Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - Bautier, R.-H.: A levéltárak és a levéltárosok helye az államban: összefoglaló jelentés a Levéltárak III. Nemzetközi Kerekasztal Konferenciájára, Zágráb 1957. május 23–25. / 95–126. o.

Esek kizárólag tudományos- colokat szolgálnak ós esetleg könyvtáraknak, museu moknak és más kulturális intézményeknek állnak rendelkezésére Spanyolországban és Olaszországban a nagy levéltárak szakszerű berendezésein kivül a 'mikrofilmezésnek van központi szerve is «Servicio nációnál de microfilm* - illetve *Centro di microfilmo* név alatt) arra a célra, hogy a legértékesebb levéltári anyagot sokszorosítani lehessen. Bizonyos értelemben a francia Archivos Nationales microfilm osztálya is ezt a szerepet tölti be, de magánszemélyek részére munkát nem végezhet. Ami az irafrestauráló műhelyeket illeti, azok általában csal: magának az illető levéltárnak, vagy kivételesen más kulturális intézményeknek dolgoznak. De Belgiumban és Franciaországban az ilyen műhelyek magánlevéltárak anya gát is restaurálhatják, ha annak történelmi szempontból való értéke nyilvánvaló. Ilyen esetekben az a szokás, hogy a restaurált iratról készített mikrofilmet az állami levéltár őrzi meg. 4. RÉSZTVETTEK-E AZ AUAM1 LEVÉLTÁRAK AZ 4939 45' HÁBOKUS ERŐFESZÍTÉSEKBEN? Tekintettel Roosevelt elnöknek egy alkalommal elhangzott kijelentésére, mely szerint az amerikai állami levéltárak segítettek megnyerni a háborút, s gondolva az Egyesült Államok levéltárosának jelentéseire, melyek szerint a háború alatt az állami levéltárak által tett *szolgálatok* száma nagy mértékben megnöyekedett, és hogy az általuk szolgáltatott treference* ek 90% a a kormányhivatalok számára készült lehetségesnek látszott a következő kérdés megfogalmazása: «Részt vet teke és hogyan az állami levéltárak a második világháború folyamán a háborús erőfeszítésekben a végrehajtó hatalom részére végzett dokumentációval?* Az összes országokból befutott összes válasz azt bizonyítja, hogy háború esetén a levéltáros elsősorban annak a történelmi iratanyagnak a megóvására fordítja gondját amelynek sorsáért felelősséggel tartozik, Főgondja ugyanúgy mint mindazoké, akikre kulturjavak : muzeumok, könyvtárak, műemlékek gondozása van bizva a megóvás és a mentés, de az általa őrzött kincsek tömege és természete miatt a levéltáros még több nehézséggel áll szemben. Egyébiránt, ha csak nem pL miniszteriális levéltári anyagról van szó, általában véve nincs is a levéltáros kezében olyan egykorú levéltári anyag, amely lehetőséget nyújtana számára ahhoz, hogy valamely háborús erőfeszítéssel kapcsolatban bárkinek is hathatós segitségot nyújthasson. S ez mindennél jobban igazolja annak a megállapításnak helyességét, hogy a levéltáros elsősorban és minden körülmények közt történész, és hogy működésének tudományos oldala minden többi teendőjénél íontosabb, 5, A LEVÉLTÁRAK NYILVÁNOSSÁGA, AZ ÁLLAMI ÉS A MAGÁNÉRDEKEK VÉDELME A levéltár nyilvánosságának fogalma, és annak kijelentése, hogy a ^nemzet -levéltára* min denki számára hozzáférhető - amint est a francia forradalom hirdette, valóban igazi forradalmat je lentett abban a korban. Ez az elv ma már csaknem mindenütt elfogadásra talál De az adatközlés módozatai - országok szerint -- rendkívül különbözők 1. A kutathatás időhatárai Ha az egyes országokban érvényes kutathatási időhatárokat vizsgáljuk,, akkor azt látjuk, hogy az esetek 4 csoportra oszthatók : -a-Egyes országok. Svédország, Hollandia. Skócia; Görögország. Lengyelország, egyes svájci kantonok (Basel, Genf), különböző latinamerikai államok, az 100