Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának történetéből / 59–112. o.

anyag összeáilitásában, elrendezésében és kezelésében nagyon is egyoldalú, egyben olyan szükségszerűen kijelölt utakat csapáztak, melyekről a most végrehajtott rendezés során letérni nem lehetett. Mindjárt hozzátehetjük, ez - legalább is elvileg - nem is volt kívánatos, Á megyei levéltárnak az az eredeti rendeltetése -- hogy ti. a közigazgatásnak hasznavehető segítője legyen. - ma is változatlanul fennáll, tehát a korábbi rendezések során kialakult levéltári status quo ante vissza állítására már merő gyakorlati szempontokból is szükség volt A levéltár utolsó rendezése óta azonban majdnem egy évszázad műit.el. Ez idő alatt nemcsak az anyag növekedett, éspedig igen Jelentősen, amivel azután a levéltár addigi, eléggé egyön tetű kezelése is megbomlott, hanem a levéltár rendeltetése is kiterjedtebb körű lett. A most végzett rendezés során tehát gondoskodni kellett arról is, hogy a levéltár eddigi (különösen az ujabb anyag besorolásánál követett, sokszor igén kezdetleges) kezelési módját egységes elveken nyugvó kezelési rendszerré helyesbítsük és fejlesszük s ennek alapján olyan kezelési kereteket és szabályokat állítsunk fel. melyek nemcsak a már meglevő, de az egyre szaporodó ujabb anyaghoz is igazodva, ez utóbbinak a levéltárba való besorolását és nyilvántartását is lehetővé teszik, vagyis: ezt a rendszert most. már következetesen a levéltár egész anyagára kiterjesszük. E rendszer kiépítése és gyakorlati megvalósítása során néhány iratgyüjteménynél elkerülhetetlen volt a rég!, sok tekintetben elavult kezelési módoktól való eltérés, de csak ott és csak olyan határok között, ahol és amilyen mértékben ezt a változtatást a levéltár fogalmában bekövetkezett fejlődés követelményei megokolttá tették. Nem lett volna helyes ugyanis arról megfeledkezni, hogy a megyei levéltáraknak immár kettős élete lett: az egyik: egy szürke, hétköznapi, gépies foglalkozásban, - mondhatnók: mesterségben - nyilatkozik meg,, melyre a közigazgatás mindennapi követelményeinek kielégítését szolgáló rendeltetése kötelezi a levéltárat: a másik élet ennél több, tartalmasabb, mert ez annak a maga sabbrendü hivatásnak megismeréséből fogant, mely a kultúra szolgálatára hivja a levéltárat. Másszóval : a megyei levéltárak ma már nem egyszerű «közigazgatási irattárak*, amint ezt valamikor tartották és még ma is sokan hiszik, nem csupán eszközök, melyek a hivatalos ügyek lebo nyolitását megkönnyítik, avagy éppen lehetővé teszik, hanem a közművelődés szolgálatába állitható és ebbeív fontos hivatást betöltő intézmények is. A meginduló rendezés tehát, az egységes kezelési rendszer kialakításán felül, feladatául tekintve azt is. hogy a levéltárnak ezt a külön jelentőségét hangsúlyozva, azt az egyszerű közigazgatási «eszköz» szerepéből kulturális szükséggé fokozza, a levéltárat az egykor szürke •iratkezelő segéd hivatal*-ból fontos kultúrintézmény színvonalára emelje s ezt a jellegét már külsőségekben is kifejezésre juttassa. Már az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy a romokban heverő levéltár újjáépítését kettős feladatkörben kellett elvégezni: a) hozzásegíteni a levéltárat ahhoz, hogy eredeti hivatásának ismét megfelelhessen, de betölthesse azt a régebben ismeretlen szerepét is. mely tudományos célok szolgálatára is kötelezi («belső rendezési); b) ennek megfelelően a levéltár anyagát olyan alkalmas és méltó környezetben elhelyezni, amilyent annak gyakorlati fontossága és tudományos értéke joggal megérdemel («külső rendezés*). Önként értetődik, hogy e két feladatkörben a belső, a tartalmi rendezésnek kelleti biztosítani az elsőbbséget. Mindenek előtt tehát arra volt szükség, hogy a levéltár helyiségeiben halmok ba tornyosuló irat-tömkeieg idő- és térbeli terjedelméről és amennyire ez lehetséges, az iratokon levő levéltári vagy egyéb jelzetek aiapján azokról a keretekről tájékozódjam, amelyekre a levéltár anyagát az előző rendezések során összeállították. E végből az iratkötegek mennyezetig érő ralmain és a szertehullott kötegek siralmas iáabíányí nyújtó roncsain keresztül valóságos felfedező utat kellett végigjárni. A heteken át tartó tapögatódzással összegyűjtött adatok alapján elkészítettem a rendezési terv vázlatát éspedig abboi as elgondo lásból kiindulva, hogy a megyei levéltárakban felhalmozott iratanyag a vármegyék sokrétű múltjának számos vonatkozásban tükörképét adja s igy ehhez igazodva magában a megyei életben lehet és kell olyan sajátosságokat, vagy mondjuk válasatóíalataí keresni, melyek a levéltári anyag nemcsak időrendben, de íartaimi és kezelési elhatárolódásait is kialakították. Est az adottságot figyelembe-. 87