Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - Bautier, R.-H.: A levéltárak és a levéltárosok helye az államban: összefoglaló jelentés a Levéltárak III. Nemzetközi Kerekasztal Konferenciájára, Zágráb 1957. május 23–25. / 95–126. o.

Másutt a levéltárosok szélesebb körű szakmai egyesületekben tömörülnek: Hondurasban ilyen egyesület az •. • Asociacion de Bibíiotecarios y Archiveros*. - Spanyolországban az •Asociacion nációnál de Archiveros. Bibíiotecarios y Arqueologos* - Belgiumban az tAssociation des Conservateurs d'Archives, de Bibliotheques et de Musóes*, - Ausztráliában a tLibrary Associatiom levéltári osztálya, stb. Ezeknek az egyesületeknek legtöbbjében a szolgálatban lévő vagy nyugdíjas állami levéltárnokokon kivül ott találjuk a városi levéltárnokokat és más intézmények tudományos levéltárnokait is. Franciaországban ennek az egyesületnek az életében nagy a fellendülés azóta, hogy a levéltári-igazgató 1949-ben megkapta a szükséges pénzösszeget ahhoz, hogy minden esztendőben összehívja az igazgatóságához tartozó íőlevéltárnokokat és segódlevóltárnokokat és kongresszust rendezzen, melynek költségeit az állam vállalja magára. Másrészt tanulmányi napok (tjournées d'étudesO gyűjtik köréje a levéltárak egy részének felelős vezetőit, s azokon különleges témák megbeszélésére kerül a sor (microlilm, továbbképzés a levéltárakban, stb.) ^ Harmadik rész A levéltárak helye a közigazgatás és az egyetemek rangsorában 1. A LEVÉLTÁROS SZAKMAI KILÁTÁSAI A legtöbb országban, ahonnan válaszokat kaptunk, megállapítják, hogy ma a levéltáros . Lezárt pályán mozog- a levéltárosok mindenütt különleges jellegű testületet alkotnak, s az a. lehetős*ég, hogy belőle kilépjenek. - bár az elmúlt században még egészen más volt a helyzet, lassanként minimálissá válik. 4. A levéltári, könyvtári és a múzeumi állások felcserélhetősége Megállapítható, hogy a szabályok szerint lehetetlen, vagy a gyakorlatban ritkán előforduló dolog, hogy egy levéltáros könyvtárak, vagy muzeumok személyzeti állományába kerüljön át, vagy megfordítva. Ilyen helyzetet találunk nevezetesen Németországban, A us atr iában, Belgiumban. Hollandiában, Olaszországban, Dániában, Svédországban, stb. De lehetséges az ilyen átlépés az angolszász országokban, ahol a könyvtárak és a levéltárak közötti elválasztó vonal nincs mindig határozottan megvonva. Ott is megvan azonban a fejlődés abban az irányban, mely két külön pálya kialakulása felé mutat. Tudjuk, hogy Spanyolországban a levéltárosokat, a könyvtárosokat és a muzeumok tisztviselőit egy közös testület, a tCuerpo facultativo de Archiveros, Bibíiotecarios y Arquelogos* foglalja magában, bár ezek a pályák rendesen meg vannak különböztetve egymástól. Keleteurópa államaiban (Lengyelországban, Magyarországon, Jugoszláviában) néha van Qset ilyen átlépésekre. • Franciaországban azonban, ahol minden levéltáros és, törvény szerint, a könyvtárosok negyedrésze az École des Chartes-ban végzi tanulmányait, s ott az alapokat illetően teljesen azonos kiképzést nyer, pályakezdéskor néha van eset átlépésekre ; sokkal kivé tele sebbek ezek levéltárak és muzeumok között, mert a muzeumok különleges diplomát követelnek, mely az École du Louvreban szerezhető meg. Ezt az oklevelet egyébiránt a levéltárosok egy része is megszerzi azalatt, amig az École des Chartesban végzi tanulmányait, A levéltárosokra és a könyvtárosokra vonatkozó ujabb keletű jogszabályok elismerik a lehetőségét annak, hogy levéltári, könyvtári és múzeumi tisztviselők állást cseréljenek, s az ilyenek, amennyiben archivistes palóographes-okról, vagyis az École des Chartes végzett hallgatóiról van szó, rangidősbségi jogaikat megtarthatják az uj testületben is. Itt egyébiránt emlékeztetünk arra, hogy megyei levéltárvezetők néha városi könyvtárakat is adminisztrálnak, gyakran helyi muzeumokat is, és hogy gyakran könyvtárosok igazgatnak városi levéltárakat. 113