Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 3–4. szám - Sárközi Zoltán: Gazdasági levéltárak a földkerekség országaiban / 400–421. o.

Sárközi Zoltán: \ GAZDASÁGI LEVÉLTÁRAK A FÖLDKEREKSÉG ORSZÁGAIBAN -i-.ii.-...-....—..,, •„•.••••..•„•—.....—»~—~.—,-,,•••,„,-,—— L Az alapfogainak tisztázása A gazdasági levéltárai: problematikája nem régi keletű. Jóformán csak az utolsó ötven év alatt jelent meg a levéltári, közgazdasági és történettudományi folyóiratok hasábjain. Amint a szakmai érdeklődés egyre inkább a múltbeli gazdasági, társadalmi és szociális kérdések feldolgozására irányult a korábbi köztörténeti, politikai, jogi, stb, témák helyett, annak mérvében vált szükségessé az ilyen jellegű tanulmányok nyersanyagát nagyrészben tartalmazó gazdasági levéltárak helyzetének megnyugtató rendezése is. . . Híg ugyanis az állami -- közigazgatási és törvénykezési, továbbá gazdasági - funkciók révén keletkezett iratanyagot az országos, megyei, városi levéltárak évszázadok óta őrizték, - hasonlóképpen az egyházak különféle iratait az egy házi levéltárak -- addig a magángazdaságban keletkezett iratok megőrzése intézményesen biztosítva, sehol sem volt. Mivel pedig a kapitalizmus íokozatos kifejlődésével, tölog a polgári forradalmak után - Európa nagy részében zömmel a XIX. században - a gazdasági életben mindinkább a magánkezdeményezés vált uralkodó formává s az állami beavatkozás vagy ellenőrzés a minimumra csökkent, az a furcsa helyzet állt elő, hogy a gazdasági tevékenységet tükröző iratokat közlevéltárakban megtalálni általában nem lehetett Gondoljuk el, milyen furcsán hatna pl., ha valaki egy multszázadboli átfogó pénzügy-politikai tanulmányhoz csak az illetékes szakminisztérium iratait használná fel, s elfelejtené megnézni a legfontosabb bankievoltárakat. A tudományos érdeklődés megélénkülése mellett a gazdasági iratokra irányította a figyelmei a tulajdonosok tisztán üzleti- gyakorlati érdeke is. Sok vállalat szükségét érezte annak, hogy iratai: rendeztesse, történeti levéltárat hozzon létre s ezáltal mindennapi munkáját az tüzem emlékezetét-re támaszkodva megjavítsa, üzletfeleivel a múltban kialakult kapcsolatait felújítsa, illetőleg elmélyítse. Ezen túlmenően döntő szempont volt az is; hogy igy eredményesebben vehesse fel a küzdelmet a konkurrens cégekkel szembon. A levéltári terminológiában a gazdasági levéltár fogalma ma már többé-kevésbé tisztázott A gazdasági levéltári iratanyag - Meisncr szerint - nem azonos minden gazdasági jellegű levéltári anyaggal. 2, Nem tartoznak ide pl. a kapitalista korban az állam gazdasági tevékenysége révén létrejött iratok. Ezek ugy keletkeztek, hogy az állam - főleg a két világháború idején - 3. szabályozó jelleggel beavatkozott a gazdasági .életbe, önálló gazdálkodást kezdeményezett vagy béke idején is irányító módon megszabta hivatalain keresztül bizonyos vállalkozások (pl. bányák) működését. Maradnak tehát a magángazdálkodás tulajdonképpeni iratai, melyek ismét két csoportra oszlanak: A tbelső keletkezésű*, (autochton) a termeléshez közvetlenül kapcsolódó anyagra (ne zögazdasági, kereskedelmi, ipari, pénzügyi, közlekedési) és a tágabb értelemben vett, nem állami, vagy legalább is csak félig állami <gazdaság-igazgatásit iratokra. (Pl. konszern-igazgatás, kamarák, testületek tevékenysége stb.) Neuss 4. megkülönböztet még mint «különleges gazdasági igazgatási szerveket* olyan intézményeket, melyek a termelésben közvetlenül nem vettek ugyan részt, de magukat önállósítva hatóságokhoz hasonló képződményekké fejlődtek. Ilyenek a nagy bányavállalatok központi csoportigazgatási hivatalai, az ingatlankezelési igazgatási szervek, melyei: az üzemeket a legkülönfélébb hivatalokkal való formális iratváltástól tehermentesítették. Általánosságban jellemzi a gazdasági iratokat, hogy az a piramis^zeri": rangviszony, mely a hivatali anyagban évszázadokon át kialakuló belső ismertető jel, itt nem játszik döntő szerepet, Az államigazgatás horizontális szerkezetével szembon a gazdasági életben a vertikális, mellérendeltségen alapuló szervezés érvényesült- Ezért a gazdasági anyagot a magánjogi kapcsolatok és formák kuszált sokrétűsége jellemzi. • 400