Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - Bautier, R.-H.: A levéltárak és a levéltárosok helye az államban: összefoglaló jelentés a Levéltárak III. Nemzetközi Kerekasztal Konferenciájára, Zágráb 1957. május 23–25. / 95–126. o.

az archeológusok speciális kiképzését jelenleg a levéltárak és könyvtárak főigazgatósága (tDirection générale des Archives et Bibliotheques*) vállalja magára. Sok országban egyetértő felfogás alakult ki arra vonatkozólag, hogy gyarapítani kellene a fiatal levéltárosoknak az adminisztráció ügyeire vonatkozó ismereteit, ugy a jelenlegi adminisztratív hivatalok szorvezetét, mint a hivatalokban végzett munkát illetőleg. Néhány év óta történt is gondoskodás arról, hogy gyakorlati idejük alatt a levéltárosok ebből a tárgykörből előadásokat hallgathassanak és különböző adminisztratív hivatalokban, s egyéb hasonló helyeken látogatásokat tehessenek. Mindez azért, hogy tökéletesebbé váljék az a kiképzés, amely elvileg továbbra is lényegében tudományos képzettség marad. 2, Az adminisztratív személyzet alkalmazhatósága tudományos munkakörben Itt már előre külön kell megemlékeznünk az angolszász államoknak egy bizonyos csoportjáról, ahol a levéltárosoktól - az egyetemi fokozatok egyikétől (a B,A„-tól) eltekintve -semmi különleges képzettséget nem kivannak, A kezelő személyzet tagjai tudományos munkakörben is alkalmazhatók, ha kellő tapasztalatokkal rendelkeznek, a kellő tudományos fokozatuk megvan, vagy egy szaktanfolyamot elvégeznek. Ez a helyzet nevezetesen az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Írországban, stb. Ezekre az országokra nézve általában jellemző, hogy az ujkeletü iratoknak nagy fontosságot tulajdonítanak, és hogy a levéltárosok szerepének inkább az adminisztratív oldalát látják, mint a voltaképpeni tudományosat. Ilyen a helyzet Latin-A m erika különböző államaiban is. Ezzel szemben mindenütt másutt észrevehető módon elvül tekinti!:, hogy a tudományos személyzet és a kezelő személyzet tagjai parallel pályákon futnak, s ezeknek az utaknak találkozási pontja nincsen. Olyan testületeket alkotnak, amelyek különböznek egymástól jellegük és fizetésük tekintetében egyaránt. Spanyolországban tcuerpo facultalivo»-nak nevezik: az egyiket, «cuerpo auxüiar»-nak a másikat. -- Olaszországban van «gruppo direttivo* (A), van *gruppo di concetto» (B), és van tgruppo esecutivo* (C) ; ~ Ausztriában van egy * Gruppé A» (tudományos csoport), van egy íGruppe B» (technikus csoport), egy tGruppe C» (adminisztratív cso^ port), egy tGruppe D» (irodai alkalmazottak csoportja), és egy íGruppe E» (segédszemélyzet); a Német Szövetségi Köztársaságban megkülönböztetnek egy thöhere Archivlauíbahn»-t (magasabb levéltári pályát) és egy tgehobone Archivlaufbahn»-t (temelt* levéltári pályát), ~ Franciaországban van tcorps scientifique, és van tcorps technique et administratif* (alíevéltárosok, írnokok*, --nem említve a segédszemélyzetet és a munkások csoportját. - így van az Lengyelországban, Magyarországon, a Német De m o kraíikus Köztársaságban, s egyebütt, Belgiumban nincsen középső csoport a levéltárosok és a subaltern alkalmazottak állománycsoportja között. Bármiképp áiyon is a dolog mindezekben az országokban, az hogy egy adminisztratív munkát végző tisztviselő, vagy egy technikus dolgozó a tudományos tisztviselők csoportjába jusson át, egészen kivételes dolog. Ehhez szükség lenne arra, hogy az illető alkalmazott fel tudjon mutatni minden olyan képzettséget, amilyet a tudományos levéltárostól megkívánnak : nevezetesen az egyetemi fokozatokat, és esetleg az előírásokban szereplő intézetekben folytatott tanulmányok igazolását: Franciaországban az Ecole des Chartes-ban, Németországban a potsdami levéltári intézetben, a marburgi levéltárosi iskolában, a bécsi történeti kutatóintézetben, a. brüsszeli levéltárökonómiai tanfolyamon, Olaszországban, Spanyolországban a concours-okon, vagy toposicion*- okon végzettekét. 12-1