Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - FIGYELŐ - Bekény István: A levéltárak az oktatási és népművelési munka szolgálatában / 260–269. o.

sanak, az elmúlt évtizedek, de különösen napjaink történetének elsőrendű forrásanyaga épp ugy elpusztult volna, mint az az iratanyag, amely a levéltárak központosítása előtt került zúzdába. Sajnos, az iratmegőrzés állapota sok-sok évi erőieszitéseink ellenére még ma sem kielégítő. Még ma sem mondhatjuk el hogy erről a frontról át lehet csoportosítani minden erőt a levéltáralc, fontossági soreridben, második íeladatára^az iratok felhasználásának előkészítésére, feltárására. Még kevésbé mondhatjuk el ezt. ha meggondoljuk, hogy az iratmegőrzés levéltáron belüli problémája sem jutott még végleges, megnyugtató megoldáshoz, A levéltárakba állandóan özönlő iratanyag olyan mennyiségi és minőségi növekedést jelentett, hogy az iratanyag számbavételének, nyilvántartásának, leltározásának tradicionális megoldásai nem feleinek meg többé, az uj megoldások körüli viták 6s a kísérletek pedig még folyamatban lévőknek tekinthetők. Hogy az alábbiakban mégis egy olyan munkaterületre szándékozunk az illetékesek figyelmét felhívni, mely nem elsősorban a puszta iratmegőrzéssel, hanem a levéltári anyag minél eredményesebb felhasználásával kapcsolatos, tesszük ezt abból a meggyőződésből, lugy ez a terület egyike a legfontosabbaknak. Véleményünk szerint ugyanis az ifjúság igazán hazafias szellemben, a szocialista hazaszeretet szellemében való nevelésénél fontosabb kulturális kérdés ma alig lehet ebben az országban. Ha bármely szakma dolgozói ugy látják, hogy ha nem is sokkal, de valamivel hozzájárulhatnak az ifjú generáció oktatása és nevelése jobb. hatékonyabb eszközeinek és módszereinek kialakításához, azt hiszem, kötelességük segiteniakarásunkat az illetékesek előtt a legalkalmasabb módon dokumentálni, majd, ha azok is ugy találják, hogy erre a segítségre szükség van, minden áldozatot meghozni a megfelelő eredmény érdekében. A levéltári anyagnak és a levéltárosok munkájának az oktatási és nevelési munka szolgálatába való állítása eddigi tevékenységünk széleskörű szétágazódása ellenére is eddig meglehetősen háttérbe szorított feladat volt számunkra. Jóllehet. <- elsősorban a Magyar Történelmi Társulat tanári tagozatának munkáján keresztül, az ott dolgozó levéltárosok révén - a levéltárak nem egy vonatkozásban sikeresen bekapcsolódtak az iskolák munkájába (sok iskolai házi kiállításra adtak anyagot, Budapesten és vidéken sor került levéltárlátogatások megszervezésére) az oktatói munka támogatásának fontossága, és az oktatói munkába való intézményes bekapcsolódás révén elérhető nagy lehetőségek ~ intézményesen kétségtelenül még nem jutottak kellő elismerésre. Az általános. - elég tágan s ezért elég határozatlanul felíogott - népművelő munkának csupán egyik, problematikájában nem is egészen világos szektorát látták benne, s az ebben egyesek által végzett eredményes munkát ha nem is akadályozták (sőt esetenként támogatták is) de nem tették a levéltárak intézményei, tervszerű népművelő munkájának azon súlypontjává, melyet jelentősége révén kétségtelen megérdemel. Erőieszitéseink. próbálkozásaink az elmúlt években a fontosabbaknak ítélt területek felé irányultak - maga a népművelési tevékenység sem vált jelentőségének megfelelő központi feladattá; - az iskolások s általában az ifjúság ügyét szolgálni nem szerepelt elsőrendű célkitűzéseink között. S ebben - gondolom * mi levéltárosok nem voltunk egyedül. + + + A kérdés fontossága azonban a nemzetközi levéltáros közvélemény előtt egyre jobban világossá válik. Ennek jellemző bizonyítéka az, hogy a levéltárak első Nemzetközi Kerekasztal konferenciáján, melyet 4954. április 1-én Párizsban tartottak meg, ezt a kérdést: levéltárak és közoktatásügy kapcsolatát tűzték ki megvitatásra. A konferencián 8 nyugati ország (Nyugatnémetország, Belgium, Dánia, Franciaország, Luxemburg, Németalföld. Svájc és Anglia) képviseletében csaknem 20 küldött vett részt A vitaindító referátumot a már korábban szétküldött kérdőivekre beérkezett válaszok alapján állították össze. Ennek megfelelően a konferencia referátuma a kérdést igen széles perspektívákban vizsgálhatta, A levéltárak és a felsőoktatás. A megkérdezett országokban elsősorban a felsőoktatási és középfokú, s egészen elenyésző mértékben, az alsófoku iskolák oktatói látogatják a Minderre vonatkozólag lásd a «Történettanítás* c. folyóiratban e tárgyban megjelent cikkeiket és beszámolókat valamint a «Századok* krónikarovataiban olvasható híranyagot 261