Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - FIGYELŐ - Bottló Béla: Csehszlovák problémák az újkori iratanyag leltározásával kapcsolatban / 254–258. o.

A képanyagot, ha sok van, tematikai csoportosításban kezelik, ha kevés, egy őrzési egységben az előállítás módja szerint (pL fényképek, rajzok), de lehet ettől eltérni, ha indokolt. A személyi eredetű íondokat - az igazgatási anyagtól eltérően - nem fűzik össze, egyrészt azért nem, mert ezek rendszerint nem teljesen lezártak, hanem később még gyarapodnak, másrészt az anyag épsége érdekében sem. Ehelyett puha anyagból való füles-dossziékban helyezik el. Általános elv. hogy egy-=egy őrzési egységen belül az időrendet követik. A keltezetlen iratok a keltezettek után következnek. A borítékokat a hozzájuk tartozó levelekkel együtt kezelik, ha ezt nem lehet, mert a levél hiányzik, akkor a borítékot mint dokumentumot megőrzik, sorszámozva. A személyi eredetű fondok rendezésének legfelelősségteljesebb része a cim megállapitása, amellyel az őrzési egység a leltárba kerül. Meg kell benne mondani az irat fajtáját (elbeszélés, cikk. tanulmány. stb,), a szerző nevét (ha nem ismeretes ez, akkor ^ismeretlen szerző* kitétellel), végül a mű cimét Ha a szerző nem adott címet müvének, akkor verseknél az első versszak kerül a leltárba, próza esetében a leltározó ad a tartalomnak megfelelően címet és ezt szögletes zárójelbe teszi Ha több rövid cikk vagy egyéb hasonló írásmű egy közös őrzési egységbe kerül, akkor a cimbe csak kettőnek-háromnak címét foglalják be. Az őrzési egység címében azt is megjelölik, hogy mi az előállítás módja : kézírás, kefelevonat, gépírás, stb. vagy rajz esetében ceruza, toll, akvareü, stb, A személyi eredetű fondok leltára nagyjából a többi anyagéhoz hasonlóan készül, de néhány rovat üresen marad (pl, iktatószám stb,). Fel kell tüntetni a leltárban azokat a íondokat is. ahol a «fondképzőnkre» vonatkozólag anyagot lehet találni, Bélay Vilmos CSEHSZLOVÁK PROBLÉMAK^AZ^UJKORI IRATANYAG HATÁROZÁSÁVAL KAPCSOLATBAN A levéltári anyag hozzáférhetővé tételét szolgáló eszközök között a levéltári leltáraknak, azok közzétételének mindenkor jelentős szerep jutott Ma is tapasztalhatjuk, hogy számos országban a levéltári anyag ismertetésében a levéltári leltárak kiadásának valamilyen szinten mindig előkelő hely jut. Magától értetődőleg a leltárkészítés módszerét az illető ország levéltári anyagának sajátos belső fejlődése, ennek a fejlődésnek történeti tényezői döntően befolyásolják. Minden esetben tanulságos azonban ezeknek a módszereknek minél szélesebbkörü megismerése: sok olyan szempontra hívják fel a figyelmet, melyeket saját, esetleg eltérő viszonyaink között is sikerrel kísérelhetünk meg alkalmazni. Ebből a szempontból különösen tanulságosnak érezzük a szomszédos államok levéltári leltározási tevékenységének tapasztalatait Ezen országok levéltárai ugyanis kisebb-nagyobb mértékben olyan anyagot is őriznek„ mely -1920 előtt magyar szervek tevékenysége során jött létre, s irattározásában, kialakulásában hazai levéltári anyagunkkal teljesen azonos. Különösen érdekes azután megfigyelni, hogy ezt az iratanyagot a szomszédos országok levéltárosai müyen módszerekkel és milyen formákban igyekeznek feldolgozni és a saját országukban korábban szokásos levéltári rendszerekkel valamilyen közös nevezőre hozni. V A hazánkban az Országos Levéltár 200 éves kongresszusa alkalmával itt járt Michal Kusik a Szlovák Levéltári Igazgatóság tudományos helyettes vezetője az Archivní Casopis 1056. évi 3. számában irt cikke ebből a szempontból is nagy érdeklődésünkre tarthat számot. Ismerjük az iratanyag leltározásával kapcsolatos csehszlovák módszereket - nem utolsó sorban éppen Kusik elvtársnak Budapesten tartott előadásából - (a következőkben mikor a leltár fogalom felmerül erre •JT"" i M Kusik, Michal: K problémom inventarizácie novodobého spisového materialu. Archivní Casopis 1956. 138-146. 1,