Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - FIGYELŐ - Bélay Vilmos: Szabálytervezet a szovjet állami levéltárak gyűjtőköreiről / 258–260. o.

alapelvek szerint jár el begyűjtési munkájában, tehát azt is, hogy az egyes állami levélíár meghatározott gyűjtőterületen fejt ki működést és csak azt szállítja be, me ynek átvételére éppen ő és nem egy másik levéltár az illetékes. Könnyen átláthatjuk, hogy ha az ezzel kapcsolatos gyűjtőköri elhatárolási problémák hazánkban is olykor nehéz íJladat elé állítják a döntésre hivatott fórumoKat, a Szovjetunió óriási területét tekintve e kérdésnek még sokkal nagyobb jelentősége van. A szabályzattervezet második része ismerteti az állami levéltárak gyűjtőköreinek elhatárolásával kapcsolatos alapelveket. Ezek az alapelvek, a rond oszthatatlansága, az Októberi Forradalom periodushatár volta és az anyag összsz nretségi. köztársasági és helyi jelentőségű anyagokra való osztása. Az Októberi Forradalom okozta periodushatár 1917. október 25. de indokolt esetben egyes levéltárak eltérhetnek ettől, ha azon a területen a szovjet hatalom csak ettől lényegesen eltérő időpontban jött létre. A harmadik rész arról szól, hogy az egységes állami levéltári fond, mint egész, miként oszlik meg az egyes állami levéltárak között jelentőség vagy területi hovatartozás szerint. A személyi eredetű fondokat aszerint adják egyik vagy másik levéltárnak, hogy a <íondképző» milyen szerepet vitt az állami vagy társadalmi életben, mely hivatal működésével volt a legszorosabb a kapcsolata. A területi közigazgatási változások esetén azt az általános elvet kell követni, hogy az újonnan szervezett területi egységén működő hivatalok íondja teljességgel az újonnan létrejött területi egység levéltárába, vagy abba a levéltárba kerül, mely az újonnan átcsatolt terület uj közigazgatási központjában működik. A szabályzattervezet negyedik része az állami levéltárak begyűjtési munkájának megszervezésével foglalkozik. A hozzászólók több lényeges kifogást tettek a szabályzattervezettel kapcsolatban. így pl. hogy nincs benne szó a plakát rajz, vázlaMipusu anyag szervezeti hovatartozásáról, nem rendelkezik arra az esetre, ha egész volt rőkormányzóságok (mint pl. a kaukázusontuli) fondja jóval nagyobb területre (Grúzia, Aszerbajdzsán és Armenia) érvényes, mint egy mai köztársaság, w Kifogásolták, hogy a magánfondoknál a szabályzattervezet, ugy látszik, nem vesz figyelembe mást, csak az állami, tudományos, vagy művészeti életben nagy szerepet vitt személyiségek íondjait. holott nem csak ezt kell magán fondon érteni, hanem pl. volt földesúri uradalmak, bankok, gyárak, kolostorok íondjait is. Nem számol ez a szabályzattervezet azzal a körülménnyel sem, hogy a rajonok (körzetek) levéltárai nem a ^evéltárügyi Főigazgatóság, hanem a rajon tanácsi vb alá vannak rendelve. Végül4 nem veszi figyelembe azt, hogy a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakulása előtt az Orosz Federaüv Szovjetköztársaság hatalmi szervei összsz vetségi jelentőségű funkciót fejtettek ki. Helytelen tehát ezeket a fondokat a Szovjetunió megalakulása után keletkezett. Orosz Föderatív Köztársasági szervek közé sorolni. (Mindezt Makszakcv professzor fejtette ki.) Többen kifogásolták azt az előírást, hogy a területi közigazgatási átszervezésekkor egyes fondokat átvigyenek egyik levéltárból másik levéltárba. Ez lehetetlenné teszi a levéltári leltárak és útmutatók használatát Ehelyett az legyen az alapelv, hogy minden fond ott maradjon, ahol keletkezett. («J. A. Luckij) Kifogásolták, hogy a tervezet nem beszél a szakszervezeti levéltárak problémáiról (i.

I. Belonoszov), - valamint azt. hogy az 1917. október 25H1 kelet nem jelenti a szovjethatalomnak az egész Unió területén való megszilárdítását és ezen elhatároló dátum alkalmasásának a szabályzattervezetben Javasolt módja így nehézségekkel járna. Külön kellene rendelkezni ui. az 1917. október 25. előtt felállított tanácsok és a forradalom alatt még továbbműködő régi szervek esetére. Igen hátrányos következményekkel jár a íondoknak a területi átszervezések kapcsán való ide-oda szállítása. Nem helyes az a rendelkezés sem, hogy minden 1775 előtti helyi jelentőségű íond kerüljön a nagy 259