Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - Bautier, R.-H.: A levéltárak és a levéltárosok helye az államban: összefoglaló jelentés a Levéltárak III. Nemzetközi Kerekasztal Konferenciájára, Zágráb 1957. május 23–25. / 95–126. o.

tartományok levéltárainak igazgatóira vonatkozólag : Ilessen, Alsószászország. Baden-Vürttemberg, Iíajna--Pfalz és Hamburg. Hasonló a helyzet az országos főlevéltárnokot illetően Belgiumban és Hollandiában is„ -* az igazgatókra és a főigazgatókra vonatkozóan pedig Ausztria ban, Franciaországban,, Dániában,, Svédországban, Magyarországon, a Jugoszláv Szövetséges Köztársaságban és Venezuelában. Másutt ezeket a kinevezéseket: közvetlenül maga a íelelős miniszter végzi, Elmozdítás A központi igazgató áüása nagyon szilárd, a vezető a legtöbb esetben nyugalomba vonu lásáig gyakorlatilag elmozdithatatlan. ^Szakembernek* tekintik ui és politikai megfontolások elmozdítása esetén általában nena érvényesülnek. De más a helyzet Spanyolországban és kC lönböző latinamerikai áUamokban, ahol kinevezések és elmozdítások dolgában a miniszterek kényük-kedvük szerint intézkednek. Kiválasztás A hatóságok választása majdnem mindig a legmagasabb rangú lovéltárnokok egyikére esik, követve ebben vagy a szabályzatok előinásaif, vagy a kialakult gyakorlatot Belgiumban pl, azt az állást, melyet l&31-től 1885-ig Gachard, a korábbi helyettes levéltárnok (archiviste-adjoint) töltött be. azóta mindig vagy egy brüsszeli, vagy egy vidéki levéltári őr (conservatéur des Archives) nyeri el. Hasonló az eset Ausztriában és az összes német államokban is. Néha a választás nem korlátozódik a levéltárnokokra, történettudós egyetemi tanárok is tekintetbe jönnek az áh lás betöltésénél. Ez az eset Svédországban és Dániában, ahol történetírók és levél tárnokok váltották fel egymást 1847 óta a központi igazgató (Directour central) állásában, Franciaországban a kérdést nem szabályozta semmiféle határozott előírás, de egy adminisztratív levéltárnok (administrateur archiviste-paléographe), G. Servois (1888-4902), és egy levéltár^ nokból lett egyetemi tanár (universitaire archiviste-paléographe), Ch V. Langlois (1913--1929) után az, igazgatói székbe mindig olyan levéltárnok került aki levéltári állásokban futatta be pályáját Egyébiránt Lengyelországban, Jugoszláviában,, a Német Demokratikus Köztársaságban, Spanyolországban, és, különbö ző latina, mer ikai országokban a választás adminisztratív tisztviselőkre (administratours) vagy olyan személyekre szo kott esni, akik a vezető állások betöltéséhez megkívánt képzettséggel és tapasztalatokkal bírnak • A minisztert a választásban általában semmi nem korlátozza De a Német Szövetségi Köztársaságban ki vaa mondva, hogy az áüás megüresedése után a jelöltek bemutatkoznak,. mert a miniszter választ közülük, s mert a miniszternek joga van ahhoz, hogy, ha pályázók nin csenek, vagy ha a pályázók tetszésének nem felelnek meg„ más személyt nevezzen ki, 1953 ban azonban, az igazgatói áUás első betöltésénél a jelöltek mind hivatásos levéltárnokok voltak,. Az Egye sült Államok több államában (Minnesota, Kalifornia) az államtitkár három jelölt közül választ akiknek listáját, nyilvános pályázat után a megfelelő képzettségű egyének közül állítják össze, B) A levéltárak központi igazgatóságainak önállósága A levéltári igazgatás technikai jellege és minisztorközi helyzete mind hozzájárulnak ahhoz hogy az igazgatóságok igen széleskörű önállósághoz jussanak A levéltári igazgató majdnem minden országban közvetlenül tárgyal a miniszterrel (vary annak államtitkárával),, Belgiumban a főlevéltárnok a felsőoktatás főigazgatójának van alárendelve Ennek ellenére, mivel a főigazgatóéhoz hasonló áUást tölt be. a miniszterhez fordulhat közvetlenül 106