Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának történetéből / 59–112. o.

Ilyen körülmények között a levéltári, illetve a levéltárba tartozó anyag rendszeres kezeléséről szó sem lehetett. Ez a helyzet az un. provizórium ideje alatt s$m javult, bár a levéltári kérdés a helytartótanácsot is foglalkoztatta. Az idevonatkozó rendeletek azonban csak azt tették a vármegye kötelességévé, hogy ha a cs. kir. hivataloktói átvett iratanyag elraktározása következtében netalán zsúfolttá vált levéltár selejtezésére szükség lenne, erre nézve tegyen javaslatot, illetve a levéltár rendezése vagy áthelyezése esetén a tudomány érdekeinek megóvása céljából a * magas kormányszékéhez előzetes jelentést kell felterjesztenie. Ezeknek a kétségkívül helyes intézkedéseknek gyakorlati haszna -- legalább is Sopron megyében - nem volt. sőt a levéltár helyzete az «alkotmányosság» helyreálltával még rosszabbodott is. Az a lázas szervezési munka, mely a kiegyezés után országszerte, igy vármegyénkben is, megindult és végeredményben a modern közigazgatás alapjait rakta le, Sopron megyében a levéltárról vagy teljesen megfeledkezett.' vagy pedig, ha ez a kérdés szóba került, a levéltár érdekeit mindig alárendelte más hivatalok érdekeinek. Ennek a sajnálatos mellőzésnek egyik legkirívóbb példája az a javaslat volt, mely a túlzsúfolt levéltári helyiségekben a levéltári anyag selejtezésével és a • felesleges* aktáknak a vármegyeháza padlásán való elhelyezésével kivánt helyet nyerni, - de ekkor sem a levéltár, hanem más hivatal (a telekkönyv) számára ! Hogy a levéltárra! szemben ez időben mutatkozó közöny mennyire általános volt, legjobban az mutatja, hogy ezt a levéltár érdekeit i54 sértő megoldást Kéry Péter alispán is helyeselte, s ahhoz a közgyűlés is hozzájárult. Amikor Thalabér István hatála után Felső büki Nagy Miklós (4873-1894) vette át a levéltár gondozását, első teendője volt, hogy a törvényhatóság figyelmét felhívja a levéltárral szemben kővetett mostoha elbánás káros következményeire. Jelentésében külön megemlítette, hogy a levéltári anyag egy része, noha abban értékes iratok is akadnak, a közgyűlés intézkedése folytán a padláson hever, de a levéltári helyiségek még igy is annyira zsúfoltak, hogy azokban «rendezett levéltár alakítása* lehetetlen. A közgyűlés azonban nem tartotta szükségesnek, hogy korábbi határozatát jóvá tegye s a levéltári iratanyag sorsáról gondoskodjék, sőt (minthogy a bíráskodást ugy is szétválasztották a közigazgatástól) inkább arra is kész volt, hogy helynyerés céljából a még levéltárban levő iratanyag egy másik részét, az 1850-1860. évi bírósági iratokat is eltávolítsa a levéltárból, illetve a bíróságnak adja át Ez a terv a belügyminisztérium tilalma folytán nem valósulhatott meg és igy a törvényhatóság kénytelen volt más megoldást keresni: Nagy Miklós levéltáros javaslatára az un. kismegyeházán jelölt ki helyiséget levéltári célokra. Ez az intézkedés az amúgy is szétszórt elhelyezésű levéltárat tovább darabolta, de hogy ezen kivül még milyen más eredménnyel is járt s mennyire nem jelentette a levéltárral szemben uralkodó felfogás megváltozását, arról egyik 1884. évi levéltárosi jelentés ad számot. iFerenczy István alispán, Simon Ödön főjegyző, Simonyi István számvevő és Németh Vince központi szolgabíró urakból commissio alakulván - írja Nagy Miklós levéltáros - a városon kivül a megyei raktári helyiségben egy nedves földszinti kamara jelöltetett ki, hogy oda tenném el a megyei levéltárban felhalmozott iratokból azon aktákat, melyek nem annyira értékesek, hogy... a megyei levéltárban elhelyeztessenek. Én akkor is a kijelölt, nedves, sötét kamrát nem tartván alkalmasnak, ellenkeztem annak elfogadásában, de jobbnak hiányában és a szükségtől kényszeríttetvén, többnyire régi megyei számadási s semmi különös historicus emlékkel nem bíró (?) aktákat oda kirakattam; nem sokára aggodalmam valósulván... az iratok penész és egerek által kárt szenvedvén, a helyiség deszkázat és állvány által meglehetős használható állapotba tétetett. Bekövetkezvén most az uj megyei szervezés, az uj hivatalos helyiségekben állványokra lévén szükség, a padláson elhelyezett iratoknak egy jó része nagyságos Alispán ur rendelete folytán a Földre rakattak és az állványok elvitettek.

158 / A törvényhatósági bizottságot még ez a jelentés sem tudta kellő intézkedésre bírni: e helyett most a soproni törvényszék elnökéhez fordult, hogy a levéltár bírósági iratanyagát vegye át a bíróság kezelésébe, a belügyminisztériumot pedig arra kérte, adjon engedélyt a zsúfolt levéltár selejtezésére. A törvényszéki elnökhöz intézett átirat az igazságügyminiszterhez, majd ennek elutasító véleményével a Belügyminiszterhez került, aki a szóban levő iratanyag átadását ezúttal sem engedte 83