Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 3–4. szám - Höhnel, Karl: Az állami levéltárak fejlődése az 1951. évi weimari levéltári kongresszus óta és munkánk perspektívái a második ötéves tervben: beszámoló a Német Demokratikus Köztársaság levéltárosainak 1957. június 25-én Lipcsében tartott II. kongresszusán / 463–482. o.

tományi Fölevéltárban is. A városi levéltárak egy részének is vannak már technikai berendezéséi, mint pl. a str&EStuxH és az erfurti városi levéltárnak.. A technikai berendezések kibővítésére 1956*ban és 4957-ben további -Í60 000 német márka állt a levéltárak rendelkezésére, technikai munkaerők felvétele céljából pedig uj státusokat létesítettek, ill, az eddigi jó munka jutalmául a bérékét emelték fél. Ezek az eredmények azonban nem feledtethetik velünk, hogy levéltáraink technikai berendezései terén még sok a tennivaló. A marburgi levéltári iskolában ez év íebruárjában rendezett íLevéltártechnikai Hét* tapasztalatai ezt nagyon világosan megmutatták. - Ezért szoros együttműködést kell teremtenünk különböző kutatóintézetekkel, mint pL a papír gyártással, a kémiai és az optikai iparral, hogy a kölcsönös tapasztalatokat mindkét fél javára ki lehessen használni, A íilmezési tehetőségeket Jobban ki kell használni, mint eddig történt, hogy a rohamosan növelcvö iratanyag felvetetté problémát eredményesén megoldhassuk. Fontos állagok filmre vétele biztonsági szempontból is szükséges. Itt nem annyira a háború esetén szükségessé váló iratvédelemre gondolunk, - ebben a kérdésben ugyanazt az álláspontot képviseljük, amelyet a Lengyel Népköztársaság állami levéltárainak főigazgatója Firenzében a 3. nemzetközi levéltári kongresszuson félreérthetetlenül magáénak vallott, hogy ti. inkább a világbéke fenntartásán kell munkálkodni, mint adott ténynek tekinteni a háborút, s ezért azon töprengeni, hogy hogyan lehet a levéltári anyagot háború esetén megóvni a megsemmisüléstől. A mi gondunk inkább az, hogy a legújabb iratanyagot, mely tulajdonságainál fogva hosszabb ideig épségben meg nem őrizhető, filmre vétellel megmenthessük. , • IV. A selejtezés problémái Hölgyein^ és Uraim ! A férőhelynövelő építkezésen, az iratanyag decentralizált elhelyezésén, a technikai segédeszközök igénybevételének lehetőségén kívül még egy további fontos eszköze van a rohamosan növelcvö iratanyag felvetette probléma megoldásának, s ez a selejtezési irányelvek kidolgozása. Egy irat levéltári értékét meghatározni közismerten nehéz és kényes feladat. Minél nagyobb mérvű lesz az irattermeiés. minél nagyobb lesz a különböző közhivatalok és üzemek száma, minél mélyebben hatol be a levéltárszervezés az állami és a gazdasági kormánvzat mihden ágába, annál nehezebb lesz egy irat levéltári értékét meg állapítani. Az állami levéltárak egyetlen tudományosan képzett dolgozójától, egyetlen kerületi referenstől sem lehet elvárni olyan mély bepillantást az állami és a gazdasági élet rendkívül sokféle összefüggéseibe, hogy az iratanyag értékének megállapításánál segédeszköz nélkül boldogulhasson, £zt a segédeszközt a selejtezési irányelvek képezik, amelyeknek kidolgozását évek óta^sürgősen szükségesnek érezzük. Ennek folytán az állami és a városi levéltárak sok dolgozója és több szakmai szempontból különösen jó referens már 1954 óta szorgalmasan dolgozik a közigazgatás és a gazdasági élet különböző ágai számára az Állami Levéltárigazgatással egyetértésben kiadandó selejtezési irányelveken. A selejtezési irányelvek kidolgozása nem csak nagy tudást kivan a munkában résztvevő személyektől, hanem az egyes hivatalokban és üzemekben végzett hosszas előmunkálatokat is. Meg akarom itt még említeni; hogy az állami levéltárak javaslatainak és a kidolgozásban magában való tevékeny részvételének köszönhető, hogy az államosított ipar és az állami kereskedelem részére kiadott könyvviteli rendeletekben is van szabályzat az iratanyag megőrzésére vonatkozólag, amennyiben azok a 10 éves megőrzési határidői* bizonyos levéltári szempontból értéktelen iratcsoportokra nézve, leszállították. Ezáltal nagy tömegü^régi papíranyag szabadult fel az ipari értékesítés számára, és az irodákban is több teret kaptak "az értékesebb iratok, °Lásd: Verordnung über die Buchführung und' die buchhalterische Berichterstattung íür die volkseigen

en Industriebetriebe vem 29. 9. 55. 6B1. I S. 713-728 und VO Ü.<L Büchíührung u. d. buchhalterische Berichterstattung der volkseig. Randejsbetriebe v. 2.3. ia. 56, 6B1, l S, 1227-4237. t