Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - Bautier, R.-H.: A levéltárak és a levéltárosok helye az államban: összefoglaló jelentés a Levéltárak III. Nemzetközi Kerekasztal Konferenciájára, Zágráb 1957. május 23–25. / 95–126. o.

értékétől. Az európai levéltárak ezen a téren óriási munkát végeznek, mely arányaiban azzal, amit a háború előtti kor produkált, össze sem hasonlítható. Hasonlóképp eddig soha nem ismert mértékben van megkönnyítve a történelmi kutatás is azokkal az irat kölcsönzésekkel, melyeket ma Nagybritannia és Jugoszlávia kivételével könyvtárak, más levéltárak kérésére, s kivét öles esetekben történelmi intézetek számára is. csaknem minden európai levéltár készségesen lehetővé tesz. Csak Olaszország és Spanyolország folytatnak az iratkölcsönzésben korlátozottabb gyakorlatot. A munkatermek normális működésén kivül, meg kell emlékezni még néhány különleges kezdeményezésről : Magyarországon a Levéltárak Országos Központjának éppúgy, mint a Szovjetunióban a Levéltárak Igazgatóságának álialánp^ cédulakatalógusa van az ország levéltári anyagáról és összefoglalóan azok állapotáról. Ily en módon tehát a kutatót a kutatásaihoz szükséges források felé tudják irányítani. Franciaországban az Archives Nationales-nak a XIX. sz. kezdete óta van egy tudakozó irodája, melynek az a feladata, hogy a kutatók munkáját megkönnyítse; itt mindenki megkérdezheti, hogy egy meghatározott kérdésre, személyre vagy helyre vonatkozólag vannak-e valahol iratok. Az iroda esetleg maga adja meg a kért információt, - ha nem, akkor a tájékoztatás feladatát átadja az illetékes osztálynak és az illetékes levéltárosnak, aki egy héten belül értesíti a kutatót az átvizsgálandó sorozatokról és közli azok jelzeteit is, A közelmúlt néhány év alatt ez az iroda kiterjesztette tevékenységét. Minden félévben tudakozóiv megy az összes francia levéltárak felelőseihez és egy kiadvány - Bulletin du Centre d'information de la recherche d'histoire de Francé (A Franciaország történetére vonatkozó kutatás tájékoztató központjának jelentése) címmel, témák és kutatók nevei szerin*. számba veszi az összes történeti kutató munkát, mely a francia levéltárakban (az Archives Nationa les-ban, a megyei levéltárakban, a Külügyminisztérium, a Hadügyminisztérium, a Tengerészeti Minisztérium és a Tengerentúli Franciaország Minisztériumának levéltárában) megindultak, A legutolsó megjelent szám (1956. fc félév) 877 tételszámot lartaimaz. Hasonló működést fejt ki Spanyolországban a madridi történelmi dokumentációs központ is. Az európai országokban mind erősebben fejlődő ilyen tudományos munkássággal szemben az Egyesült Államok különböző államainak és Ausztráliának, valamint az indiai államoknak levéltárpolitikája lényeges különbséget mutat. Ezek az országok túlságosan el vannak foglalva hatáskörük (ressort) közigazgatási dokumontum-anyagának gyűjtésével ahhoz, hogy egyidejűleg olyan tudományos munkásságot lejthessenek ki. amilyen jelenleg Európában folyamatban van. Az anyaggyűjtés, az anyag rendezése, feldolgozása, a selejtezések lefoglalják a személyzet minden idejét, és a tudományos publikációk későbbi időkre maradnak. Másrészről az angolszász országok elvileg mind a leghatározottabban elzárkóznak az iratkölcsönzések elől: a levéltárból egyetlen iratot sem szabad kivinni még rövid időre sem, kivéve azoknak a kormányszervek részéről való felhasználásáról van szó. 3, A levéltár technikai berendezéseinek hasznosítása más hivatalok és magánszemélyek számára A legtöbb levéltár el van már látva mikrofilm- vagy fényképészeti laboratóriummal. Erről tanúskodik a levéltárak nemzetközi évkönyve (tAnnuaire internationale des Archives*) is, me lyet a közelmúltban az «Archivum» adott ki. De érdekes dolog tudni, hogy ezeket a laboratoriu mokat más intézmények és magánszemélyek igénybe veszik-e és ha igen, milyen mértékben. Kivételes esetektől eltekintve (amilyen pl. Franciaország egyes megyei levéltárainak vagy Németország Szövetségi Levéltárának esete) az adminisztratív hivatalok nem veszik igénybe a le véltárak technikai berendezéseit 90