Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - FIGYELŐ - Bottló Béla: Csehszlovák problémák az újkori iratanyag leltározásával kapcsolatban / 254–258. o.

állandóan tekintettel is kell lenni: nem a magyar fogalmaknak* megtelelő alap vagy ismertető leltárral állunk szemben, hanem inkább repertóriummal), s igy érdeklődéssel figyelhetjük, hogyan próbálkoznak meg szlovák kollegáink a korábbi magyar eredetű iratanyag ezen a csehszlovák levéltári anyag összességére alkalmazott, annak problémái szerint kialakított elvek szerint történő feldolgozásával. Problémáik és helyenkénti nehézségeik tanulságos szempontokat adhatnak számunlcra saját módszereink értékeléséhez is annál is inkább, mert a cikk egyes pontokon részletesebben is foglalkozik alapleltározási módszereink birálatávah A cikk bevezetésében hangsúlyozza a leltárkésziíésnek a levéltári munkák között elfoglalt fontos helyét rögtön a leltározás központi kérdését veti fel : mt kell az újkori levéltári anyagban leltári egységnek tekinteni. E kérdés jelentőségét az adja meg. hogy a csehszlovák levéltárak leltározási gyakorlata és alapelvei a tárgyi rendszerben tagolt iratanyagra épülnek fel: a folyószámok rendjén alapuló magyar irattári rendszerre alkalmazva tehát ellentmondások jelentkeznek. Végeredményben az egész cikk az igy előadódó probléma megoldását célozza, ha más szempontból is. de számunkra ugyanígy égető kérdéseket tárgyalva s vetve fel. Mint a cikk megállapítja a szlovákiai ezen eltérő levéltári viszonyok következtében olyan ellenvetések merültek íeL melyek szerint az igy előálló nehézségek miatt leltárat egyáltalában nem is lehet elkészíteni vagy epdig ez csak a távoli jövőben készülhetne el. Az ellentmondók kiemelik, hogy mivel cseh területen a múltban jobb irattári rendszer volt érvényben, mint Szlovenszkón, a levéltáros munkája is eltér. Kusik cikke a problémát történeti megalapozottsággal kezdi megvizsgálni s megoldani. Kétségtelen, hogy Ausztriában jobb volt az igazgatási és ügykezelési rendszer mint Magyarországon. Különösen áll ez a Bach-korszakra, amikor a tárgyi csoportosítás bevezetése a megyei és járási ügykezelésbe megkönnyíti a mai levéltáros munkáját, A XIX. század hatvanas éveiben az osztrák centralizmus megszűntével azonban levéltáraink anyagában is megszűnik az osztrák ügykezelési rendszer s helyét az időrendi-számrendi rendszer veszi át, mely nincs tokintettel az iratok tárgyi összefüggéseire. Egyes esetekben, bizonyos helyeken más rendszerek is keletkeztek. Ezek ismerete különösen az anyagban való rendezés alkalmával, leginkább azonban akkor, ha az anyagban előállt hiányok miatt uj rendszert kell kialakítani, feltétlenül szükséges. Nehézséget okoz. hogy az ügyek differenciálódottsága nem fejeződik ki mindig megfelelően, a rogisztratura rendszerében. Felmerül tehát a probléma : készitsünk-e leltárt a nekünk meg nem felelő rendszerbe elhelyezett iratokról, vagy pedig olyan formában rendezzük át a reg is ztra túrát, amilyenben már működése idején lennie kellett volna. Egyik oldalon az iratok nagy mennyisége, a másikon, pedig az elérendő cél elvégzéséhez rendelkezésre álló csekély idő áll.. Az újkori regiszíraturákban a levéltáros munkáját az élő hivatalban alkalmazott irattári rendszer őé az iratok elhelyezése befolyásolja, A jó ügykezeléshez hozzátartozik a helyesen kidolgozott irattári terv és az iratok az irattárban ennek megfelelően történt tökéletes elhelyezése. Az 1850 évi császári pátens alapján kezelt iratokban pl. könnyű dolog a leltár készítése, mert a leltári egységet az elhelyezési egység alkotja, moly egyben proveniencia egység is és az iratanyagnál megfelel a leltári egység fogalmának. A bírósági anyag még pontosabb dokumentációt igényelt és azért a bírósági regisztraturákat a többieknél még jobban vezették, A Bach rendszer tárgyi kategóriák szerinti csoportosítását más hivatalokban is alkalmazta^, mint pl, a cs. kir. Főkommiszariátusnál Pozsonyban, melynek 1850-ben 26 római számokkal jelzett kútfője volt. A magyarországi feudális uradalmak magánigazgatásába az osztrák ügykezelési rendszer nem ment át. Csehország és Szlovenszkó között a különbség tehát ebben a vonatkozásban is fennáll. A birtokigazgatási iratok ugyanis Csehországban sokkal jobb állapotban vannak, mint Szlovenszkóban, ahol komolyabb regisztraturát csak a holocsi uradalomnál találunk, mely az 1848/49-i eseményeket megrázkódtatás nélkül élte át. Az uradalmi igazgatásban bekövetkezett visszaesés oka az olcsó munkaerő a jobbágyság eltörlésével bekövetkezett megszűnésére vezethető viszsza. Bizonyítéka ennek az, hogy Szlovenszkóban 1840 után sokkal kevesebb a gazdasági regisztratura mint a feudális korszakban. Mindezek azt bizonyítják, hogy az osztrák ügykezelés sokkal fejlettebb volt mint a magyarországi. Ezért vannak a szlovákoknak nagyobb levéltári problémáik, mint a cseheknek, A tárgyi csoportosítás nélküli időrendes számrendszer a cseh rogisztraturában ismeretlen, mig Szlovenszkóban gyakori Miután igy számbavette a problémát kialakító tényezőket a cikk a leltári egység meghatározására a Csehszlovák Belügyminisztérium Levéltári Igazgatósága által kiadott elveket ismerteti. 255