Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - KÜLFÖLDI LEVÉLTÁRI SZAKKIADVÁNYOKBÓL ÁTVETT CIKKEK - Jaros, Jerzy: A legújabbkori iratok selejtezése: Archeion, 1956. XXV. k. / 191–206. o.

nak és olyan lehetőséget awii mégegyszer ki lehet használni írásra. így pl. a sztaünogrodi vajdaság területén nincs irattárosa olyan szervnek sem, unni pi. a kohászati ipar központi igazgatósága, vagy a bányaigazgatóság kirendeltsége. A cz^atocho-wai és Idobucki kerületekben 900 fontosabb szervnett. együttvéve alig 10 irattárosa van, és ezen sem luggetlemteti tisztviselők, más íeladatalk is vannak,. Ráadásul még az esetek legnagyobb részében,, irattárossá olyan dolgosókat neveznek ki, akiknek egyetlen i^epességük* az, hogy semmiiéie munkához nem értenek. És ez a példa mindössze egyetlen vajdaság területéről tárja fel a helyzetet, Az egyes üzem OK igazgatóságának sokszor legjobb akaratát is megbénítja az, hogy a magasabb hatóságon nem szívesen támogatják- állásioglalásukat mert állandóan «takarékosságra* hívjáK íel őket. valamint az «admínisztrációs kéltségek csökkentésére*, mindenekelőtt pedig as irattárak megszüntetésére, nem véve Ügyeletbe, hogy az ilyen értelmű takarékosság kiszámithaiatian károkat OKOZ a jövő történetírása es népgazdasága számára A dolgok ilyen állása mellett számos szerv nemcsak, hogy nem biztosíthatja a levélíári anyagot a történetírás számára, hanem még a hivatali célokra szükséges ügyiratok megőrzéséről sem tud-megfelelően gondoskodni. Eszel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az iratok felhasználhatóságának értéke a szerv munkája, Hl. a jövő történelmi tudományos kutatómunkája szempontjából egymástól sokszor eltérő. így pl a PRN elnökségénél található helyzetjelentések a történetíró számára kétségtelenül «A» kategóriát alkotnak, a magasabb hatóság rendelkezéseinek gyűjteménye «B» kategóriába sorozza, míg magának a hivatalnak szempontjából az ügy éppen a fordított megítélést követeli Moraczewski már 16 évvel ezelőtt megírta; «Függeüenül a fennálló rendeletektől magától értetődik, hogy a hivatalok elsősorban a saját érdekeiket s az előljáró szervek érdekeit nézik, és kevésbé törődnek a tudomány szükségleteivel. S nehéz az ügyirattal foglalkozó hivatalnoktól azt is megköveteli, hogy téjékozódjék, melyik ügydarab jelentős a tudomány számára, ha a rendelkezések nem tartalmaznak konkrét útmutatásokat, mert ilyet nem is tartalmazhatnak. Egyrészt az iratanyag áramlása, másrészről pedig az irattárak többségének végzetes állapota s a jelenkori iratokat illetőleg a történettudomány szempontjából mutatkozó értetlenség íme, ezek azok a főbb nehézségek, melyekkel a levéltárosok a legujabbkori anyag biztonságba helyezése alkalmával találkoznak. Ezek a nehézségek kétségtelenül objektív jellegűek. A hivatalokban lévő iratanyag zárttá nyilvánítása éppenugy fékezi a levéltár eredményes munkáját, mint a legujabbkori iratok értékelésénél szerepet játszó társadalmi pszihológiai tényezők. Ezekhez járulnak a levéltárak korlátózott anyagi lehetősó-gei. Mindezek ellenére is a mi feladatunk mindazon levéltári anyagok biztosítása, melyek a történetíró számára lehetővé teszik, hogy a régebbi történeti korokat éppenugy feltárhassák, mint a proletáríorradalom korszakánali történetét és a szocializmus lengyelországi építésének történetét *Nem szabad a dolgokat odáig engedni, hogy majd néhány év múlva a tudományos kutatók míg gazdag értékű anyagot találnak a feudális korszakra és a tőkés termelésre s ugyanakkor semmi forrásuk ne legyen a jelen élet változásainak íeltárására-.* Az NDK levéltárosainak kongresszusán elmondott ezek a szavak teljes mértékben vonatkoznak a mi viszonyainkra is„ Az állami levéltárak ügyében 1951. március 29-én kiadott rendelet 4. § 3. pontja egyértelműen és félreértheteüenül határozza meg az állami levéltár azon jogát hogy az «A» kategóriába tartozónak, tehát nem selejtezhetőnek, nyilváníthat olyan iratokat melyeket az üzem selejtnek minősített, De megoldatlanok maradtak az alábbi kérdések:. 1. Vájjon az állami levéltárnak joga van-e megsemmisítésre ítélni-olyan iratokat melyek a hivatal véleménye szerint *A» kategóriába tartoznak, tehát nem selejtezhetök? 2. Vájjon a levéltár köteles-e alkalmazkodni az iratmegőrzés kérdésében a különböző népgazdasági ágazatok (reszortok) által előirt határidőkhöz? A háborús események folytán egy-egy szervnél felszaporodott különböző irattömegek szétválasztásának szükségessége, melyet a szervek megfelelően képzett munkatársak hiányában nem végezhettek el, •» ez okozta azt hogy a levéltárak gyakran saját felelősségükre még az irattárban vagy az iratanyag átvétele után a levéltár raktáraiban voltak kénytelenek végrehajtani a selejtezést Ez az eljárás azonban semmiképpen sem tekinthető szabályosnak. Az ilyen csak rendezetlen és jegyzék nélküli iratok átvételénél vagy jogutód nélkül megszüntetett hivatalok iratanyagának 196