Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - FIGYELŐ - Bélay Vilmos: Irodalmi levéltár és személyi fond a szovjet levéltárügyben és levéltártudományban / 250–254. o.

tékot őriznek. E fondoknak feldolgozása sok tekintetben eltér a többi állami levéltárakban őrzött, túlnyomórészt igazgatási vagy igazságszolgáltatási szervektől származó fondok feldolgozásától mert az anyaguk természete, jellege, összetétele különböző. Mig az állami levéltárak anyagának tudományos-technikai íeldolgozásáról már sokat irtak a szovjet levéltári szakirodalomban, annál kevesebb szó esett -- állapítja meg bevezetőben Popov -- a személyi eredetű fondok problémáiról. Maga % cikkében csak egyetlen srovjet állami levéltár, a Szovjetunió Központi Állami Irodalmiéé Művészeti Levéltárának tapasztalatairól szól. Ennek a levéltárnak éppen az a legfőbb jellegzetessége, hogy -- ellentétben a túlnyomóan hivatali eredetű íondokat őrző többi állami levéltárral, ebben szinte kizárólag személyi eredetű íondokat - konkrété -- íróknak, költőknek, kritikusoknak, színházi rendezőknek, zeneszerzőknak. festőknek, karikaturistáknak, szobrászoknak. építésieknek irathagyatékát - őrrik. Ezek a fondok egészen más felépítésűek, mint az igazgatási vagy igazságszolgáltatási, egyszóval hivatali eredetű fondok. A levéltár dolgozóinak, amikor ezeket a íondokat rendezik, nem kell törődniük semmiféle, a regisztraturákban kialakult, szervesen létrejött, eleve adott provenienciával, mert ilyen e fondok esetében nincs és nem is lehet, A személyi eredetű fondok, amíg a (fondképzőt, vagy annak utódai kezelésében voltak, rendszerint nem voltak elvi alá,* pon rendezett állapotban. Ezért teljesen ziláltan kerültek be a levéltárba. Ott kellett a rendezés során kialakítani a fond rendszerét, de még magukat az őrzési egységeket is, leggyakrabban egyes iratokból, csak ritkábban iratcsoportokból. Már egy író, vagy művész fondja is igen bonyolult és összetett, de különösen az az olyan fond, amely nem csak egyetlen iíondképzö», hanem egy egész család vagy nemzetség irathagystr tékát őrzi. Ezekben többnyire egy családhoz tartozó, de nem egy időben élt írók, tudósok, művészek stb. irathagyatékát kell egyetlen logikus rendszerbe össrefogni. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy a családi, vagy nemzetségi fondok kialakítása egészen más lesz, mint akár a hivatali fondé -- ahol adva van a proveniencia --., akár egyetlen személyiség íondjáé. A fond rendezőjének első kötelessége, mondja Popov, a •fondképzőröl» szóló történeti tájékoztató összeállítása, éspedig nyomtatott kiadványok alapján (ha vannak). Magából a fondból nem lehet e munka elvégzésekor kiindulni. Ennek oka, hogy a személyi eredetű fondok többsége hiányosan és összekeveredett állapotban kerül be a levéltárba : nem alkalmas tehát arra, hogy a történeti összeállítás ebből induljon ki= Viszont természetes dolog, hogy a más források alapján öszszeállitott történeti tájékoztató sok adatot vehet át magából a fondból - olyanokat, amelyek az irodalomban eddig ismeretlenek voltak. Ezt a történeti tájékoztatót mindenesetre el kell látni nemzedékrendi táblázattal (családfával), A családi levéltár (fond) rendezése különleges figyelmességet érdemel. Nagyon fontos, hogy ' a felállítási szkéma állandó és változatlan legyen Az Irodalmi Levéltárban a következő szkémát állapították meg e célra : először a legfontosabb ifondképzö* anyagát veszik rendezés alá. majd utána következnek a rokonaié. A családi fondokban minden egyes családtag külön csoportot képez, azon belül pedig kronologikus rendet állapítanak meg. Magának a *fondképzöf-nek az anyaga a következő szkéma szerint kerül rendezésre : először az alkotásai (.íróknak, költőknek kéziratai, zeneszerzőknek zenei kéziratai, festőknek rajzai, vázlatai). A kezüktől származó, de nem a tulajdonképpeni alkotási körükbe vágó emlékeik (pl. zeneszerzők cikkei, költők rajzai, stb.) a második csoportba kerülnek. Ebbe az első csoportba az íróknak következő iratai tartoznak : befejezett és be nem fejezett alkotásoknak kéziratai, munkaterveik, kefe- és tördelt levonatok, nyomtatott müveik szerzői beszúrásokkal, javításokkal, gépírásos vagy sokszorosított másolatok - utóbbiak csak olyankor, ha a fondban nincsenek autográíok. Ezt a csoportot lehet -- az anyagtól függően - alcsoportokra tagolni, pl. regények, elbeszélések, cikkek, színdarabok, versek, kritikai cikkek stb. Természetesen ugyancsak az anyagtól függően ez alcsoportok közül egyiket-másikat lehet összevonni. Egy-egy ilyen alcsoporton belül időrendben kezelik az anyagot. A második csoport cime : levelek. Ide kerülnek a *fondképző» kezétől származó levelek fogalmazványai, vagy a visszakapott levelek eredetiéi és a hozzá intézett levelek. Egy-egy csopor25?