Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 3–4. szám - Komoróczy György: A tizedes (decimális) iktatási rendszer tapasztalatai Hajdú-Bihar megye államigazgatási szerveinél: közigazgatási számrendszer és csoportszámos iktatás, 1949–1956 / 359–397. o.

helyett, ahova tartozik, a 43-40/4953". III. Igazg. oszt. alá helyezte, amivel tágitotta a tárgy kere­teit s nem adott lehetőséget arra. hogy megkülönböztessük az • ügyvitel ügykezelés*, a tmunka­terv*, a ttársadalonbiztositás* stb. ügyeit a munkavorsenytől, miután mindegyik a 43 alá tarto­zik. A bontás az alcsoport feladata volna, önkényes eljárás szülte azt a gyakorlatot is, amelyet Debrecennél és a járási tanácsnál tapasztaltunk, hogy az •illetményelőlegek* egy részét a 32 szám alatt, másik részét ~ azonos ügyeket - a 44 alatt kezeltek s ezzel súlyos zavart okoztak. Máskor Debrecen titkársága pl. a békekölcsönűgyeket a 32 alatt iktatta, holott a 357 alatt kellett volna ten­nie; a pénztári tervek egy részét a 32, más részét a 35 csoportszám alá helyezte. A helyes el­járás 352 lett volna. Gondatlanság vagy nemtörődömség jellemzi azt az eljárást, amely mellett a íenntartott számokat, kötik le s helytelenül Járnak el a lekötött számok alatti iktatmányokkal. Deb­recen titkársága a 49 fenntartott számot iVegyos természetű ügyek* számára VQÜQ igénybe, de az itt kezelt ügyek legnagyobb része tárgyi alapon saját számcsoporttal rendelkezett. Ezzel az eljárással ismét megbontotta a tárgyi egységet s önkényes eljárásával zavarba az ügykezelés lo­gikus rendszerét. Olyan ügyek találhatók a 49 csoportszám alatt, mint pl. az Állami Áruház átvé­tele, amely a 426 alá tartozik vagy lakáskiutalás, melynek tárgyszáma 8094 vagy legelőtorüleíc!-: hasznosítása az állami gazdaság részéről, melynek száma 646 vagy sportegészségügy fejlesz­tése a 88 alatt, üzemélelmezés a 708 alatt stb. Ilyenformában az ügydosszié teljesen használha­tatlanná lett Bár nem tartozik szorosan véve az irattári rendszerhez, de az iratok kezelésének sza­bályosságát, a visszakeresés nehézségeit kedvezőtlenül befolyásolta az irattárak megengedhetet­len állapota. Eltekintve attól, hogy az irattárak kötelező fenntartásáról az 4950. évi 29. tvr. intéz­kedik s azt a 485/4954, MT. sz. rendelet értelem szerint magyarázza, mégis az irattárak álla­potában nem nyújt biztosítékot nemcsak az adott évben folyó iratok szabályos kezelés éhez, henem teljesen lehetetlenné teszi az iratvédelem követelményeinek megvalósítását. Egyes államigazgatási funkcionáriusok még a VOSZ előírásait sem tartják be, nemhogy a szocialista államigazgatás tar­talmi követelményeinek eleget tennének Olyan községekben, mint Darvas, Fúrta, Zsáka, Vámospércs, Nagyléta, Monostorpályi stb., ahol a polgári korszak osztályuralmi szervezete meg tudta védelmezni a kizsákmányolás bizonyítására, tehát saját osztályuralmának gyengítésére szolgáló történelmi do­kumentumokat, - nemcsak a régi írások egy része semmisült meg. hanem a proletárdiktatúra em­lékeinek irásos dokumentumai is pusztulás áldozataivá lettek. Ennek a korszaknak, éppen a szo­cializmusért folyó hatalmas küzdelemnek levéltári, irattári anyaga veszélyeztetve van s struccpo­litikát követnénk, ha nem hívnánk fel a figyelmet arra. hogy az irattárak védelme a jövő tudomá­nyos forrásainak védelmét jelenü, a történietirés gazdag anyagának megmentését hirdeti; eltekintve ettől, az iratvédő munka egyben a munkás-paraszt szövetségen belül keményen, szívósan harcoló proletariátus és dolgozó parasztság számára átíjt maradandó dokumentumokat az utókor elé, te­hát lebecsülnénk saját harcaink szépségét, nehézségeit, ha nem vigyáznánk az iratanyagra. Ez az ügy iránti szeretettől fűtött néhány szó szükséges volt ahhoz, hogy megértsük, miért küzd a levéltártudomány minden fegyverrel a levéltári anyag megmentéséért s miért figyel fel még az ilyen jellegű cikkekben is az iratanyag helyes, gondos, lelkiismeretes kezelésének szükséges­ségére. Maga a csoportszámot szabályozó Útmutató is ugy intézkedik, hogy az iratokat *a nyil­vántartólapok csoportosításával azonos módon kell elhelyezni és kezelni.* (MIL rész) Ezt az elő­írást azonban nem tudják betartani, mert még olyan falvakban is, mint Püspökladány, az irattár pol­caira minden egyebet rá kell helyezni, csak éppen a nyilvántartókartonokat nem. Nehezítette az irattári kezelést a decentralizált irattár is, amely osztályok rendjében kezelte az iratanyagot. Az osztályoknak viszont függetlenített irattárosa nem volt s emiatt az irattár sorsával csak addig tö­rődtek az emberek; amig a folyó ügyvitelt volt hivatott kielégíteni. Utána már nem foglalkoztak vele. Helyes lett volna a járásoknál és járási jogú városoknál kialakult az a gyakorlat, hogy két évig az osztályok őrizték az iratanyagot, azután pedig átkerült a centralizált irattárba. De ennek a gyakor­latnak megvalósulása elé akadályt gördített egyrészt az a körülmény, hogy az egyes osztályok nem tartották be a két éves határidőt, másrészt pedig az előbb emiitett irattáros hiány. Az igaz­gatási osztály volt hivatva ellátni az irattár további gondozásának feladatát, de személyhiány kö­vetkeztében természetesen csak elvállalni tudta a munkát, de elvégezni már nem állott módjában. 386

Next

/
Thumbnails
Contents