Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának történetéből / 59–112. o.

ban helvét biztosítani, majd innen 4921. július havában átszállítani az egyik gazdasági épület pad18u, lására. Mészáros János íőlevéltáros megkísérelte ugyan, hogy az ekkor már szétszóródott iratanyagban valamelyes rendet teremtsen, negyedmagával három heti keserves fáradozás után nagyjából összeszedegette és iparkodott csoportosítani is az összetartozó, szerteheverő iratokat, de, jelentése szerint, igen kevés eredményt tudott elérni. A zavart csak íokozta az, hogy a békeszerződés rendelkezéseinek megfelelően Sopron és környéke átadását 1924. augusztus 29-én du. 4 órára tűzte ki a szövetséges és társult hatalmak Sopronban működő tábornoki bizotts'ága. A megyei hatóságoknak tehát él. késett hagyni Sopront; Augusztus közepén meg is kezdődött a hivatalok költözése. A megyei központi igazgatás ideiglenesen Kapuvárott, illetve az árvaszék Csornán helyezkedett el, augusztus 26-án pedig útnak indították Eszterházára a levéltár még Sopronban levő részét is, 8 vagon rakományt. Jobb megoldás híján ez 't 82 a szállítmány is a már emiitett padlásra került; Ez a két. de különösen az első kényszerköltozés halálos csapást mért a levéltárra, abban a széldaraboltságban azonban, amikor egyrészt a megye közigazgatása a legegyszerűbb ügyek elintézésénél is nagy nehézségekkel küzködött, másrészt minden érdeklődést a nyugatmagyarországi kérdés bonyodalmai foglalták le. a levéltár megmentésével senki sem tudott foglalkozni. •_ Csupán az 1921. december 14-én és 46-án megtartott népszavazás után, a megyei hatóságok visszaköltöztével kerülhetett ismét sor a levéltár helyzetével való foglalkozásra is. Az alispán ekkor rendbehozatta a levéltári helyiségeket és elrendelte a levéltár hazaszállítását *is. Ezt a kétségkívül nem könnyű feladatot az akkor már betegeskedő Mészáros János íőlevéltáros helyetteséül kirendelt Hoffmann Endre volt verseci íőlevéltáros végezte el?** A régi otthonába visszakerült levéltár kétségbeejtően szomorú látványt nyújtott: a sok ide-oda hurcolásban az iratkötegek összekeveredtek, felbomlottak. Jórészük szertehullott; a legértékesebb iratok átnedvesedtek, összetapadtak, megpenészedtek*, vagy egészen elrothadtak; a könyvanyagot bűnös kezek megdézsmálták, egyes értékes régi kötéstáblákat megcsonkítottak; röviden a levéltár romhalmazzá változott. 7. A levéltár ujjárendezése Amikor levéltárunk az 1922. évben Eszterházáról ismét visszakerült Sopronba, anyaga jóformán csak halomra dobélt. a levéltári helyiségek minden talpalatnyi helyét betöltő, szerteszóró dott papirtömegnek számított, mert azok az eredmények, melyeket a már ismertetett rendezések során a levéltárban sikerült elérni, a gondatlanul végrehajtott költözéssel szinte egy csapásra megsemmisültek. Ilyen körülmények között a levéltári anyag gyökeres rendezése elég súlyos, egyben az eddigi rendezéseknél szélesebb körű feladatot is jelentett, hisz ezúttal egy rombadölt, jóformán hasznavehetetlenné vált levéltárat kellett újjáépíteni éspedig olyan szempontok figyelembe vételével, melyek a levéltár korábbi rendezéseinél és kezelésénél még nem jöhettek számításba. Ezek az uj szempontok már a levéltárak ujabb értelemben vett fogalmából adódtak. Nem vitás ugyanis, hogy az évszázadok folyamán összegyűlt iratanyagból lassankint kialakuló megyei levéltárak régente jóformán csak hivatalos érdekeket, tehát merő gyakorlati célokat szolgáltak, mert eredetileg nem is volt más rendeltetésük, mint a megyei igazgatás körébe tartozó és egyre szélesebb körben felmerülő ügyek hivatalos elintézéséhez alapot, segítséget, lehetőséget nyújtani. Éppen ezért ezek a levéltárak a rendi alkotmány idejében lassankint az akkori kormányzati berendezkedésnek is szerves részeivé váltak, mert az állami igazgatás számos feladatának ellátására hivatott megyei önkormányzat egyik foltos szervének, a megyei kancelláriának számos esetben szinte nélkülözhetetlen eszközei lettek. Ismételjük, eszközök és jóformán semmi más, mert mindazt, aminek gyakorlati (hivatalos) szempontokon felül való jelentőségét nem ismerték fel, feleslegesnek tar^05 ... . •- — -tották megőrizni. Ilyenformán nem meglepő, sőt nagyon is érthető az is. hogy a többször ismétlődő rendezések a levéltárnak csakis ehhez a passzív szexedéhez igazodtak és ennek folytán a levéltári 86