Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - Bautier, R.-H.: A levéltárak és a levéltárosok helye az államban: összefoglaló jelentés a Levéltárak III. Nemzetközi Kerekasztal Konferenciájára, Zágráb 1957. május 23–25. / 95–126. o.

Egyesült Államok egyes államai (Kalifornia. Illinois. Indiana. Kansas, New~Jersey. Utah. Y/ashington) azt az elvet vallják, hogy az állani levéltárakban őrzött minden iratot közölni lehet. Csak egyes iratkategóriák képeznek kivételt természetük vagy nyilvánvaló államérdekek miatt. Meg kell jegyezni azonban, hogy ~ ha eltekintünk Svédországtól, mely a kérdést egész* rendkívüli liberalizmussal kezeli, - az emiitett országok legnagyobb részében az iratok csak többé-kevésbé hosszú idő elteltével kerülnek a levéltárakba (Hollandiában kb 50 óv múlva), amikor azok már minden időszerűségüket elvesztették, Jugoszláviában szivesebben őrzik meg az ujkeletü, bizalmas tartalmú iratokat az irattermelő hivatalokban (mint pl. a külügyi, igazságügyi és a belügy miniszteri aktákat), a hadseregnek és a pártnak pedig külön levéltárai vannak. ~b~ Az angolszász országok általában véve nagyon hajlékony közlési politikát követnek. így pl. az Egyesült Államokban, Angolországban, Írországban nincsen íix terminussal megállapított tilalmi idő. A kormányhatóságokkal egyetértöleg készülnek szabályzatok a különleges tilalmi időszakok meghatározására. Ezeket a határozatokat időnkónt felülvizsgálják. Figyelmet érdemel egyébiránt az a rendkívüli liberalizmus, amellyel ezt a kérdést az Egyesült Államok Nemzeti levéltára kezeli: a Roosevelt Library iratanyagának 88%-ái már 1950-ben átadta a kutatásnak, és az egész országos le/éltári iratanyag 70 %-a, bármely kor iratairól van is szó, a kutatók rendelkezésére áll. -<- Számos európai országban a kutatási tilalmi idő években van megállapítva (pl. 50 esztendőben), úgyhogy minden évben az iratoknak egy uj része nyílik meg a kutatás előtt. Az 50 éves tilalmi idő a legáltalánosabb. Ilyet találunk nevezetesen Franciaországban, Belgiumban, (ahol a 400 éves tilalmi időt 1955-ben szállították le 50 évre), Dániában, Svájcban (a szövetségi levéltárban és egyes kantonokban). Csehszlovákiában. Norvégiában (ahol az időtartam esetek szerint 50, 60 év között ingadozik) Haiti ban, stb. Zürichben ez az időtartam 40 esztendőre van leszállítva. Írországban 35-re, Finnországban 25-re (a külügyi iratokra vonatkozóan 50 évre), az Egyesült Államok egyes államaiban pedig (Colo rado. Hawai) 10-re. --d-- Más államokban meghatározott terminusok vannak érvényben: a vatikáni levéltárban 1846, Olaszországban 1900, Braziliában 1880, Indiában - kormányzatok szerint - 1900 és 1902, Törökországban 1908, a Délafrikai Unióban 1910, NyugatNémetország tartományaiban, a Német Demokratikus Köztársaságban, Lengyelországban. Luxemburgban, Ausztriában, Magyarországon 1918, no veraber vagy december, - a Német Szövetségi Levéltárban 1945. május 9. Meg kell még jegyeznünk, hogy több országban két feloldási határidő van megállapítva, az egyik a rendes kutatás számára, a másik a kivételezett kutatók részére, akiknek -külön engedélyt kell kérniök vagy a levéltár vezetőjétől, vagy a Levéltári Központ igazgatójától : ez a két határ^ idő Törökországban 1908 és 1922 : Magyarországon 1918 és 1945, a Német Demokratikus Köztársaságban 1918 és 1945: Ausztráliában (aCommonv/ealth levéltárában) 50 év és 1929. Ez a megoldási lehetőség különös figyelmet érdemel, és hangsúlyozni kell a levéltárosok és a történészek felé. hogy kétségkívül jó lenne annak elfogadását ajánlani a különböző országokban, Szeretnők felvetni ezt az indítványt, hogy a Levéltárak Nemzetközi Tanácsa komolyan foglalkozzék a kutathatás időhatárainak fontos problémájával, és javasolja a tagállamoknak, hogy a kutathatási időhatárokra vonatkozó intézkedésekot igyekezzenek egybehangolni saját határaikon belül: hiszen valóban érthetetlen, hogy pl. Európa egyik nagy államában ugyanolyan tipusu iratokra nézve, ugyanolyan feltételek között a kutatási tilalmak időtartama hol 100, hol 65. 60, 50, 30 vagy 20 esztendő, nem is szólva azokról a levéltárakról, amelyekben a kutatás gyakorlatilag teljesen szabad. Ezt az egységesítést meg lehetne azután kísérelni nemzetközi vonalon is„ Ezenkívül megállapítást nyert, hogy különböző országok az utóbbi évek során jelentékenyen leszállították a kutathatási időhatárokat. Ezek között legutóbb Belgium 1955-ben a tilalmi időt 100-ról 50-re szállította le, Ausztria pedig 1957. január 1-vel azt uj időhatár megállapításával (1918. november) 50 évvel rövidítette meg. 101