Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának történetéből / 59–112. o.

akárhány helyen gondozatlanul, a lassú, de biztos pusztulás veszélyének kitetten ~ hányódtak. így kerülhetett 1899. évben a kismegyeházán [elhalmozott irattömeg, majd később a járási hatóságok iratainak nagy része levéltári kezelésbe A tetemes költséggel berendezett uj helyiségek azonban nemcsak ennek az iratmentésnek folytatását biztosították hosszabb dőre. hanem az egész levéltári anyag rendszeres kezelésének eddigi akadályait is megszüntetnék és ezzel elősegítették azt is - s ebben láthatjuk a bekövetkezett hangulatváltozás másik nagy eredményét ~, hogy a levéltár ezentúl hasznosabb és főleg tartalmasabb életet élhessen. Ebben a vonatkozásban fontos tényező volt az a külön érték is. mit a levéltár gondosan őrzött iratanyaga, mint történeti forrás jelent a tudományos kutatások számára. A levéltárnak ebből az utóbbi szempontból való jelentőségét a M. TörténeJjpi Társulat soproni vándorgyűlése felfedezte azok számára is, akik a levéltárban eddig semmi hasznot nem hajtó s a vármegye számára csak súlyos tehertételt jelentő sine cura-intézményt láttak. Amig tehát egyrészről a megváltozott viszonyok között a levéltár rendeltetése, közigazgatási érdekből való szükséges volta, amellett tudományos célokra való felhasználna tása is általánosan ismertebb lett. addig másrészről a levéltári munka is határozottabb körvonalakat, értékesebb tartalmat és közérdekű fontosságot kapott. Mészáros János levéltáros (1894--1923) ezeket az uj helyzet nyújtotta lehetőségeket tőle telhetőleg iparkodott is a levéltár hasznára fordítani; a kismegyeházán és egyéb heiyeken levő iratokat átszállította az uj helyiségekbe, de gondoskodott a járásfiratanyag levéltári keselésbe vételéről is. Amilyen féltő gonddal és lelkiismeretességgel őrizte a gondjaira bizott levéltáraiképpen olyan buzgósággal igyekezett a közigazgatásnak a levéltárral szemben támasztott, egyre Lokozúdóigényeit kielégíteni. Átrendezte a megyei könyvtárat és ennek kezelési szabályzatát is kidolgozta. Hangyaszorgalommal búvárkodott a levéltár valamennyi iratgyűjtemény ében - az iratokon látható jegyzetei legalább is ezt mutatják --, de arga már nem gondolt, hogy a kutatásai során gyűjtött ismereteit a nagytömegű iratanyag rendszeres és áttekinthető elhelyezésének megoldásánál értékesítse es a levéltár egyes iratcsoportjainál lépten-nyomon felbukkanó, régi, nagyon i3 feltűnő kezelési mulasztásokat is pótolja/Így abban a három évtizedben, mely a levéltár iránt mutatkozó érdeklődés újjáéledésétől a világháború kezdetéig tartott, a levéltár kétségkíyüi a fejlődés útjára lépett: működése eredményesebb és a közigazgatás számára hasznosabb lett, fejlődése azonban a biztató kezdet után seia árié el azt a szintet, melyre a törvényhatóság támogatásával eljuthatott volna. Az elkövetkező első világháborús évek pedig már nem is voltak alkalmasak arra, hogy ezt a mulasztást pótolni lehessen. 6. A levéltár áz 'első világháború alatt,-- a levéltár széthullása Az 49-14. évi július hó utolsó napjaiban kezdődő első világháború a legsúlyosabb megpróbáltatások áradatát zuditotta az országra. A közigazgatás, különösen a háború első hónapjaiban, jóformán a hadviseléssel összefüggő intézkedések végrehajtásában merült ki. -- ebben a munkában azonban a levéltárnak nem juthatott szerepe ~, de később is, amikor a mozgósítás befejeztével a hatóságok működése nagyjából már a korábbi mederbe terelődött az eléjük kerülő ügyek elintézésénél csak egy kisebb résznél voit szükség a levéltárban őrzött régebbi iratanyagra. Különös szerencse, hogy Sopron megye a nagy háború hadsziníereitől is tavai esvén, a levéltár a hadviselés sokszor végzetes rombolásaitól is megmenekült. 177 így a háborús évek a levéltár életében, az ügyforgalom csökkenésén kivüi, nem jelentettek lényegesebb változást. Nem volt befolyással a levéltár sorsára a Tanácsköztársaság néhány hónapja sem. Sopron Ausztriához való csatolásának híre azonban, s a rémhírek nyomán támadt az a kétségbeejtő bizonytalanság, hogy Sopron megye ilyenformán elveszítheti székhelyét, menekülésre késztette a levéltárai.-! 920. január 34-én már el is indult az első vasúti kocsi Eszterházára, ezt követte február 4-én. majd március 31-én még három, összesen négy vagon, megrakva a levéltár legértékesebb irataival. A nyitott vasuíi kocsikba csomagoíaíianuí összedcbált iratanyag hosszú ideig vesztegeit az eszíerházai vasútállomáson, mig sikerült az iratok számára egy becsorgó üvegaázSő