Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának történetéből / 59–112. o.

meg, a selejtezésre vonatkozóan pedig azt az utasitást adta, hogy a selejtezés alá kerülő iratokat darabonkint át kell vizsgálni, az egyes sorozatokból megmaradó, illetve a selejtezésre szánt iratokról külön-külön jegyzéket kell össze állítani, ezeket külön bizottságnak kell felülvizsgálni, de még ,igy is csak akkor szabad az iratokat kiselejtezni, ha az említett jegyzékek lelülbirálása után a belügyminisztérium arra engedélyt adott. Ezeknek a belügyminiszteri rendelkezéseknek köszönhetjük, hogy a levéltári .anyag megcsonkítására ezúttal sem került sor. De, szerencsére, elmaradt a tervbe vett selejtezés is. Mindez azonban a levéltár bajain nem sokat segített. Az a közérdekre is káros közöny, mely a kiegyezést követő években a levéltári kérdések tárgyalásánál megyénkben minduntalan megnyilvánult, csak múló jelenség volt. A változás jelei akkor kezdettek mutatkozni, amikor a M. Történelmi Társulat 4883. évi vándorgyűlése alkalmából a vármegye közönségének figyelme a múlt emlékeire terelődött. A törvényhatóság, Szabó Károly kir. tanfelügyelő indítványára, külön is meghívta a Sopronba készülő Társulatot és elhatározta, hogy «ha a társaság netán a megyei levéltárba betekinteni, vagy a megye egyes történelmi nevezetességű helyeit meglátogatni szándékozna, a megye közönsége magát megtisztelve érezné és megteendi alispánja által a kellő intézkedéseket, hogy a közigazgatási közegek buvárlataiknál segédkezésre legyenek* Simon Ödön alispán pedig külön felhívásban fordult a vármegye közönségéhez s arra kért mindenkit, bocsássa a netalán tulajdonában levő, történelmi fontossággal bíró iratokat átvizsgálás céljából a Történelmi Társulat kutatóbizottságainak rendelkezésére. De szóhoz jutott ebben a nagy készülődésben a levéltár is. melynek anyagából Nagy Miklós levéltárom a közgyűlési teremben érdekes kiállítást rendezett A vándorgyűlés sopronmegyei kutatóbizottságának tagjai egyheti soproni tartózkodásuk alatt négy ízben keresték fel a levéltárat és e látogatások során nemcsak a kutatásaik szempontjából értékesebb iratgyüjteményeket (középkori oklevelek, közgyűlési jegyzőkönyvek, címeres nemesi levelek, céh-levelek, leveles ládák) tanulmányozták át, hanem átvizsgáltai; azokat az iratokat is, melyeket a már említett alispáni felhívásra magánosok és egyes hatóságok küldtek be a levéltárba a bizottság részére. Az a Jelentés, melyben a kutatóbizottság a levéltárban végzett munkálkodásáról beszámolt, elismeréssel emlékezik meg Nagy Miklós levéltáros működéséről és a levéltárban tapasztalt rendet is kielégítőnek találta."

164 A M. Történelmi Társulat külsőségekben is emlékezetes soproni látogatása, - a vándorgyűlésen a történettudomány akkori legkiválóbb művelői (közöttük Szilágyi Sándor, Thallóczy Lajos, Demkó Kálmán. Fejérpataky László, Hajnik Imre, Károlyi Á^rpád. Szopori Nagy Imre, Paur Iván, Pesty Frigyes, Szabó Károly (egyet^tanár), Szádeczky Lajos, Thaly Kálmán stb.) vettek részt - majd pedig ezt követően PaJAT Ivánnak «Történet- és régészettudomány* cim alatt az Alispáni jelentés-ekben közölt beszámolói kétségkívül elősegítették annak a kedvezőbb légkörnek kialakulását, melyben a levéltárral kapcsolatos kérdések is megértőbb elbírálásban részesültek. íme egv-két beszédes adaU "lOO 4884-ben a padláson hányódó iratok számára még egy helyiséget rendeznek be a kis megyeházán, 4887-ben az árvapénztár helyiségeivel bővül a levéltár?^4888-ban a levéltáros feladatai közé sorolják a megyei könyvtár kezelését, 4893-ban a levéltár végleg mentesül a napi iratkezelési (irattári) "4gP Í7Ö teendők alól, 4896-ban levéltári írnoki állást szervez a törvényhatóság, 1897. évben pedig, amikor a kir. bíróság elköltözik a megyeházáról, Baán Endre alispán javaslatára elhatározza a közgyűlés, hogy a felszabaduló helyiségeket átalakíttatja s azok egy részét levéltári célokra rendezteti be. A levéltár ellenes hangulatnak ez a kedvező változása és az ennek hatása alatt tett intézkedések egész sora a levéltár működésére üdvös hatással volt s jövőjének kedvező alakulására is reményt nyújtott. Ennek legelső eredménye abban mutatkozott, hogy az uj levéltári helyiségek - három 7.28x6,7^30x5,82, illetve 5,77x6.82 m nagyságú részre tagozódó terem, egy kisebb &&>)&t, valamint az ezekkel összefüggő 40 x 2 m kiterjedésű előtér- és az etekben felállított (a falak mentén húzódó 64 m hosszú, 3 m magas, továbbá az egyes terem-részekben 3-3 db, egyenkint 4,65 m hosszú és ugyancsak 3 m magas, szabadon álló) uj állványok egy csapásra megoldották a levéltár legégetőbb kérdését, a férőhely hiányát. A befogadóképességnek ez a nagyarányú megnövekedése nemcsak azt tette lehetővé, hogy az eddig több helyen tartott levéltári iratanyag központi elhelyezést nyerjen, de módot adott arra is, hogy a levéltár átvehesse az egész megyei igazgatásnak azokat a már « történelmivé, érett* iratsorozatait is, melyek eddig az egyes hatóságoknál 84