cikke végén Mirot *< ma valóságos polihisztor kell legyen, hogy megfeleljen mindazoknak a várakozásoknak, amelyeket a történetírás és a közigazgatás vele szemben támaszt Képzésében az utóbbi években beállott változás bizonyítja, hogy a levéltárak nem lesz* nek az iratok halottas házai, hanem a levéltárak tevékenyen bekapcsolódnak az állam mindennapi életébe. Be kény István FRA N CIA LEVÉLTÁRI WMUTATÓK Az a törekvés, melynek során a levéltárak az utóbbi években egyre nagyobb erőfeszité* seket tesznek, hogy # éppen az eljövendő levéltári iratanyag megmentésének érdekében is # kilépve eddigi elszigeteltségükből* munkájuk mintegy bizonyos népszerűsítésével kíséreljék meg szé* lesebb rétegek figyelmét felhívni a levéltárak anyagainak értékére, s igy az iratmegőrzés fontos** ságára. fokozatosan kitermelte a levéltárak ismertetésének azt az uj típusát is, mely már nemcsak a legmagasabb tudományos képesítéssel rendelkező szaktudósok, hanem a történelem s ennek eset* leg eredeti forrásai iránt is érdeklődést mutató, nem utolsósorban gyakorlati közigazgatási szakemberek szélesebb rétegei számára is hozzáférhetővé kivánja tenni a levéltárak anyagát Múlt számunkban láthattuk, hogy munkájuk széleskörű propagálása terén a francia levéltárak milyen figyelemreméltó módszerekkel kísérleteznek. - és nyilván ennek az általános törekvésnek egy rész** letét kell látnunk Marcel Baudot levéltári főfelügyelő a Gazette des Archivjes 24* kötelének.(4957) hasábjain közölt cikkében is. A cikk a francia levéltárak középfokú, a szélesebb közönség, közf tük az államigazgatás szakembereinek számára is szóló középfokú segédleteinek, útmutatóinak problémáit tárgyalja és elemzi sok hasznos és tanulságos szemponttal esetleges hazai kísérletek számára is» * A levéltárosoknak sokszor van alkalmuk elcsodálkozni azon, mennyire hiányos ismeretei vannak az un. •nagyközönségnek! a levéltárakról. Pedig nincs ebben semmi feltűnő, mert csak 579
