Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 3–4. szám - FIGYELŐ - Bekény István: Az új belga levéltári törvény / 572–574. o.

A forradalom utáni korszak története iránti érdeklődés a XX. század elején Jelentkezett erő-' teljesebben. £ korszak dokumentumszegénysége iránti panaszok ekkor váltak egyre gyakoribbakká. A Királyi Történeti Bizottság, a levéltárosok és könyvtárosok egyesülete is felszólaltak és Joseph Cuvelier^nek végre sikerült elérnie,, hogy egy miniszteri rendelet megtiltotta az állami szerveknek, hogy a főlevéltáros, ílh megbízottjának felhatalmazása nélkül irataikat selejtezzék. Bár ennek a csupán negatív rendelkezésnek áldásos következményei is voltak és a Királyság Levéltára ennek eredményeképpen fontos fondok birtokába jutott (erről Lucienne V an Meerbeeck^nek az ABMB 194Q évfolyamában megjelent cikke részletesen beszámol)*egészében mégis elégtelen vojt és nem tudta megakadályozni sok értékes lórid megsemmisítését Miniszteri rendelet még ha időközönként meg* ismétlik is, idővel általában teljesen feledésbe megy* s M belga történet kutatói azonban nemcsak az állami szervek levéltáraiban találhatna*" adatokat* Ugyanolyan érdekesek ebből a szempontból azok az adatok.is, amelyeket az önkormányzati intézmények levéltáraiban találhatnak. A községek anyaga rendkívül értékes nemcsak régisége miatt* hanem azért is, mert Belgiumban az önkormányzati életnek a múltban is, ma is hagy/ jelentősége van. De nagy pusztulások következtek be egy század óta a községi levéltárakban is. Az 1886* évi községi törvény 100. Szakasza értelmében a községi képviselőtestület gondját kell viselje a levéltáraknak, az anyakönyveknek, (melyekről két példányban leltárt készít) az okieve* leknek és más régi iratnak és megj kell akadályoznia, hogy valamely darab eladassék vagy eltűnjék* fokban a községekben, amelyek járási felügyelet alatt működnek, a leltárak egy példányát is lel'kell oda terjeszteni, de soha stemmiféle intézkedés nem történt annak érdekében, hogy ennek a kötelezettségnek a teljesítése ellenőriztessék. A községek egy része kevéssel 4886 után feltép* jesztette az előirt leltárakat, s ezek a levéltárakban meg is vannak. A törvényhozó szándéka azonban nyilván nem csak az volt, hogy a leltáraknak a másodpéldánya megmaradjon, hanem hogy azok első példánya állandóan naprákész állapotban legyen, s azt a községi Jegyzők egymásnak átadják. A községek egy része azonban ma már nem is tud ezeknek a leltáraknak a létezéséről és a levéltárosoknak ezek a leltárak csak az időközben beállott súlyos hiányok megállapítására t nyújtanak lehetőséget. De hasonló esetek nemcsak a falvakban történtek meg. Ismeretes annak a nagy ipari városnak az esete, amely egész levéltárát egyszerűen zúzdába küldte, hogy az uj városháza épületének elkészültéig ne kelljen elhelyezéséről gondoskodnia. Még a régi felekezeti anyakönyvek sem menekültek meg és nem telik el'év anélkül* hogy egyik«*másík el ne tűnjék* E szomorú helyzet láttán a Királyság Levéltára már annakidején több Javaslattal fordult az illetékesekhez törvényes rendszabályok kiadása érdekében. De a kormányzatokat sohasem tudta meggyőzni« A kormányok csak miniszteri rendeletekkel igyekeztek a községeket meggyőzni arról, hogy 4830 előtti levéltáraikat és felekezeti anyakönyveiket adják át az állami levéltáraknak. Túlzás volna azt mondani* hogy ezek a miniszteri rendeletek teljesen hatástalanok voltak. De á sok sajnálatos pusztulás azt mutatta, hogy a meggyőzés útja elégtelen és törvényes rendelkezér seknek kéli jönniök ahhoz, hogy a siralmas helyzet végetérjen. Joseph Cuveller. a belga levéltá* rákról írott összefoglaló jelentésében ezt .hangsúlyozottan ki is fejtette. * Ezeknek az előzmények* nek eredményeképpen került sor 1955»ben az uj levéltári törvény meghozatalára* A cikk, függelékében teUes szövegben közöli törvény 1. szakasza kimondja* hogy az igazságszolgáltató törvényszékek, az államtanács és az állami és területi közigazgatási szervek megőrzésében lévő 100 évnél korábbi iratanyagot ** az ín* tézményesen engedélyezett mentesítések kivételével * az állami levéltárakban kell elhelyezni. A községek és köztestületek 100 évnél korábbi irataira a kötelezettség nem terjed ki, de irataikat az állami levéltárban elhelyezhetik. Kötelezően levéltárba adandók azonban az olyan községi tevéitarak, melyeknek esetében a községi törvény 100. szakaszának előirásaJU nem tartottak be, A túlságosan hösszu őrzési időhatárt némileg enyhíti az a körülmény, hogy ** az illetékes szerv kérésére ?* 100 évnél későbbi iratokat is lehet állami levéltárba helyezni, amennyiben az iratok á közigazgatásban már nem szükségesek* Alz érdekeltek kérésére magánosok vagy magán egyesületek birtokában lévő iratok is elhelyezhetők az állami levéltárakban* 573